A történészek nehezen tudják pontosan meghatározni, hogy mikor kezdődött a sportfogadás és a szerencsejáték. Azt viszont biztosan tudják, hogy már évezredek óta létezik, hiszen az emberek fogadásokat már ősidők óta kötöttek egy-egy esemény kimenetelére.
Ebben a cikksorozatban több kérdésre szeretnénk választ keresni, vagy legalább rávilágítani a lehetséges válaszokra:
- Hogyan alakult a szerencsejáték a történelem során a világ két hasonló, mégis merőben különböző területén?
- Melyek azok a történelmi és szociális események és jelenségek, amelyek mai napig meghatározzák a szerencsejátékkal való kapcsolatunkat és megítélésünket?
- Milyen kapcsolat rejlik a különböző vallások és szekták és a szerencsejáték elfogadása vagy elitélése között?
- Milyen reakciókat és világképet hordozunk mai napig magunkkal, amelyekről talán azt sem tudjuk honnan származnak?
Elemezzük tehát, hogy honnan ered a negatív hozzáállás és a társadalmi szinten érzékelhető sok esetben negatív percepció. Ezekre a gondolatokra a történelem, a politika és a vallás adhat pontosabb választ ezért egy időutazásra viszünk el titeket, ahol mélyebben megérthetjük, hogyan formálta a világképünket ez a szórakozás típus és az emberiség milyen folytonos kölcsönhatásban él vele. Ebben az első részben az Egyesült Királyságot vesszük górcső alá, és megfigyeljük azokat a történelmi és sok esetben politikai eseményeket, amelyek direkt módon formálták a szerencsejátékok és a társadalom kapcsolatát.
Fogadások az ókorban
A fogadások már az ókori Rómában is elterjedtek voltak, ahol csak Róma városában lehetett fogadásokat kötni a szekérversenyeken vagy a cirkuszban. Természetesen a törvényesség vagy ez esetben a törvénytelenség, soha nem akadályozta meg az embereket abban, hogy fogadásokat kössenek és ez az időtöltés az évek során a modern időkben is folytatódott.
A sportfogadással kapcsolatban folyamatos kérdés volt a tevékenység jogszerűségének kérdése. Az évszázadok során a fogadások elterjedtsége az adott nemzet kormányán belüli politikai hullámzásnak megfelelően változott. A közelmúltban a szerencsejátékot szabályozták, mivel sokan úgy látják, hogy a szervezett bűnözés számára nyitott kaput jelenthet. Sokan azonban úgy tekintenek rá, mint az adóbevételek növelésének egyik módjára, ami segít a nemzeteknek abban, hogy több szolgáltatást nyújthassanak polgáraiknak.
A modern sportfogadás elsősorban a lóversenyzésből ered. Az Egyesült Királyságban a lóversenyfogadás a 18. század elején vált népszerűvé, miután ismét elterjedtek a kétlovas versenyek. Az Újvilág országai követték a példát és a 19. század végére olyan területek, mint az USA, Kanada és Új-Zéland hivatalosan is törvényeket hoztak a szerencsejátékok szabályozására. A sportfogadás következő nagy előrelépése az 1990-es években az online irodák színre lépése és a hozzájuk kapcsolódó sportfogadó közösségek megjelenése volt.
Szerencsejáték az Egyesült Királyságban
A szerencsejáték világszerte népszerű időtöltéssé vált, különösen az Egyesült Királyságban, ahol a UK Gambling Commission (UKGC) szabályozza azt napjainkban. A statisztikák szerint mintegy 24 millió felnőtt játszik online és fizikai kaszinókban, sportfogadó irodákban és bingó termekben (az Egyesült Királyság lakossága jelenleg megközelítőleg 67,33 millió fő). A 2018-as évben a bruttó szerencsejáték-bevétel 14 milliárd angol font volt, ami jól mutatja, hogy mennyire virágzik az iparág az Egyesült Királyságban.
A szerencsejáték azonban egykor illegális tevékenységnek számított, és a legtöbb országban még mindig jogszabályi változtatásokat hajtanak végre az ágazat szabályozása érdekében.
A szerencsejáték eredete az Egyesült Királyságban
Bár a rómaiaknak tulajdonítják a szerencsejáték népszerűsítését az Egyesült Királyságban, a britek már jóval a rómaiak előtt kísérleteztek a szerencsejátékkal, mint szórakozási formával. Az első honfoglalók kezdetleges kockákat használtak a jövőbeli események előrejelzésére és nem telt el sok idő, mire egyes csoportok rájöttek, hogy a kockákat szórakozásra is használhatják.
