Az argentin labdarúgó válogatott utolsó nagy sikerét 1993-ban aratta, ha nem vesszük a két olimpiai aranyat. Akkor Copa Américát nyertek. A labdarúgásban egy ilyen jelentősségű ország kapcsán ez már-már megalázó, pedig számtalan világklasszis ölthette magára az Albiceleste mezét ezen 26 év alatt. Idén képesek végre megtörni a rossz szériát?
Ugyanott folytatják
Ha lehet azt mondani, akkor az argentin válogatott nem tanult az eddigi évtizedek hibáiból és ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. Nincsen koncepció, egyéni megoldásoktól várják a csodát és ad hoc jelleggel összerakott csapatoktól. Bíznak a csodában, hogy majd a három klasszisuk közül (Lionel Messi, Sergio Agüero és Ángel di María) valaki majd eldönti a mérkőzéseket. Elmúlt évek tendenciái alapján erre nincsen sok esély. Négy döntőt buktak a Copa Américán az elmúlt 15 évben, míg a világbajnokságon 2014-ben maradtak alul a fináléban. Ezeket még a két olimpiai arany sem tompítja.
Ahogyan az előző szövetségi kapitányok, úgy Lionel Scaloni is hozta a haverokat a stábjába (Pablo Aimar, Walter Samuel és Roberto Ayala). A nevekből ítélve ez egy jóval defenzívebb csapat lehet. Scaloni videóelemző volt Jorge Sampaoli mellett, edzői tapasztalattal még nem rendelkezik, ez lesz az első komolyabb tornája. Könnyen lehet, hogy ez egyben Lionel Messi búcsújával is egybe fog esni. Merész húzás a szövetség részéről Scaloni kinevezése.
Foghíjas keret
Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy az argentin válogatott valamilyen okból kifolyólag sosem a legerősebb keretével vesz részt az aktuális tornán, ezen most sem lepődtünk meg. Voltak, akik visszavonultak a válogatottól (Higuain), vannak, akik kegyvesztettek lettek bizonyos okokból (Icardi) és akadnak olyanok is, akik nincsenek benne a legszűkebb haveri körben (Walter Benítez). Beláthatjuk, így nehéz optimális keretet építeni.
Scaloni tovább fogja vinni a "haveri-vonalat", ami azt jelenti, hogy jó pár tehetséges fiatal nem kap lehetőséget a válogatottnál. Kapuban bőven akadna jobb az Armani - Marchesín - Andrada triónál (akik összesen 10 válogatottságot számlálnak), de Scaloni jegeli őket. Walter Benítez az egyik legjobb kapus volt az öt topligát figyelembe véve, zseniális hatékonysággal védett, de még csak meghívót sem kapott. Gerónimo Rulli és Juan Musso szintén a jövőt képviselhetnénk, de ők is kegyvesztettek.
Három olyan hálóőrrel vágnak neki a kontinenstornának, akik még csak a középszerű szintet sem ütik meg, miközben a braziloknál két világklasszis kapus küzd az első számú pozícióért. Az előttük lévő védelem is botrányos, mindössze két játékosnak van 20-nál több válogatottság. Nicolás Otamendi vezére a hátsó alakzatnak, Nicolás Tagliafico bejátszhatja a baloldalt, de ennyi. Akadnak tehetségek, de nincsen meg az összeszokottság, gyengepontja ez a csapatrész a keretnek.
Középpálya? Ha az összképet nézzük, akkor ez talán még rendben is lenne, de gyakorlatban eddig nem működött a középpályássor. Ángel di María rendre kiemelkedik, Messi mellett ő a másik, aki húzni szokta az Albiceleste szekerét. Vannak kreatív labdarúgók rajta kívül is, illetve jó munkásemberek, de konstans jó teljesítményre nem képesek. Elől Messi mellett Sergio Agüero lehet a mérleg nyelve, de a hazája mezát magára öltve, elfogy a lendülete.
Az argentin válogatott egyik legnagyobb ereje egyben a veszte is: Lionel Messi. Ahogyan a Barcelona, úgy Argentína is Messi-központú. Ő a befejező, játékszervező és vezér is egyben. Lássuk be, ha nincsen mögötte egy jól szervezett csapat, megfelelő taktikával és kiszolgáló személyzettel, akkor ő sem képes csodára. Cristiano Ronaldo a Juventusban élhetett át hasonlót idén, Messire is újból ez várhat.
Az argentin válogatott gyakorlatilag koncepció nélkül játszik, elsődleges "taktikai elemük", hogy Messi majd megoldja. Ha ő nem, akkor majd Agüero vagy di María. A gond az, hogy hiába ül ott a padon Dybala, már a Juventusból is kifelé áll a szénája. Lehetséges, hogy majd csak perceket kap, ahogyan Lautaro Martínez is. Játékuk kiszámítható, pedig a támadósorba is lett volna alternatíva. El lehetett volna vinni egy 185 centiméter feletti "erőcsatárt" is, akivel nőhetett volna a taktikai repertoár (szükség lett volna rá a brazil vagy uruguayi védők között).
Arra, hogy Argentína eljut a fináléba, 2.50-es szorzót kínálnak. Neymar kiesésével növekedtek az esélyeik, főleg, ha elkerülik a uruguayi tizenegyet. Döntőjükre továbbra sem vennénk mérget, győzelmükre kínált 4.75 is eléggé karcsú. Valószínűbb, hogy az elődöntők során elvéreznek, ott jöhet ki komolyabban a taktikai hiányosság, de már a csoportmérkőzések kapcsán is lehetnek problémáik. Kolumbia és Paraguay kellemetlen ellenfél.
