Izgalmas mérkőzésre van kilátás szombat kora délután. Igazi taktikai csemege lehet, ahol két elvileg különböző taktikára építő csapat kerül szembe egymással, ugyanakkor, ha jobban megvizsgáljuk, rengeteg a hasonlóság köztük. Nagelsmann túl tud járni Favre eszén?
Hoffenheim: Nagelsmann nagy éve következik?
A Baby Mourinho becenévre hallgató Julian Nagelsmann számára eljött a szintlépés éve. A még mindig csak 31 éves tréner két éve robbant be a köztudatba, akkor lett a Hoffenheim edzője. A kiesés elől menekült a klub, Nagelsmann előbb benntartotta őket, majd az első teljes évében negyedik helyen végzett a csapatával, de a Bajnokok Ligája főtáblát nem sikerült elérni (későbbi döntős Liverpool ejtette ejtette ki őket). Következő évben már megcsípte a bronzérmet és jöhet számára a várva várt BL-csoportkör. Nem kellett sok, hogy meglepjék a Shakhtart a 3-3-1-3-as rendszerrel (Bielsa alkalmazott hasonlót). Rögtön egy döntetlennel debütált Nagelsmann a legrangosabb európai kupasorozatban. A bajnokságban is jól megy a Hoffenheimnek, ahol egyelőre Szalai Ádám is remekel.
A német szakember elkötelezett híve a három belső védős taktikának. Ebből nem enged, de a 3-1-4-2 folyamatosan változik a mérkőzésen a labda és az ellenfél helyzetéhez mérten. Fontos eleme a labda nélküli játékának a magas intenzitású presszing, ahol kvázi emberfogást alkalmaz az ellenfél játékosainak. Defenzív oldalon önfeláldozó becsúszások és a passzsávok olvasása jellemzi a játékukat. Védekezésből a labdát megszerezve gyorsan tudnak támadni, ugyanis ellentétben sok csapattal, ők nem a játékost keresik egy kontra alkalmával, hanem az üres területeket, ahol még senki sem helyezkedik. Ezek kiaknázásában rejlik a Hoffenheim egyik ereje. Sok a súlypont áthelyezés, amiket keresztlabdákkal oldanak meg.
Villámgyorsan végig tudnak rohanni a pályán, nagyon jó kondíció jellemzi a csapatot. Azt azért tegyük hozzá, hogy végignézve a keretet, még Bundesliga szintjén sem kiemelkedő a csapat (150-200 millió euróval el vannak maradva a Dortmund és a Leverkusen kereteihez képest), BL-ben pedig az Ajax vagy a Benfica szintjén helyezkednek el. Nagelsmann zsenije az, ami ennyire sikeressé teszi ezt a klubot. Igazi laptop edző, aki alaposan kielemzi az ellenfél játékát, bátran belenyúl a meccsekbe, ha éppen úgy tartja jónak.
Visszatérve a taktikára, ha nem tudnak kontrázni, akkor bizony hasonló elven építenek támadást, mint a Liverpool vagy a Real Madrid. A három védő egyike felpasszolja a két belső középpályás valamelyikének, akik vagy előre a három támadóhoz passzolnak tovább, vagy a szélre játsszák ki a labdát. Megfigyelhető, hogy a Hoffenheim próbálja szűk területen tartani az ellenfél játékosait, hogy legyen helye a sajátjaiknak a széleken a futásra. Már látszódik is a lenti képen, hogy a középpálya gyors átpasszolása után egyből létszámfölényes helyzetbe kerülnek a kékek, gyakorlatilag 5 a 4 ellen mehetnek.
Miért sikeres Szalai ebben a sok mozgást igénylő rendszerben? Mert sok esetben ő a statikus pont, az erőcsatár, akire érdemes felívelni a labdát egy kontra esetén. Akinek célszerű felpasszolni, mert ő képes megtartani egy vagy két védővel a nyakán is a játékszert. Neki ez a taktika tökéletesen fekszik és ezt Nagelsmann is minél jobban igyekszik kihasználni. A magyar légiós kezdővé avanzsálásával a mozgékonyabb középpályások (Bittencourt például) több szerephez jutnak, jóval könnyebben kerülnek a kapu elé, mivel Szalai képes két védőt is lekötni középen. Helyzetkihasználás terén is remek a magyar támadó.
Dortmund: Vissza az alapokhoz
Lucien Favre visszatért Németországba, de most a Borussia Dortmundnál kapott lehetőséget. A franciáknál a remek első év után kicsit megtört az ő és a csapat lendülete, amihez nagyban hozzájárultak a sérülések is. A németeknél is számíthat majd hasonlókra, mert a BVB is kifejezetten azon klubok közé tartozik, amelynek játékosait gyakorta sújtják súlyos sérülések. A kezdet azonban impozáns, Favre átmentette az eddig már sikeresen alkalmazott 4-3-3-as rendszerét, ami dinamikus támadójátékra épül. Egyik fontos játékosa az új taktikának a középpályás, Axel Witsel. Őt Kínából hozták vissza Európába és egyből a középpálya tengelyében kapott szerepet.