Amikor a rómaiak megérkeztek, a kockajátékot végleg megfosztották az isteni konstrukcióktól és kizárólag a szabadidő eltöltését szolgálták, ezért hamarosan megszületett a kockajáték. A rómaiak a háborúk és a kereskedelmi sikerek révén hatalmas társadalommá váltak, és befolyásuk egyre nőtt, ami kulturális cseréket és importált játékokat eredményezett. Ez egybeesett a római cirkusszal, amely a rabszolga harcosok és a vadállatok közötti küzdelmekre való fogadásokat jelentette.
Szerencsejáték a középkorban
A szerencsejátékok a középkorban váltak igazán népszerűvé, és minden társadalmi osztályhoz tartozó ember gyakorolta őket, időbeli korlátozásokkal. A nemesek gazdagon szórták a pénzt, szerencsét próbáltak lóversenyeken, kakasviadalokon, sakkban és más eseményeken. A közemberek a helyi klubokban és szervezett kakasviadalokon találtak fogadási lehetőséget. 1190-re a szerencsejátékok annyira elterjedtek, hogy Richárd angol király kénytelen volt bevezetni az első törvényt a tevékenység szabályozására.
A szerencsejáték hamarosan a nemesek szórakozásává vált, mivel az új szabály a fogadásokat legalább 20 shillingre korlátozta, ami mai értéken számolva körülbelül 2800 euró lenne. Az egyház is ördögi szokásként bélyegezte meg a szerencsejátékot, de ezek az erőfeszítések nem ejtettek csorbát a tevékenység népszerűségén. A 16. században újra fellendült a szerencsejáték Nagy-Britanniában, elsősorban a katonák körében, amíg VII. Henrik király be nem tiltotta a gyakorlatot közöttük, annak érdekében, hogy csapatai a harcra koncentráljanak a kockajátékok helyett.
Ebből a korai példából is tisztán látszik három logika, ami alapján tiltották a szerencsejátékokat.
Elsősorban a nemesség mindig is szerette a vagyonát a saját köreiben tartani, ezért hozták be a 20 shillinges korlátot, így a pórnépnek esélye sem maradt javakat nyerni legális úton a nemességtől. Az egyház vallási okokból korlátoz és mindig is szeretett ez alapján szórakozást megvonni az emberektől. Egy vezeklést tagadó egyháztag nem számít jó és megvezethető báránynak.
Végül VII. Henrik példája jól mutatja a politikai és praktikus okokat amiért valaki tilthatja vagy negatív fényben festheti le a szerencsejátékot: az a katona, aki kockajátékokat játszik, szórakozik és italozik, gyengébben teljesít a csatában, nem harcol akkora erővel királyáért.
A szerencsejátékok legalizálása az Egyesült Királyságban
VII. Henrik király ugyan betiltotta a szerencsejátékot, de ez a tevékenység még mindig elterjedt volt a legmagasabb udvari szereplők köreiben. A légkör azonban hamarosan megváltozott, amikor I. Erzsébet királynő átvette a hatalmat, és bevezette az első lottót, amelyen az ország jövőjére lehetett fogadni. Az első állami lottórendeletet 1527-ben hirdették ki, 400000 szelvényt bocsátottak áruba, amelyek egyenként 10 shillingbe (kb. 500 fontba) kerültek. A nyertesek 5000 font (ma körülbelül 5 millió font) nyereményt, valamint faliszőnyegeket és finom ruhákat nyerhettek.
A nyertes szelvénytulajdonosok mentességet kaptak a letartóztatás alól is, kivéve a hazaárulást, a gyilkosságot, a bűncselekményeket és a kalózkodást. Az állami lottóból származó bevételt hajók építésére és hadjáratok finanszírozására fordították. A siker miatt a királynő további sorsolásokat hirdetett, és a köznép összefogott, hogy összegyűjtse a befektetéshez szükséges tétet. Az új, nyilvánosságra hozott szerencsejátékok és Nagy-Britannia növekvő befolyása miatt a tevékenység egészen az 1800-as évekig virágzott. A nyomtatási költségek csökkentésével a kártyajátékok is elterjedtek, a britek pedig átvették a francia rulettet is. A szerencsejáték egyszerűen megállíthatatlan volt ebben az időszakban.
