Alig több mint 2 év alatt, egy szinte teljesen ismeretlen játékosból lett háromszoros tornagyőztes, és top húszas szint az olasz. Menetelését alighanem Halle pályáján is folytatja.

Matteo univerzális teniszező, talján lévén salakon otthonosan mozog (budapesti bajnokként nálunk is bizonyított), de remek szerváinak köszönhetően a gyorsabb borításokon még inkább remekel. Egy éve Gstaadban nyerte első tornáját, a svájci magaslaton olyan jól működtek az adogatásai hogy senki sem tudta brékelni (és még párosban is megnyerte a kiírást). Erre egy lapáttal rátett a múlt hét során, Stuttgartban úgy söpört végig a kimondottan erős mezőnyön, hogy csak egyetlen egy játékban kellett egyáltalán bréklabdát hárítania, elvenni az adogatását senki sem tudta. Nem tudom az erre vonatkozó statisztikát, de ez ilyen Kyrgios, Isner, Federer szintű parádé.

Vili (ahogy Fucsó nevezte jól megszokott ellenfelét) egy elég kiszámíthatatlan játékos, amolyan szegény ember Fogninije. Megvan a játéka ahhoz hogy a legszűkebb elitet kivéve bárkit megverjen, de a stabilitás semmilyen szinten nincs meg nála. Márpedig a türelem kell fűre, egy elrontott labda

szettbe, és meccsbe kerülhet, mentálisan biztos jót tett neki hogy hete Marcitól meccslabdákról kapott ki... Az adogatása sebezhető, a hálójátéka a botrányos és a tűrhető között mozog, tehát nem lehet azon csodálkozni hogy füvön egy wimbledoni harmadik körön kivül nem jönnek az eredmények, amellett hat év során összesen hat mérkőzést tudott megnyerni, azokat is többnyire salakmenők ellen.

Nem szeretek olyan teniszezőkre tenni, akik egy jó hétből érkeznek, de formában itt akkora a különbség a két játékos között, hogy be merem vállalni. Berrettini ráadásul eddigi két tornagyőzelme után sem dobta a következő hetet, Gstaad után rögtön ment még két kört két szívós ellenféllel szemben (Kitzbühelben Simon és Albot), Budapest után azonnal indult tovább Münchenbe és döntőzött. Most még csak sokat utaznia sem kell, így bízom benne.

Mérkőzés nyertese - Mérkőzés