Michael White - Dechawat Poomjaeng

Az újoncok nyolcaddöntője! Poomjaeng a VB legnagyobb meglepetését szolgáltatta azzal, hogy kiütötte Maguire-t, míg White honfitársa, Williams ellen diadalmaskodott.

Mindketten most debütáltak itt a Crucible-ben, mindkettejüknek ez volt az első győzelme pontszerzőn, viszont teljesen más karriert futnak, és teljesen más karakterek. White nagy tehetség, tizenéves korában már ilyen-olyan rekordot felállított, pár éve már a profik között szerepel, de egyértelműen az idei szezon jelenti számára az áttörést. A UK-n sikerült először felverekednie magát a főtáblára, ahol aztán Selby volt az ellenfele és 3-3-ig tartotta is vele a lépést. A PTC-ken is voltak jobb szereplései, de természetesen a legkomolyabb sikere, hogy itt a VB-n túlélte a kvalit. Különösebb gondot sem Zhang sem pedig Higginson nem okozott számára. Az első körben Williams volt az ellenfele, aki hozta az egész szezonban mutatott borzasztóan gyenge formáját. White érezte a lehetőséget és elég összeszedetten snookerezett, a lehetőségeket kiválóan használta ki. A 10 megnyert frémjéből 8-ban is 50 feletti bréket lökött, ami nagyszerű teljesítménynek mondható.

Poomjaeng teljesen más karriert fut, hisz ő már bőven túl a 30-on és csak tavaly sikerült a profik közé beverekednie magát. Idénre már annyit fejlődött, hogy két pontszerzőn, a China Openen és a German Mastersen is sikerrel vette a selejtezőket és ott lehetett a főtáblán. No meg persze itt a VB-n, ahol négy meccset is játszania kellett a kvaliban. Chuang ellen döntőfrémre volt szüksége, viszont Lesliet, Hamiltont és Cope-ot nagyon könnyedén győzte le. Maguire ellen kezdett, aki azért toronymagas favoritja volt a meccsnek, viszont Poomjaeng úgy állt oda az asztalhoz, hogy elhitte, hogy lehet keresnivalója. Az elején Maggi nem vette annyira komolyan és pár frémes hátrányba került, viszont miután átvette a vezetést akkor már mindenki azt gondolta, hogy a thainak ennyi volt. De nem így lett, Poomjaeng végül döntőfrémben megnyerte. A végén persze már nagyon izgult, viszont az utolsó frémben helyén volt a szíve és nem remegett meg a keze.

Poomjaeng egyébként hihetetlen figura, már maga a kinézete is megmosolyogtatja az embert. Elég topisan öltözködik, és nem túl szép látvány, hogy az egész meccset nyitott szájjal játssza végig. Viszont közönség szórakoztató, mert nem az a halál komoly, mint a játékosok 95%-a. Sokszor átment ilyen Ebdon stílusba és az istennek sem akarta ellökni a golyót, ennek köszönhetően a második leglassabb volt a főtáblás meccsek alatt. Viszont annyira nem volt érezhető, mert eközben csinálta a "show"-t és hol beleállt a lökésbe hol kiállt, magyarázott, bohóckodott. Ezzel persze kitudja zökkenteni az ellenfelét, a fiatal és rutintalan White-nak is ezt majd kezelnie kell valahogy. E-mellett egyébként jól is snookerezett a thai, és szintén nyolc 50 felettije volt, és a biztonsági játéka sem volt rossz.

Valamelyikük ott lesz a negyeddöntőben, óriási lehetőség előtt állnak. Nem látok nagy különbséget kettejük között, és vélhetően bármelyikük is kerül majd a győzelem kapujába, nem fogja pikk-pakk befejezni a meccset. Úgy gondolom, hogy rendesen elbíbelődnek majd ők egymással. Amiben én még értéket látok, hogy White lök minimum egy 100-as bréket. Még csak 21 éves, de már most látszódik, hogy a brékerős játékosok közé fog tartozni. Idén szép számmal termeli a 100-as brékeket, már 21-nél jár, mellyel nem egy TOP16-os vagy a közeli játékost előz meg. Williams ellen is többször járt a 100 környékén, a selejtezőben egyébként hármat is lökött.