Az indiai Gunneswaran későn érő típus, a 30-as évei felé közeledve sikerült betörnie a top 100-ba, kérdés meddig sikerül ott megragadnia. A balkezes tenyeresét jó nézni, nagyon kellemetlen ütés, ha sikerül rendesen beleállnia. Viszont az sem stabil támadó ütés, onnan is előfordulnak tétova találatok, amivel komoly hátrányba tud kerülni. Fonákról teljes betli, az az oldal csak játékban tartásra jó. Lábmunkában átlagos, magas nyurga srác, de elfutkosik az alapvonalon. Főként ázsiai challengereken gyűjtögeti a pontokat, de idén Indian Wellsben kihasználta a számára kedvező, extrémen pattanó labdás pályát és két magasabban rangsorolt játékos, Paire és Basilashvili skalpját is begyűjtötte. Azóta a formája igencsak visszaesett, vagy inkább a helyére került és majd ősszel Ázsiában számíthatunk tőle újabb impulzusokra.
Millman kicsit a másik véglet, egyik oldalról sem kiváló, de minkét oldalról elég stabil, kevesebbet hibázik és időnként jó szögben megütött, lapos fonákokkal szép nyerőkre is képes. A formája rendben van, a salakszezon gyenge lett, de a leggyengébb borításán ez nem csoda. Füvön egy fokkal jobb volt, akit meg kellett verni, azt megverte, akitől ki lehetett kapni, attól kikapott. Wimbledon óta nem játszott, ami jó taktika lehet, miután tavaly elment bohóckodni a nyár közepi salakos versenyekre, de semmit sem ért vele, ráadásul rossz fizikai állapotban érkezett meg az US Open felvezető tornákra, ahol előtte években egész jól szerepelt.
A match up nálam az ausztrálnak kedvez. A fonák csatákat egyértelműen ő fogja nyerni, tenyeresről jobb az indiai, de onnan sem annyira átütő, hogy stabil alapvonal játékosokat leüssön a pályáról. A tapasztalat és a forma is inkább Millman felé billenti a mérleget, ha a hosszabb pihenő után nem lesz nagyon offon, akkor ezt a meccset simán meg kellene nyernie.
Prémium 2019
