Ahogyan nekünk, úgy Albániának is végleg elúszott a hajó, ami Katarban kötött volna ki. A mi balgaságunk és ügyetlenségünk következtében csillant meg a halvány esély a szkipetároki számára, ám láthattuk ez a polc nekik túlzottan magasan van és még talán ők is túlzott elvárásokat támasztottak maguk felé, jelzem indokolatlanul.
Ez az albán csapat nem tudja felvenni a versenyt egy angol vagy egy lengyel nemzeti együttessel.
Nekünk sikerült őket felhúznunk és éltek a lehetőséggel és azzal, hogy a magyarok pont az ősszel kerültek hullámvölgybe.
Most már nincs min tovább filozofálni, zárul a selejtező, ahol egy kedvét vesztett és a hétvégén jó nagy kijózanító pofonba belefutó albánok fogadják a mindig lelkes kis csapatot, Andorrát.
Albánia, ha lendületben van képes lenne az ilyen találkozókat nagyobb gól aránnyal is sikerrel venni, ám "kedély betegként" nem lesz akkora akarat, kedv a kétfejű sast képviselőknek, hogy kitömjék a Pireneusok lábától érkezőket.
Andorrában minimális 1-0 -ás albán győzelem sikeredett Lenjani góljának köszönhetően, de két évet visszalapozva a történelemben, Elbasanban csupán egy 2-2 -es eredményre futotta.
A Wembleyben elszenvedett óriási zakó után csak nyűg ez a meccs az albánoknak, akik túl szeretnének lenni Andorrán és repülni vissza a klub csapataikhoz. Ez egy szenvedős kilencven percnek ígérkezik, Andorra sem fogja mindig megrúgni a gólját, főleg idegenben, egy maximum, kettő szkipetár dugó döntheti el a tét nélküli találkozó sorsát. Megjegyzem egy 0-0 -va és egy lengyelországi bravúrral mi is lehetnénk harmadikak ...