Védekező középpályásként rendre visszazár a két középhátvéd közé (Diallo és Akanji), ezzel kialakítva egy védőhármast hátul (ahogyan a képen is látható). A belgával egyértelműen felgyorsul a labda felhozatala a Dortmundnál, de ha kell, akkor magasságát és fizikális adottságait kihasználva a védekezésbe is besegít. Witsel ezzel csapata egyik legfontosabb láncszemévé vált, vezér lett a pályán. Ha ő jól játszik, akkor a többiek is nyugodtabbak. A belga mellett szintén fontos szerep jut Mahmoud Dahoudnak, akiből mélységi irányító lett, amolyan második opció, ha a labda megjátszásáról van szó.
Dahoud egyik fontos feladata, hogy minél előbb üres területbe kerüljön, ha az ellenfél letámadást alkalmaz Witselékkel szemben. Neki így bátran lehet passzolni, ő pedig vagy kidobja szélekre a labdát a felfutó csapatársainak, vagy egy védelem mögé löbbölt labdával próbálja helyzetbe hozni a támadókat. Dahoud másik fontos szerepe, hogy a második vonalban érkezzen egy oldalról beívelt labdára. Ebből fejelt gólt a Leipzig ellen. Szintén fontos eleme Favre taktikájának, hogy a szélső hátvédek aktívan zárkózzanak fel a támadásokhoz. Ebből született a már említett Dahoud gól a Leipzig ellen. A képen látható, hogy a baloldalon Schmelzer jól lép fel a támadáshoz, kapja is a labdát az üres területre, ahonnét íveli be egyből középre, mindenféle állítgatás nélkül.
Ez Favre egyik zsenialitása, hogy próbálja szűkíteni a területeket középen, ezzel kivéve a játékból az ellenfél szélső hátvédjeit, akik így behúzódnak középre. A helyükön maradt üres területekre pedig felfutnak az épp aktuális csapatának védői és zavartalanul adhatnak be. A védekezést is alaposan megszervezte a svájci tréner. Ha gegenpressing, akkor sokan a Dortmundra asszociáltak, de ezek az idők már elmúltak. Favre egy kevésbé presszingre építő, inkább fegyelmezetten visszazáró rendszerben hisz.
Ahogyan a képen is látható, két "falra" bontja a csapatát, akik mindössze 8-12 méterre helyezkednek egymástól, folyamatosan szűkítve a területeket. Van két "zavaró" játékos, az egyik ebben az esetben Witsel, aki a védelem és a középpálya között helyezkedik el és a passzsávokat igyekszik zárni, míg elől hasonlóan cselekszik az egyedüli támadó. A megszerzett labdából máris gyors akcióba kezd a csapat. Ez már a nizzai évek alatt is jellemezte Favre taktikáját, akkor Pléa volt a "futó", most ezt a szerepet Pulisic vagy épp Reus töltheti be. Mind a lassabb, mind a gyorsabb támadásépítésben sikeres a Dortmund.
Lehet esélye Szalaiéknak?
Mindkét csapat hasonló elven játszik és kiválóan játsszák be az üres területeket. A Dortmund szűk védekezése pont nem jó a Hoffenheim ellen, akik gyorsan átjátszhatják ezt a kettős falat pár lapos passzal vagy szélekre kilőtt labdákkal. A Hoffenheim emberfogása sem jó megoldás, ugyanis a vendégeknél sok a gyors játékos és gyakorta csinálnak elváltásokat is. Mindkét csapat próbál gyorsan az ellenfél kapuja elé kerülni, lehetőleg minél kevesebb húzásból. Pörgős találkozóra van kilátás, ahol nem a középpályás harcok fognak dönteni, mivel ezt a területet igyekszik mindkét klub áthidalni.
Sok függ majd a helyzetkihasználástól, hiszen a védelmek sebezhetőek, sok esetben épp a saját fegyverükkel próbálnak majd túljárni egymáson. Kiemelten fontossá válik a széleken való játék. Amelyik csapat előbb tudja megtalálni ezen taktika ellen a megfelelő védekezést, az nyert helyzetbe kerülhet. A Hoffenheim játéka sok esetben nagyon lekorlátozódik az oldalvonalak mellé, esetleg egy Kramaric vagy Bittencourt cselsorozatban bíznak. Ebből a szempontból előnyben van a Dortmund, mivel Dahoud mellett Witsel is képes forintos labdákra. Szalainak Akanji és Diallo ellen nem lesz könnyű dolga, mert fizikálisan hasonló felépítésűek. A magyar támadónak viszont kulcsfontosságú feladata lehet, ugyanis ő kapcsolhatja ki Witselt a játékból, a BVB egyik agyát. A kérdés már csak az, hogy ez elég lesz-e a győzelemre?