Interjú Csepelyi Adriennel

Februárban TiB kollégánk nagyon el volt foglalva, hisz nap mint nap csak Szocsi szépségeit bámulta, s "megfeledkezett" közösségünkről, így elmaradtak a megszokott interjúk.
Mint mindig, most is Szigo professzor volt a megmentője, s nem akármilyen anyaggal érkezett, hisz Csepelyi Adrienn (Audrey), futballbloggerrel készített interjút.

Csepelyi Adrienn a női focival foglalkozó Kötényblog szerzője, az MLSZ Női Bizottságának tagja. 2013-ban, magyar sajtó kategóriában Junior Prima díjat nyert. Szigo nem hétköznapi kérdéseket tett fel neki.

Csepelyi Adrienn (Fotó: mlsz.hu)

[Szigo] - Egy személyes vallomással kell kezdenem. Bevallom, elég régóta figyelemmel követem a tevékenységedet. Még a FourFourTwo magazin indulásakor megragadott ez az Audrey Hepburn „hasonmás”-karakter, akkori énem rendkívül eredetinek találta . Ez honnan jött? Ennyire megragadott a Római vakáció című film? Oké, hogy hasonlítasz az isteni Audreyra, de ezen kívül volt még valami más motivációd is? Én is hasonlítok Ben „Géza” Affleckre, mégsem fényképezem le magamat Batman szerkóban.

[Audrey] - Pedig tuti megnéznélek benne! Én sosem hasonlítanám magam Audrey Hepburnhöz, egészen más karakter, más testalkat, de az emberek, ha a hatvanas évek stílusáról van szó, automatikusan rá asszociálnak. Akkor már inkább Peggy Moffitt jutna eszembe magamról. Szóval nekem kicsit furcsa, amikor Audrey Hepburnhöz hasonlítanak (a becenevemet se én találtam ki), mert én abszolút a húszas évek bűvöletében élek, évekig volt Louise Brooks-frizurám például. Na, ha valaki, akkor ő az abszolút favoritom. A hétköznapokban is úgy öltözködöm, mint a fotókon, aki ismer, annak semmi meglepő nincs ebben. Egyszerűen hiányolom a mai világból a múlt század első felének eleganciáját, stílusát.

[Szigo] - A magyar futballközeget formáló társaságba a Fourfourtwo magazin magyar nyelvű kiadása kapcsán kerültél be. Olvasmányos, minőségi cikkekkel forrt össze a neved. Nem gondolod, hogy az utóbbi időben erőteljesen zuhant ennek az újságnak a színvonala, a facebookos oldala pedig egyenesen botrányos? Hol lehet téged mostanában olvasni?

[Audrey] - Mivel már nagyon rég nem vagyok a lap munkatársa, nem tisztem minősíteni a színvonalat. A Geomédia kiadónál dolgozom, (Szabad Föld és Vasárnapi Hírek), emellett a Kötényblogot írom (ez női futballal foglalkozik), és alkalomadtán más magazinokban, például a Marie Claire-ben is publikálok. Mivel zenei újságíróként kezdtem a pályámat, sok komolyzenei, kulturális cikket is írok a futball mellett.

[Szigo] - Véleményed szerint nem hátrányos-e, ha egy sportújságíró ennyire nyíltan szurkol konkrét csapatnak? Ezzel azt akarom mondani, hogy ha mondjuk a világ legjobb csapatáról kell írni, ami köztudomásúan az AC Milan, hiába írsz róla abszolút reális kritikát elfogulatlanul, mindenkiben az fog megfogalmazódni, hogy úgysem lehet komolyan venni téged, mert ismerjük az érzelmeidet.

