A török labdarúgás lendülete az elmúlt években kicsit alábbhagyott. Az Eb-selejtezőket Albániában kezdik meg, de vajon képesek lesznek felpörögni vagy a hazaiak meglepik őket?
2.23
Hanyatlás korszaka
Átalakulóban van a török labdarúgás. Emlékezhetünk még a 2000-es évek elején remeklő válogatottra és azokra a klubokra, akik bármikor képesek voltak egy európai kupás meglepetésre. Ez már a múlt és a visszaesés fokozatos volt, pedig olyan elnöke van már 16 éve az országnak, mint Recep Tayyip Erdogan, aki imádja a labdarúgást. Az ő regnálása alatt épült a legtöbb új stadion, elmúlt 10 évben 27-et adtak át, ami minimum 10 ezer fő befogadására volt alkalmas.
Pár klub átalakult, komoly támogatásban részesültek (akár állami oldalról is), próbálták többpólusúvá tenni a bajnokságot. Ennek a levét itta meg a Besiktas - Fenerbahce - Galatasaray triumvirátus. Török viszonylatban nézve óriási összegek mozogtak az átigazolási piacon, 2015-re odáig fajultak a dolgok, hogy közel 1 milliárd euró adósságot sikerült felhalmoznia a török csapatoknak. Le is csapott az FFP. Mesterségesen próbálták felpumpálni a török klubokat, mely sikertelen kísérlet volt.
Egykori klasszisokat vásároltak folyamatosan, ahelyett, hogy megfelelően képezték volna az utánpótlást. Olyan játékosok kerültek a török ligába hihetetlen fizetésekért, mint Didier Drogba, Wesley Sneijder, Nani, Samir Nasri vagy épp Robin van Persie. A bajnokság jelenleg ott tart, hogy Európában a legidősebb átlagéletkorral rendelkeznek az ott játszók. Óriási szponzori szerződések vannak, de a változás leginkább egy csapatnak használt: Basaksehirnek.
A klub 1990-ben jött létre, Erdogan kedvence, tetemes pénzügyi támogatásban részesül, mely mára a bajnokság egyik legjobbja lett. Az isztambuli gárda kapitánya Emre Belezoglu, aki Erdogan jó barátja és a válogatott egyik alapköve is 38 éves kora ellenére. Mióta visszakerült a klub az első osztályba, negyedik helynél hátrább nem zárt, idén pedig magabiztosan vezetik a ligát. Olyan játékosaik vannak, mint Robinho, Emannuel Adebayor, Gael Clichy, Arda Turan, Demba Ba és Gökhan Inler.
Mi lesz a válogatottal?
A bajnokság átlagéletkora öregszik, egyre több a külföldi kiégett játékos, elmaradnak a nemzetközi kupás sikerek. Mi lesz így a válogatottal? A legutóbbi 9 nagy torna közül (világbajnokság és Európa-bajnokság) mindössze háromra kvalifikált az ország. Fatih Terim többször is visszatért irányítani a csapatot, de dolgozott Guus Hiddink is edzőként, illetve most Mircea Lucescu. Jelenleg a román szakemberben bíznak, de nehéz dolga lesz, ha rendet akar tenni.
A keret egyik magja idős (túlságosan is), ráadásul "kötelező" játszaniuk. Kimaradt egy korosztály náluk, így óriási lesz az átmeneti idő. A mostani fiatalok is elsősorban külföldi klubokban pallérozódtak, elég csak az alábbi névsorra tekinteni: Emre Mor, Berkay Özcan, Cenk Tosun, Kaan Ayhan, Yunus Malli és Hakan Calhanoglu. Belőlük lesz majd egyszer a jövő, de kérdés mikor és milyen jövő? Koncepciótlannak tűnik az egész.
Irány Albánia!
Szerencsétlenségükre talán az egyik legnehezebb csoportot kapták, ráadásul hat válogatottal. Ott lesz a világbajnoki címvédő francia csapat, mellettük a jó erőkből álló Izland és Albánia. Ők így négyen két helyre pályáznak és olyan mérkőzéseket kell lesimázni, mint az andorrai vagy moldovai. Albániában kezdenek, ahol a válogatott első számú kapusára, Volkan Babacanra nem számíthatnak.
Érdekes lehet a kezdő összeállítása, hiszen a Nemzetek Ligájában előfordult, mikor pár fiatalt kezdőbe tett Lucescu. Most vajon a rutinra szavaz majd? A vendégek részéről tehát nagy a bizonytalanság, hazaiaknál viszont egy ismerős arc ül majd a kispadon, Christian Panucci. Ő elsősorban a védekezést preferálja, kitette az idősebbeket és egy új csapatot próbál építeni.
Kapuban Berisha jó döntésnek bizonyulhat, megadhatja a stabilitást a fiatal védelemnek. A hátsó alakzatnak még össze kell szoknia, olykor becsúszik 2-3 kapott gól, de 2017 végén már majdnem meglepték az olaszokat (1-0-ra kaptak csak ki). A védelemben Olaszországban légióskodók kaphatnak nagyobb szerepet, kardinális kérdés viszont a csatársor.
Egy munkás középpálya előtt ugyanis egy kevésbé kreatív támadósor van. Ez látszódott is a mérkőzéseken, ugyanis 2018-ban 9 találkozón mindössze 3 gólra futotta tőlük. A vendégek problémája sok esetben hasonló, ha Cenk Tosun nincsen formában, esetleg nem kap olyan labdákat, akkor bizony annyi a minőségi focinak. A 2,5 under szorzója tehát okkal 1.50.
Kis szerencsével azonban foghatunk egy minimálisan nagyobb oddsot. Dupla esélyben a hazaiakra fogadni. Bátor tipp lehet, mert 1.65-ért nem ez a játéknap legbiztosabb és legnagyobb szorzója, de a törökök most eléggé mélyen vannak. Mi viszont a büntetőlapok irányába megyünk: 4,5-nél több lesz a mérkőzésen.
Volt egy barátságos mérkőzésük 2017 végén, amit Törökországban játszottak. Ott nyertek az albánok, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt 5 sárga és 1 piros lap. Ahhoz képest, hogy egy könnyed barátságos meccs lett volna, rendeztek egy kis aprítást. Mi lesz egy Eb-selejtezőn?
