Parmaban pénteken már az elődöntőket rendezik, és Olaszországban két amerikai is bejutott a legjobb négy közé.
Sloane Stephens fantasztikus jó kedvvel nézhette végig azt a bő 3 óra szenvedést, amit én is megtettem csütörtök este (bár ne tettem volna), hiszen egy erejét maximálisan elhagyó Wang lesz az ellenfele a pármai elődöntőben, aki Petra Marticot verte, vagyis inkább a horvát megverte saját magát. Elég volt ellene tartani a labdát, mert a horvát lány pár labdaütés után fixen hibázott, még úgyis, hogy nem volt túl támadó a tenisze. Wang a hálóhoz a lehető legritkább esetben sem jár fel, így egy jó előkészítés után is abban bízhatott, hogy Martic elrontja. Nem lehet büszke az idei évre, folyamatosan csúszik le a ranglistán, már éppen csak a top 50-ben van, ezen a pármai tornán kívül idén nem volt olyan versenye, ahol egymás után két meccset nyert volna. A salak amúgy is a leggyengébb borítása Wangnak, ritkán jut be akár negyeddöntőbe is, de masszív negatív a szemcsés borításon a mérlege.
Stephens azért már nyert egy US Open-t, és amerikaiként a salak sem áll távol tőle, Roland Garros döntőt játszott Haleppel, és a charlestoni salakost is behúzta már. Az ő negyeddöntője kora délután kezdődött, és szűk másfél óráig sem tartott, gyakorlatilag minden megerőltetés nélkül verte a hazai Sara Erranit, így 6-7 órával több ideje volt a regenerálódásra, mint a kínainak. Stephens azért elég nagy ütő, mind a két oldalról keményen, felszállóban üti a labdákat, és hát a héten a szerencsével sem áll hadilábon, porolja a vonalakat, a keretes labdái is mind beesik.
A borítás, a forma, és a fittségi állapot is az amerikai mellett van, a mai nap után már az is meglepetés lenne, ha Wang egyáltalán egy szettet fogna, nálam ez sima Stephens win.
Prémium 2021