[Audrey] - Sajnos téged félretájékoztattak, a világ legjobb csapata egyértelműen a Liverpool, és természetesen mindig tökéletesen elfogulatlan vagyok a klubbal szemben. Komolyra fordítva a szót: kevés nálam kritikusabb embert ismerek, ha a Poolról van szó, én még akkor se hittem a tartós javulásban, amikor már egyértelműen látszott, hogy Rodgersszel végre kimászhatunk a gödörből. Elég csak visszakeresni néhány régi bejegyzésem a Vörös Fonaton: elég cinikusan kezelem a csapat hullámvölgyeit. Amíg Howard Webbnek nem jelent gondot a személyes elfogultság, addig nekem se. (Bocs )

[Szigo] - A Vörös Fonat elnevezésű magyar nyelvű Liverpool-blogon is sokáig publikáltál. Könnyű volt elfogadtatni magad nőként a véres szájú bloggerek között?

[Audrey] - Nem akartam erővel elfogadtatni magam, az sosem szül jót. (Tapasztaltam, haha.) Legjobb tudásom szerint írtam, és ez elég volt ahhoz, hogy elfogadjanak. A Vörös Fonatnak volt egy dicsőséges első korszaka (az akkori szerzőtrióból már egyikünk se ír oda), amit imádtam csinálni. Szakmailag sokkal nagyobb kihívás egy vergődő csapatról írni, mint hétről hétre beszámolni az újabb sima győzelemről, ráadásul Scouserrel és donnellyvel nagyon egy húron pendültünk. Az olvasók és a bloggerek is nagyon pozitívan fogadtak, előítéletektől mentesen, nagyon jól éreztem magam abban a közegben. Aztán a munkáink miatt elváltak útjaink.

[Szigo] - Tudott, hogy Örkény István volt a gyerekkori hősöd. Van olyan edző a labdarúgás világában, aki örkényi magasságokba ér nyilatkozataival?

[Audrey] - Hogy a legendás Barry Fry direkt csinálja-e vagy ő tényleg olyan, amilyennek tűnik, azt talán csak egy interjú alkalmával tudnám eldönteni. Brian Moore mindenesetre azt mondta róla, olyan vele beszélgetni, mint kirakni egy ezer darabos kirakóst.

[Szigo] - Operarajongásod közismert, mint ahogy Liverpool-imádatod, valamint a női labdarúgás iránti szenvedélyed is. Nem nehéz ezt a három, egyenként is egész embert kívánó hobbit összeegyeztetni?

[Audrey] - Néha muszáj áldozatokat hozni, és persze szép lassan kialakulnak a prioritások. Az utóbbi években egyértelmű fölénybe került a női labdarúgás. De a foci és a zene között szerencsére nem kell választanom: a két pólus közötti mozgás segít, hogy sose égjek ki.

(Fotó: mlsz.hu)

[Szigo] - 2005. Isztambul, a Milan 3-0-ra vezet a Bajnokok Ligája-döntő félidejében a Liverpool ellen, milanisták számára ez volt Doberdo, Isonzo, Marseille és a Don-kanyar együttvéve. Te gondoltál a feltámadásra? A jelenlegi Liverpool hol jár az akkorihoz képest?

[Audrey] - Azt a meccset Nyíregyházán néztem, egy nagyon jó barátommal, aki Milan-drukker. Előtte elmentünk bevásárolni, vettünk egy tonna édességet, chipset meg kólát, ami eleinte nagyon fogyott, mert kínomban végigzabáltam az első félidőt. Egy idő után kikapcsoltam a telefonom, annyi kárörvendő SMS jött a jóindulatú haveroktól. A szünetben azt hajtogattam, hogy feltámadunk, de hogy valóban sikerül, azt az első gólig nem gondoltam. Aztán a tombolás miatt már a chipsevésről is elfeledkeztem. Üvöltés, sikítás, ugrálás – minden volt. Az éremátadó ünnepséget végigbőgtük (ki ezért, ki azért), utána pedig szó nélkül elmentünk aludni. Ő nem akarta elrontani az örömömet, én nem akartam még nagyobb fájdalmat okozni neki. Az a csapat azóta legendává nemesült az emlékezetemben, nem hasonlítanám hozzá a mait.

[Szigo] - Olvastam, hogy nálad Steve McManaman az isten, akit mi olasz szurkolók csak kecskeStevenek hívtunk. Luis le tudja taszítani mekegő Steve-et?

[Audrey] - Őt soha senki.

