Néhány személyes jó tanácsot szeretnénk adni a sportfogadók számára, összesen tízet, melyet szimbolikusan el is neveztünk Tízparancsolatnak! Következzenek tehát javaslatok a szerkesztőségünk tollából:
1. Csak ismert sportágra és csapatra fogadj!
Velem előfordult, főleg élő fogadásnál, hogy mondjuk röplabdán akadt meg a szemem. Lejátszottak már négy játszmát, és mindkettőben jó sok pont született, jócskán több mint 45. Az ötödik játszma összpontszámát lehetett megtippelni, s a fogadóiroda feltűnően jó szorzót kínált arra, hogy több lesz, mint 35 pont az összes pont az ötödik játszmában.
Dörzsöltem a tenyerem, és amennyi mozgósítható tőkém volt, azt rátoltam az overre. A vigyor akkor konyult le ajkamon, amikor egyszer csak 15-13-at mutatott az eredményjelző, és kiírták, hogy vége a meccsnek. Elképedtem, de sajnos kénytelen voltam tudomásul venni, hogy röplabdában, az ötödik játszmában már 15 ponttal is be lehet fejezni a partit. Nem ismertem kellően a sportág szabályait, ez okozta a vesztemet.
Máskor meg szépen lépegettem fölfelé meccsenként mindent felrakva, amikor egyik nap már annyira magabiztossá váltam, hogy átböngészve a fogadási kínálatot, egy 1,5-ös szorzón akadt meg a szemem. Kimondhatatlan nevű klubok csaptak össze, egy általam nem követett labdarúgó bajnokságban. Gondoltam, nem probléma, hogy nem ismerem őket, egy 1,5-ös szorzó az garancia a sikerre. Nos, mint utóbb kiderült, érdemes lett volna valamiféle aktuális forma vagy bajnoki helyezés iránt érdeklődnöm. A hazai csapat simán kikapott és az 1,5-ös elméleti szorzó egy 0,0-s gyakorlati eredményt hozott. Voltak még kellemetlen perceim kupameccsek és utánpótlás találkozók kapcsán is.
Legideálisabb elejétől követni egy bajnoki idényt, és a tizedik forduló körül bekapcsolódni a fogadásokba, hiszen addig még ismerkedni kell az adott csapatok aktuális formájával, kilátásaival.
2. Soha ne fogadjunk, ha kétségeink vannak!
Biztos ismerős mindenkinek az érzés, amikor belül valami azt súgja, hogy nem kellene. Fordulj vissza a lottózóba vezető úton, vagy ne nyomd meg a Fogadás megtétele gombot. Ezek az érzések nagyjából kilencven százalékban előre jelzik a rossz kimenetelt. Számtalanszor nem hallgattam az ilyen megérzésemre. Mondhatni a jelen korszakom veszteségei szinte kivétel nélkül ezen belső érzések ellen való cselekvéseimnek köszönhetőek. Nehéz megállni, mert pont ez az, ami a szerencsejáték ipart olyan jövedelmezővé teszi a szervezők számára.
Az emberi gyarlóság, mohóság, mely képes a jó megérzéseket elfojtani. Ilyen szituációkban persze nagyon nehéz hideg fejjel gondolkozni. Egyszerűen megbabonázza az embert a remény, hogy ha erre vagy arra fogad, akkor már lehetőség van a nyerésre (sajnos azonban a bukásra is).
Ilyenkor eltompul az agy, a gátló, és ez esetben helyes megérzéseket erőszakkal fojtja el, a fogadást elősegítő, de a valóságban ártalmas gondolatokat pedig elfogultan előtérbe helyezi. Külső szemlélő számára átlátszó módszerekkel próbál az agyunk ilyenkor úrrá lenni a helyzeten, és hamis megnyugvással kecsegtet, hamis reményekkel kezd áltatni, míg nem hinni kezdünk neki. Aztán jön a felismerés és minél magasabbra kapaszkodtunk föl ezen a kamu létrán, annál nagyobbat esünk.
3. Ne cseréljük fel a fogadás állomásait, tehát ne utólag nézzünk statisztikákat!
Előfordulhat, hogy gyorsan ránézve az adott fogadási kínálatra, megakad a szemünk egy eseményen, mert mintha találkoztunk volna az adott csapat nevével valahol, vagy emlékszünk rá, hogy tavaly, vagy régebben egész jók voltak valamilyen tornán, versenyen. Mivel ezen rokonérzés miatt szimpatikussá válik számunkra az adott csapat, úgy érezhetjük, hogy nem kétséges, simán nyerik a meccsüket.
Számtalanszor elkövettem ezt a hibát, aztán persze, miután megfogadtam a győzelmüket, ránézek a statisztikára. Ilyenkor általában szembesülök vele, hogy az adott együttes koránt sem annyira acélos manapság, sőt, inkább rossz formában vannak. Többet ért volna, ha meg sem nézem a statisztikát, hanem vakon bízok a győzelmükben, mert úgy többet segítettem volna magamon.
