Az NFL-t egyáltalán nem ismerem, de értem a gondolatmenetet, és igazad van, az elmúlt években voltak erre utaló jelek, hogy már nem feltétlenül csak a védekezéssel lehet bajnoki címet nyerni az NBA-ben sem.
A GSW hozta az új stílust, de érdemes megnézni a két infografikát, amit az általam már párszor említett Sprawlball c. könyvből fotóztam ki. Kirk Goldsberry kiváló alkotása magyarázatot próbál adni arra, mi történt az elmúlt 10 évben az NBA-ben, hogy változott a játék, miként tűntek a Shaq-féle centerek, mi a jövő, és hogyan lehet ezen változtatni, hogy ne menjünk el csak a triplák irányába. Miután behozták a triplát, elenyésző növekedés volt érzékelhető, összességében a játékosok a középtávolikra specializálódtak, illetve hangsúlyos szerepe volt a centereknek. A liga GM-jei a '80-as években kezdtek el a guardok felé nyitni, de ezek a játékosok is elsősorban a középtávolikat szórták (Jordan, Drexler stb.).
Ahogyan látható az első képen, a '90-es évek közepén mozgatták a triplavonalat, ami annak köszönhető, hogy az addigra ultrafeszessé váló védekezés a ligában elkezdte drasztikusan csökkenteni a pontszámot. Folyamatos csökkent a csapatok átlagos pontja, végül 110-ről 102 környékére esett vissza 3-4 év alatt. A Knicks elkezdte követni a Detroit példáját, rendkívül agresszív védekezését pedig egyre többen vették át, így a ligának tennie kellett valamit, mert időközben Jordan is visszavonult, nézettség esett, ahogyan a meccsek pontszáma is. Nem számoltam át, de körülbelül másfél lábbal tolták beljebb a vonalat, annak köszönhető az első kiugró emelkedés a hármasok tekintetében.
A ligában "megvadultak" a csapatok, átlagban hat triplával nőtt minden franchise eldobott hármasainak száma, ráadásul, mivel közelebb dobhattak, így a hatékonyság is jobb lett. A következő három szezonban kiugróan jó adatokat hoztak a játékosok, elég csak megfigyelni az időközben visszatérő Michael Jordan számait:
- körülbelül 30%-kal triplázott, de jobbára 1-2 dobásból a vonal "tologatás" előtti időszakban
- vonal eltolása után ez megemelkedett 40% környékére, mindezt 3-4 triplából.
Az igazi nyertes azonban a vonal eltolásának, Steve Kerr volt. Amiről a The Last Dance-ben kevés szó esett, hogy valójában ez is egy indok volt, amiért Kerr a Bullshoz került: 50%-os triplázó vált, meccsenként közel három kísérletből és ami ennél is fontosabb: megteremtette a spacinget. A vonalat azonban "visszavitték", így a kezdeti óriási növekedés után, visszaesett a triplázási kedv. Az ezt követő években végül szép fokozatosan elkezdett növekedni a triplázás, de közel sem olyan ütemben, hogy indokolt legyen egy csapat számára erre építeni a taktikát.
Az sem véletlen, hogy a 2010-es években épp a GSW volt az, ahol beindult a triplázás. Egyrészt Steve Kerr volt az edző, aki a '90-es években legjobb triplázója volt, másfelől, ott volt Steph Curry, akit a '90-es évek egyik legjobb spot-up shootere edzett, aki egyben az édesapja is volt (Dell Curry). A baj az volt, hogy Curry esetében próbálták őt a trendekhez igazítani, így még az első szezonjában is sok középtávolit dobott, ahelyett, hogy az apjával már gyakorolt triplázásra mentek volna rá. A harmadik kép a Curry első szezonjából, amikor jól látható, mennyi felesleges középtávolival próbálkozott. Az első áttörés a 2012/13-as szezonban volt nála, amikor a második műtéte annyira jól sikerült, hogy a játékát is megváltoztatták ezek után.
A bokája jobban bírta a terhelést, jobban bírta az elmozgásokat és a nagy triplákat, így egyre többet vállalt. És itt jött a képbe Steve Kerr: megérkezett a csapathoz, látta, hogy van két kiváló triplázó, mi kell hozzájuk? Hely, hogy minél többet dobjanak. Kerr egy olyan ligában volt játékos, ahol mindent a fizikális játék uralt, de ő megélt az "óvatos" stílusból, úgy lett bajnok, hogy inkább ésszel játszott. Ezt várta a játékosaitól is, hiszen nem kell a palánk alatt verekedni két pontért, ha távolról bevágunk hármat is.
A többi innentől már ment simán, elkezdődött a triplák térhódítása, amit mi sem bizonyít jobban, mint 2016. július 9-én egy szerződés: Ryan Anderson négy évre írt alá 80 millióért. Egy 15-18 pontos játékosról beszéltünk, akinek két előnye volt: PF volt (és centerként is használható small-ball-ban), illetve tudott 39-40%-kal triplázni. Ezzel pedig rádöbbentek a csapatok, hogy innentől az érték a hatékonyan triplázó játékosokban van, és most már ezek a játékosok sem apróért igazoltak egyik csapatból a másikba. Ez pedig egyik indikátora volt annak, hogy a magasembereknek is meg kellett tanulniuk triplázni.
A védekezés ugyanakkor szerintem nem romlott, csak a játékosok jobban kihasználják a pálya adta lehetőségeket (ezért vannak a 230-240 pontos meccsek). Míg a támadójáték a tökéletesség csúcsához közelít, addig a védekezés erre nem készült fel, de már láthatóak a fejlődés jelei, de ennek még idő kell. Valószínűleg az állóképesség további fejlődése és a folyamatos rotáció lehet a kulcs, ahol 8-10 hasonló képességű ember kell majd, folyamatos cserélgetéssel és tökéletes rendszerrel, hogy fogható legyen egy triplázó csapat (akik védekezésben végig mozognak, így komfortzónán kívüli dobóhelyzetekbe hajszolva a riválisokat).
A testi adottságok szempontjából korlátos az ember, szóval a taktikát és a leadott teljesítményt kell változtatni, de ez a jövő zenéje. Spoelstra már láthatóan kidolgozott egy megfelelő rendszert a triplázás ellen, de ehhez az kell, hogy az adott csapatot elkerülje a sérülés (és a fáradtság). A Miami hulla volt egész szezonban, de egy normális edzőtábor és felkészítés után lehet, hogy újból a védekezés dominálhat a ligában. Az NBA és a különböző sportok változásai gyönyörűek szerintem, hosszú napokon át lehetne róla beszélni, de már így is sokat írtam.