[Szigo] - Ha fogadni kellene arra, hogy mi a csengőhangod, akkor biztosan a You’ll Never Walk Alone mondanám. Melyik változata a nyerő?

[Audrey] - Amióta lecseréltem a telefonom, egy harmadosztályú punkrock-melódia szól, ha hívnak, de hamarosan lecserélem Ákos Stefi Halló, ha ráér című dalára, ami évek óta bevált. A YNWA-ból új kedvencem van: az amerikai operadíva, Joyce DiDonato a John Wilson Orchestrával rögzítette, csodálatos.

[Szigo] - Lelkemre kötötték, hogy mindenképp tegyek fel kérdést a női focival kapcsolatban is, mert egyre népszerűbb a sportfogadók között. Nos, én még életemben nem láttam egy női futballmeccset sem, ami tudom, hogy az én hibám (eléggé hímsoviniszta vagyok, és szerintem női sportban csak az iszapbirkózás nézhető). De őszintén, mitől jó azt nézni? Mivel tudnál meggyőzni, hogy nézzek meg egy női mérkőzést? Láthatok szakadó mezeket?

[Audrey] - Érdekes felfogás . Én például nem tudom, szeretem-e a nyugat-afrikai kecskelevest, mert még sohasem kóstoltam. Épp ezért nem is mondom, hogy undorító. Meggyőzni valakit, aki szakadó mezekre vágyik sportteljesítmény helyett? Meg se próbálom.

[Szigo] - Nagyon kilátástalan a női magyar labdarúgás helyzete?

[Audrey] - Kilátástalannak egyáltalán nem mondanám, bár néha valóban nem könnyű a tiédhez hasonló felfogású emberekkel.

[Szigo] - Szoktál-e fogadni futball mérkőzésekre? Ha igen, fogadtál-e már például a Liverpool vereségére? Legutóbb mire fogadtál? Ha fogadsz, hol szoktál fogadni, melyik fogadóirodánál?

[Audrey] - Ha nagy ritkán fogadok, akkor is csak női meccsekre szoktam, de sajnos rettentő kevés női meccs van az irodák kínálatában, így rendszeresnek nemigen mondanám a dolgot. Több irodánál is regisztráltam, több női meccs reményében, de néha arra sincs időm, hogy megnézzem, hol találok ilyesmit a kínálatban. A Pool ellen viszont elvből nem fogadok. A húgomékkal szoktunk családi Tippmixcsatákat vívni: ki tudja a legkevesebb pénzből a legtöbb várható nyereményt összehozni. Egyszer a sógorom egy meccs híján nyert egy kisebb vagyont egy teljesen szürreális szelvénnyel.

[Szigo] - A végén egy kis magánéletben vájkálást nem tudunk megkerülni, ami szerintem még TiB padawanomat is érdekelni fogja. Úgy tudom, elkeltél a nyáron. A férjed is Liverpool szurkoló? Hogyan ismerkedtetek meg? Én úgy képzelem, hogy épp a leértékelt 'pool mezeket nézegetted a Lion Sportban, amikor leszólított, hogy ne vegyél Emile Heskey mezt...

[Audrey] - Így van, nyáron volt az esküvőm. A férjem Hegedűs Henrik futballblogger, szakértőként is gyakran láthatjátok a tévében. Apró szépséghibája, hogy Juventus-drukker, és gyakran fogad a Liverpool ellen, amit általában a meccsek első tíz percében közöl is.

[Szigo] - Van-e arra esély, hogy egy sportfogadas.org fórumtalálkozóra elfogadd a meghívásunkat, ahol élménybeszámolót tartasz nekünk az emlékedben élő legkedvesebb Liverpool-gólokról? Szerintem három ember bizonyosan tiszteletét tenné a találkozón... (csabax, Latzka és jómagam)

[Audrey] - Van egy jobb ötletem: megmutatom a kedvenc női góljaimat és a legjobb női játékosokat is. Talán a végére egy kicsit még te is megenyhülsz a csajfocival kapcsolatban. Hm? Szétszakadó mezek nem lesznek, de férfifocit se az alsógatyák miatt nézel, nem?

(Készítette: Szigo)