A második, az elsőhöz hasonlóan csonka forduló zárómérkőzését az OTP Bank Ligában Kecskeméten rendezik, ahol a pályaválasztó Kecskeméti TE fogadja a Kisvárda csapatát. A kisvárdaiak helyzete kísértetien hasonlít a nyitófordulóhoz, hisz ismét idegenbeli Európa-konferencialiga-meccsről csalódottan hazatérő csapat lesz a mérkőzés házigazdája. Ha ehhez még hozzávesszük a lila-fehérek kiesésének körülményeit, valamint a Lettországból történő hazautazás kilométereit, akkor azt kell mondjam, hogy az irodák által belőtt háromesélyes oddsok első blikkre jól lettek megállapítva. Viszont ahhoz a gólcunamihoz viszonyítva, ami a mostani fordulót jellemzi az overeknél lehet keresnivalónk.
Nem lehet nem a csalódottság hangján szólni a kecskemétiek nemzetközi kupaszereplésének kapcsán, hisz ilyen demoralizáló módon, az utolsó pillanatokban kapott gólokkal kiesni az EKL-ből, nem egy szokványos történet. Viszont "ami nem öl meg az megerősít" tartja a mondás. Ebből kifolyólag most derülhet majd ki, hogy milyen tartás, milyen mentális és fizikális erő van a hírös városi legényekben. Mert a mostani találkozóval elindíthatnak egy újabb szép sorozatot, ahhoz viszont nyerniük kell a szabolcsiak ellen. Az előre játékkal úgy összességében nincs is különösebb problémája Szabó István együttesének, mert tudnak gólt, gólokat szerezni a mérkőzéseiken. Pálinkás és Szuhodovszki mellé ismét megszerezték, igaz csak kölcsönbe de elővásárlási joggal Horváth Krisztofert. Sokkal inkább a csapat védőmunkája az, ami kívánnivalót hagy maga után. Ritkán mondok ilyet, de most ki kell mondanom, hogy ez a Szabó István érti a focit. A mai mérkőzésre még csak a keretbe sem nevezte azt a Leonit, aki pont Kisvárdáról érkezett hozzájuk és a Riga ellen kritikán aluli teljesítményt nyújtott. Tehát Leoni hiányával csak erősödtek a védelemben, de mivel a szabolcsiakat sem nyeretlen kétévesekből rakták össze, ezért nem vennék mérget rá, hogy a várdaiak ne tudnák párszor mattolni az ólomlábakon járó hazaiakat.
A három, könnyűnek semmiféleképpen sem nevezhető idegenbeli fellépésének első állomásán Zalaegerszegen, szép győzelmet aratott a Kisvárda. Már a felkészülési időszak eredményei is előrevetítették, hogy lehet kicsit korai erre a csapatra a "biztos kieső" titulust ráragasztani. Nos, egy mérkőzésből messzemenő következtetést felesleges levonni, de én mint a csapat egyik vezérszurkolója azt mondom, hogy többet kaptam, mint vártam. A Szakmai igazgatóval történt több szemközti megbeszélések (nálunk ilyen is van) során azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az alapcsapat az versenyképes lehet a középmezőnyre. A ZTE elleni 2:0-ás győzelemnél kb. ezt láttuk. Én egy kicsit többet is, mert például nekem nagyon tetszett Lucas játékában a szemléletváltozás. Hátrafelé irányuló passza szinte nem is volt. Ami szinte már-már megkérdőjelezhetetlen a Kisvárda kapcsán az a játékosmegfigyelők éles látása. Mondom egy meccs még csak egy meccs, de szerintem jobb bekkben ezzel a Cipetic gyerekkel nagyot igazoltunk. Látszik rajta hogy jó viszonyban van a labdával és a felfutásai is rendre veszélyesek voltak. De én láttam biztató jeleket a ma is kezdő Czékusnál is, Vidát mintha teljesen kicserélték volna, Mesa pedig Mesa. Ő azért van, ha ott a zsuga akkor berúgja. Összességében jó hangulatban és bizakodóan kelhetett útra Milos Kruscsics együttese.
Az előző bajnokság kecskeméti nyitómeccsén 3:3-t játszottunk Káprály Mihály játékvezetése mellet. Ma ki a spori? Hát persze hogy Káprály Mihály. Nem a "házi bírónk". Szórja ellenünk a tíziket, szórja ellenünk a lapokat, ezek is döntően befolyásolhatják a gólok számát. De én inkább a játékban bízom és ha játék lesz akkor gólok is lesznek. Az sem baj, ha mi egy-két góllal többet rúgunk ellenfelünknél.
Prémium 2023