Van egy köztes állapot ilyenkor, amíg bizakodom és próbálom győzködni magamat, hogy de igen, azért csak bejön. Vagy úgy, hogy „ugyan elég gyengék manapság, de a kedvemért hátha megemberelik magukat”. Persze végül úgyis rá kell döbbenjek, hogy semmi esély. Viszont, ha nem nézek statisztikát, csak bízom és remélek, elképzelhető hogy telepatikusan tényleg jóval nagyobb valószínűséggel mozdítom elő diadalukat, mint úgy, hogy még meg is győződöm arról, hogy nem játszanak jól mostanában.
A parancsolat címe az is lehetne, hogy ne hagyd ki az előzetes elemzést, de azért nem csak azon múlik a siker, szóval hiányos lenne ez a megfogalmazás. Előbb gondolkodj, aztán fogadj, azaz, lassan járj, tovább érsz.
4. Ami túl biztos, az úgysem jön be!
Vannak olyan események, amik már annyira egyértelműek a számomra, hogy csak ezért is balul sülnek el. Vannak ez által olyan kicsi szorzók, amiket egyszerűen nem éri meg megfogadni, mert azért a lehetséges száz forintért kár tízezret kockáztatni. Sőt, szinte pénzszivattyúra asszociálok, ha egy 1,05-ös szorzót látok.
Nem tiszteletlenségből az ennyivel esélyesebb csapattal szemben, de az ilyen kimenetelt nem célszerű megfogadni. Nagyobb a kockázat, mint a lehetséges haszon. Kockázat persze mindig van, de jobb, ha kisebbségben marad a haszonnal szemben, pontosabban ez a célunk.
5. Ne akard lenullázni a kockázatot, mert csak veszíthetsz!
Ne akarjuk túl nagy biztonságba helyezni magunkat és fogadásainkat, legalábbis ne azzal a módszerrel, hogy sok fogadást kötünk. Olyan ez, mint amikor a rulettben olyan kombinációkkal operálunk, hogy minimálisra szoruljon vissza általuk a vereség lehetősége. Sajnos azonban egy idő után már olyan komplex körbekötéseket látunk észszerűnek megfogadni, melyek nem képesek visszahozni még a befektetett tétet sem. Ami túl van biztosítva, az nem hajt hasznot.
A pénzügyekben ismert az az eljárás, hogy igyekezzünk több lábon állni, több felé osztani a kockáztatott pénzünket. Matematikailag nagyon okos és előrelátó elgondolás, de sajnos több esemény, több kockázatot jelent. Nyilván nem lenne jó egy rossz kimenetelű fogadás miatt mindent elbukni.
Megosztjuk a kockázatot, ezáltal nagyobb esélyünk van arra, hogy ne nullázódjunk le. Azonban fennáll az esélye, hogy példának okáért mondjuk három különböző tétünk közül (ami három különböző esemény megjátszását jelenti külön-külön) valamelyik, ha nem több, de veszíteni fog. Így a teljes megnyerhető összegnek csak egy részével leszünk gazdagabbak, ha ugyan nem produkáltunk kisebb veszteséget általa.
Egy mérkőzés esetén nagyobb a kockázat, ha minden tőkénket oda csoportosítjuk, és nem osztjuk meg egyáltalán, mert mindent elbukhatunk az esetleges vereséggel. Viszont ha nyerünk, akkor nem kell még további eseményekért izgulnunk, pihenhetünk és örülhetünk a sikernek.
6. Ne vedd túl komolyan ezt a játékot!
Számtalanszor estem már abba a hibába, hogy papírra vetettem az üzleti tervemet, hogyan fogok száz, meg háromszáz nap alatt egymilliós állandó jövedelemre szert tenni a sportfogadásból. Szuper excel táblázatokat szerkesztettem, precízen, pontosan vezettem, hogy mikor, melyik meccsre mennyi pénzzel fogadok, aztán csodálkoztam, hogy nem akar teljesülni a célkitűzésem. Elkezdődtek a mérkőzések, és pontosan mindannak az ellentéte történt, ami nekem jó lett volna. Nem szabad mindent leírni, mert görcsössé teszi a fogadásainkat.
Túlzottan ráparázunk egy-egy mérkőzésre, és az nem szerencsés. Olyankor jönnek azok a megállapítások, mint pl. „az egész univerzum összefogott ellenem” vagy „még a természet törvényei is fölülíródnak, ha én fogadok valakire. Szinte csak miattam nem nyert az a csapat, aki amúgy sokkal esélyesebb volt". Az túlzás volna, ha azt mondanám, „ne írj le semmit”. Azért nem kell mindent észben tartani, lehetetlen is volna. Hiszen ha valaki stratégia szerint készül fogadni, annak pont az a lényege, hogy hosszú távon vigye végig ugyanazt a rendszert. Egy idő után viszont már nem lehet mindent észben tartani, elengedhetetlen lesz, hogy pár dolgot papírra vessünk. Azonban minden lépés rögzítésétől óvnám a nyerni vágyókat.
