Számos olyan versenyző vesz részt a montreali női tornán, aki részt vett az Olimpián, átélve kisebb-nagyobb sikereket, elszenvedve sérüléseket, fájdalmakat a párás nagy melegben Tokióban. Ebben a párosításban pedig tudnának mesélni. Paula Badosa a spanyol színeket viselve ígéretesen haladt előre, de azt iszonyatos páratartalom kifogott rajta és a későbbi döntős Vondrousova ellen felkellett adnia a negyeddöntős ütözetét, tolószékben a görcstől szenvedve hagyta el a pályát. Emiatt is dolgozhat benne a buzgalom, hogy feledtesse ezt a történetet és a legjobb gyógyír egy sikerrel vett első forduló lehet.
Az ellenfél a svájci Golubic lesz, aki szintén sérülésekkel bajlódott, de játéka elég volt ahhoz, hogy párosban egészen az elődöntőig menetelve Bencic oldalán ezüstérmet vihessen haza a hazájának.
Itt Montrealban más feltételek várnak, Badosa megalkuvást nem tűró játéka érvényesülhet, kemény ütéseivel, közbeütéseivel képes kinyitni a pályát, játszani az ellenfelével. Addig Golubic sokszor túlzottan elviszi a hangsúlyt a női élmezőnyben ritkaságszámba menő egykezes fonákjával. Kis túlzással, ha a svájcinak nem olajozottan sül az egykezese, akkor már eldőlt az adott napi párharca.
Badosa játéka jóval sokszínűbb, a svájci jó pontja kimerül a fonákjában. Mindketten atletikus felépítésüek, de a köztük lévő bő tíz centi különbség is jól fog jönni az ibériai számára. Döntő tényező lesz, hogy ki tudja az agresszívebb arcát ráerőltetni a másikra és ezáltal a hibaszázalékát sikerül e türhetően "menedzselnie". Én úgy vélem a remek idényt futó öt évvel fiatalabb Badosa ma feledteti a szomorú japán fellépését és továbbjutást ünnepelhet Kanadában.
Prémium 2021