I.Erzsébet királynő híresen jó politikai és társadalmi érzékkel rendelkezett, és ez a történet egy ékes példája annak, amikor az uralkodó réteg felfedezi a szerencsejátékban szereplő potenciált. Amennyiben a korona kezében volt az összegek irányítása, megérte pozitív színben feltüntetni a tevékenységet, és egy mindenkinek jövedelmező iparágat létrehozni belőle.
A bukmékerek születése
A lóversenyekre való fogadást nemesi tevékenységnek tekintették, amelyet a köznép köreiben tiltottak. A brit társadalom jogai azonban kezdtek felébredni ezeréves álmukból, így az osztályok között jobb egyensúly alakult ki. Eleinte a fogadók csak a győzelemre vagy a vereségre fogadhattak, de ez megváltozott, amikor Harry Ogden (az 1700-as években) megfigyelte, hogy egyes lovak jobban teljesítenek, mint mások. Ogden úgy döntött, hogy a jól teljesítő lovakra alacsonyabb, a gyengén teljesítő lovakra pedig jobb oddsokat kínál, létrehozva ezzel az első bukmékeri tevékenységet. A fogadók most már technikásabban fogadhattak és ez volt a norma az elkövetkező időszakban is.
A bukmékerek számukra biztonságos helyeken és a kocsmák hátsó folyosóin adták el az esélyeket a fogadóknak, hogy elrejtőzhessenek a rendőrség elől, mivel a fogadás még mindig törvénytelen volt a köznép körében. Csak 1934-ben kezdtek el a középosztálybeli liberálisok vitatkozni a puritán munkáspárttal a gazdagokat és a szegényeket különbözőképpen kezelő igazságtalan törvényekről. A szabályozások hamarosan enyhültek, és a munkásemberek már fogadhattak ló-, agár- és szekérversenyekre. A lóversenypályák és a bukmékerek kijöhettek az árnyékból és az Egyesült Királyság kultúrájának részévé váltak.
A II. világháború után a britek szívesen fogadtak biztonságosabb környezetben és gyakorlatilag minden utcában megjelentek a fogadóirodák és sportfogadók.
Az online szerencsejátékok megjelenése
A bingótermeken, kaszinókon és fogadási klubokon keresztül történő fizikai szerencsejáték a 20. század folyamán széles körben elterjedt volt, és a Gambling Act szabályozta azt. A jogalkotók azonban előre látták az internetes váltást, és a Gambling Act 2005-ben a Gambling Commissioné (Szerencsejáték Bizottság) vált. A bizottság célja a gyakorlat és a szerencsejáték-piacok szabályozása, valamint a kiszolgáltatott játékosok, például a gyermekek védelme volt. Azóta a bizottság számos módosítást hajtott végre, hogy lépést tartson a szerencsejáték-ipar változó dinamikájával. Az internet gyorsan bevezette az online szerencsejáték-termékeket, amelyekhez a játékosok a világ bármely pontjáról hozzáférhettek.
Ma a brit fogadók több ezer online sportfogadás ajánlathoz és kaszinóhoz férhetnek hozzá, beleértve az Egyesült Királyságon kívül engedéllyel rendelkező szolgáltatókat is. Egyetlen törvény sem tiltja a játékosoknak, hogy ott játsszanak, ahol akarnak. Vannak azonban intézkedések a játékosok védelmére, ilyen a hitelkártyatilalom, a befizetési korlátok és a szerencsejáték-tranzakciók blokkolása, amelyek a modern online szerencsejáték-színtér részévé váltak. Új termékek és fejlesztők is megjelentek, ahogy a fogadási világ a csarnokokból a virtuális platformok és szobák felé mozdul el.
Az Egyesült Királyság szerencsejáték-kultúrája a római kor előtti időkben gyökerezik, és ez a tevékenység az idők folyamán mindig népszerű volt. Kétségtelen, hogy az Egyesült Királyság az egyik vezető szerencsejáték-piac világszerte, és a leginkább szabályozott. Már a modern történelem hajnalán kiharcolta magának itt a társadalom a jogot, hogy szabad nemzetként úgy töltse szabadidejét, ahogyan kedve tartja és az állam által bevezetett szabályozások segítették a szerencsejáték legalitását és nem utolsó sorban, mai napig jó kis summát hoznak az állami kasszába.
A következő részben azt vizsgáljuk, hogyan alakult a szerencsejáték története az Egyesült Államokban és milyen hatással volt a puritán és evangélikus filozófia a sportfogadásra és a mindennapi életre.