7. Soha ne veszítsd szem elől az alázat fontosságát!
Úgy is írhattam volna, hogy sose igyál előre a medve bőrére. Amíg egy mérkőzést le nem fújnak, nem szabad olyan megállapítással élnünk még magunkban sem, hogy na ez a meccs le van tudva, vagy ez már ki van pipálva. Amennyiben még van hátra valamennyi idő egy találkozóból, legyünk türelmesek, és bízzunk benne, hogy az esetlegesen számunkra kedvező eredmény kitart a végéig.
Azonban soha ne bízzuk el magunkat, azaz soha ne dőljünk hátra kényelmesen fél órával a mérkőzés vége előtt, hogy na ez már megvan. Bármi megtörténhet, és ha elbízom magam, akkor még nagyobb esély kínálkozik arra, hogy be is fog következni a nem várt végkimenetel. Alázat, ami nagyon fontos. Türelemmel kivárni a végét minden mérkőzésnek, addig semmiben sem elbízni magunkat.
8. Ne legyen túl sok esemény a fogadószelvényen!
Hiába 1,1-es minden szorzó egy szelvényen, amin van tíz esemény. Minimum egy biztos, hogy elmegy közülük, és az már egyenlővé teszi a szelvény értékét a nullával. Az öt esemény határeset. Három az ideális, ha nem csak egy mérkőzést akarunk megfogadni, vagyis ha mindenképpen többet akarunk egy szelvényre feltenni.
Nem csak a leendő nyeremény nő egyenes arányban a megfogadott események számával, hanem sajnos a kockázat is, ezért mérlegelni kell, és az arany középút megtalálására törekedni.
9. Ugyanaz a tipp ne szerepeljen több szelvényen!
Ennek a szabálynak inkább amolyan babonás eredete van, de érdemes elgondolkodni rajta. Nem jó ómen, ha ugyanaz a kimenetel ugyanarra az eseményre minden szelvényen szerepel. Előfordulhat, hogy az az első mérkőzés és kapásból veszítünk vele. Nem olyan jó érzés.
10. Profitot akarsz vagy a szerencsédet kísérteni?
A sportfogadás izgalmas, mert kockázat van benne. Tulajdonképpen ebben a szakmában a kockázat ér pénzt. Nem szobrokat készít az ember, nem porszívókkal házalunk. A kockázattal arányosan nő a bevétel lehetősége. Azonban biztos sokan terveztünk hosszú távra, elkezdtünk egy stratégiát. Jöttek az első meccsek, minden szép és jó volt. Aztán először lett vesztes a fogadásunk.
Ez teljesen felkavarja az éppen már kényelmesen lepedő hangulatunkat és önbizalmunkat, felkorbácsolja idegállapotunk. Arra sarkall, hogy azonnal köszörüljük ki a csorbát, gyorsan tegyünk valami egyéb tétet, ami nem is illeszkedik a szisztémánkba. Ilyenkor a tudatos sportfogadó mivoltunkat eldobjuk és visszavedlünk szerencsejátékosba. Szerintem mindenkinek ismerős a helyzet. Három napja folyamatosan jönnek a meccseim, ahogy elterveztem, lépegetek előre a megkezdett stratégiámban. Már-már minden tökéletesen alakul, megtalálni vélem életem stratégiáját. Aztán egyszerre elmegy a soron következő meccs.
Bepánikolok, gyorsan kell valami, élő fogadás, tuti meccs, bármi. Legyen akármilyen sport, akármilyen csapat, ilyenkor szokott csúnyán elmenni a legvalószínűbb mérkőzés is. Aztán kezdetét veszi egy addig elképzelhetetlen mélyrepülés. Rádöbbenhetünk, hogy mindenre fölkészültünk, mindent fölépítettünk, számoltunk. Egy dologra nem voltunk fölkészülve, hogy egy jó sorozatba beékelődik egy kudarcélmény.
Nem vagyunk arra felkészülve, hogy ez rendesen kizökkent majd bennünket a már-már állóvízzé kényelmesedett jó sorozatunkból. Hatalmas önuralomra van szükség még akkor is, ha előre számítottunk a vereség élményére és elterveztük, hogyan fogjuk kezelni. Sajnos a valóságban minden nehezebb, és fölbecsülhetetlen károkat okozhatunk magunknak, ha nem tudunk erőt venni magunkon és a pillanatnyi helyzet diktálta reakciók fölé emelkedni.
Vagyis nem szabad soha föladni a profi mentalitást, nem szabad visszavedleni szerencsejátékosba, ha már meghoztuk a döntést, hogy kilépünk abból a szerepből.
