Vuelta a Espana szakaszgyőztes, World Tour többnaposon etapot nyerő sprinter, Tour de l'Avenir összetett győztese és a 23 éven aluli Európa-bajnok. A mezőny kiváló, de a verseny is az lesz?
Izgalmasnak ígérkező mezőnyverseny
A verseny távja 173 km és karakterisztika szempontjából hasonló a felnőttek versenyével, csak 100 km-rel rövidebb. A helyzet az, hogy komoly egyenlőtlenségek lehetnek a mezőnyben, ránézve a rajtlistára. A dombosabb pénteki verseny ugyanis jó pár sprintert ki fog szórni, de nem csak ez lesz itt a probléma. Néhányan idén már World Tour szinten versenyeztek, nekik a 170 km-es táv meg sem kottyan, hiába az emelkedők és a nehezítések.
Az jól látszik a szorzókból is, hogy az útvonal miatt 8-10 versenyző kiemelkedik a mezőnyből, többségük a legmagasabb szinten küzd hétről hétre. Sergio Higuita, Jasper Philipsen, Szymon Sajnok vagy Stan Dewulf neve ismerős lehet, ők már megmutatták, mire képesek a legjobbak között. A belga Philipsen a favorit, jó sprinter, idén legyőzte már Vivianit és Sagant is. Bírja a dombosabb etapokat, neki talán még nem lesz sok a Greenhow Hill (3,4 km és 7,8%). Győzelme 4.00-es szorzót érne, válogatottja nagyon erős, de több opcióval is rendelkeznek, ami megnehezítheti a dolgukat.
Stan Dewulf és Brent Van Moer szintén a belgáknál indul, hasonló terepen már bizonyítottak, de mi elvetnénk egy esetleges belga győzelem esélyét, hiába nekik van a legerősebb csapatuk. Egy nemzet ugyanis kiemelkedik az idei vb-n a jó teljesítménye miatt. Az Amerikai Egyesült Államok nyert már két aranyat és több dobogós helyezést is elértek, olykor még meglepően jó eredményeket is szállítottak (Lawson Craddows 6. helye időfutamban vagy Ian Garrisson második helye u23-as kronón).
Két kiemelt emberük van: Ian Garrison és Brandon McNulty. Utóbbi nagy reménység, bizonyított már World Tour versenyeken is, míg előbbi időfutambéli képessége miatt hatalmas tempóra képes. Nagy érték lehet egy esetleges dobogójukban (McNulty: 9.00 és Garrison: 21.00). A briteknél Thomas Pidcock nem csak a hazai pálya miatt a második legnagyobb favorit. Kisebb falakat, pavékat nagyon jól bírja, ismeri a terepet, tudja mikor kell támadni. Társai csak érte dolgoznak majd, ez komoly előny lehet.
Két sprinterre és egy időfutammenőre még érdemes figyelni: Alberto Daniese, Kaden Groves és Mikkel Bjerg. Utóbbi zsinórban harmadjára nyerte az egyéni indításos versenyt, rendkívüli tehetség, kisebb emelkedőket bírja, viszont sprintben nem olyan jó. Groves egy tömzsi ausztrál versenyző, Caleb Ewan hasonmás, aki megtanult emelkedőkre menni, de elsősorban sprinter. Jövőre már a Mitchelton-Scott versenyzője lesz, formaidőzítés nagy talány nála, mert szeptember elején még jól ment a belga egynaposokon, utána egészen visszavett.
Alberto Daniese a regnáló u23-as Európa-bajnok, öt nappal ezelőtt megszorongatta egy sprint erejéig Pascal Ackermannt is. Az olasznál azt nem lehet tudni, hogyan bírja majd az emelkedőket, ugyanakkor az idei vb-n elért olasz eredmények arra utalnak, hogy versenyzőik jó formában vannak (Daniese dobogó: 4.00). Végül szétnézve a H2H fogadások között egy kedvezőt találtunk: Tobias Foss vs Georg Zimmermann.
A norvég Foss nyerte a Tour de l'Avenirt, magabiztos volt, végig kontrollálta a versenyt. Hegyekben nagyon jó, időfutamon sem remeg meg a lába. Egyedüli problémája a kisebb csoportos sprint, de az német riválisának sem megy. A helyzet az, hogy ebben a párosításban papíron a norvég a favorit, ezért érdemes a duplázós szorzót játszani. A magyar csapat öt fővel képviselteti magát, pálya karakterisztikájából ítélve Valter Attilával fognak dolgozni, aki meglepetést is okozhat!
Mathieu van der Poel megalázta a mezőnyt itt is, nagyon sima volt ez is. Valamilyen szinten örülhetnek a Vismánál, hogy a három sztár kidőlt (Van Aert, Van Baarle és Laporte), mert ez csúnya lett volna nekik is. A majd 48-as átlag MVDP-től, temérdek rekord, nem tudom, mennyire szakadt meg, de akinek egy Roubaix végén van ideje mosolyogni, pacsizni, iszogatni és ki sem dől a fűre, az valószínűleg annyira nem fáradt. 
