Elég szép eséllyel vágnak neki a női kézisek a japán világbajnokságnak, egy szerencsésebb két héttel akár az elődöntő is elérhető lenne, de a realitás elvileg a legjobb 7-be kerülés, hogy az olimpiai kvótát megszerezzük. A tavalyi Európa-bajnokságon elért hetedik hely némi bizakodásra ad okot, remélhetőleg nem nyomja agyon ez a némi teher a lányokat. Tavaly a magyar junior kézilabda-válogatott világbajnok lett, Kim Rasmussen egyre jobban beépíti a fiatalokat a nemzeti csapatba, akik már az NB1-ben is egyre több lehetőséget kapnak. A TOP 7-re abszolút esélyesek vagyunk, a kapuban Bíró és Kiss Éva is tud kifogni parádés napokat, a két szélen a Fradisták, Lukács és Schatzl, akik a válogatottban mindig hoznak valamennyi pluszt, belső emberek támadásban Klujber Kovacsics és Háfra szintén a Fradiból. A felkészülési meccseken kikaptunk a szerbektől és az egyik esélyes oroszoktól, és magabiztosan vertük Dél-Koreát.
Kazahsztánról sem lehet túl sok mindent elmondani, maximum annyit, hogy az ázsiai bajnokságon elődöntős volt, amivel kijutottak, legutóbb pedig 2015-ben jártak ilyen világeseményen. És legutóbb négy éve játszottak európai csapatokkal, amikor is a spanyolok, a románok, az oroszok, és a norvégok is szanaszét verték őket, minden megerőltetés nélkül 15+ gólt rájuk vert mindenki.
Érdekes, de van közös múlt, 2008-ban a pekingi Olimpia egyik tesztmérkőzésén kikaptunk tőlük óriási meglepetésre 30-26-ra, amit akkor az akklimatizációra fogtak. Most ez földöntúli meglepetés lenne, szerintem erődemonstrációt tartunk már az első meccsen, és 13 gólt lazán közé teszünk.
Prémium 2019
