- A BMX versenyek 2024. augusztus 1-jén és 2-án kerülnek megrendezésre.
- A hegyikerékpár események 2024. július 28-án és 29-én zajlanak le.
A BMX-versenyzés az 1960-as években kezdődött Kaliforniában, a motokrossz őrület elterjedésének idején. A fiatalok azzal szórakoztak, hogy kerékpáron utánozták példaképeiket és a BMX kezdett egy valódi sporttá alakulni az 1980-as évek elején, amikor az első BMX szövetséget is megalapították. Az első BMX világbajnokságot 1982-ben szervezték meg és 1993-ban a BMX hivatalosan is integrálódott az Union Cycliste Internationale-be, ezzel átlépve az első akadályt az olimpiai játékokon való részvételhez.
A szabályok rövid áttekintése
A BMX versenyzés egy sokkal robbanékonyabb formátum mint a más, hagyományosabb kerékpáros diszciplínák, amelyek általában a kitartást jutalmazzák több perces versenyek során, míg a BMX versenyzéshez egy intenzív energialöketre van szükség rövid idő alatt, amely csak néhány másodpercig tart. A sprintversenyeket legfeljebb nyolc versenyző vívja meg egy ugrásokkal, ferde kanyarokkal és akadályokkal teli pályán, ahol a leggyorsabb reakciókkal és leggyorsabb tempóval rendelkező versenyző nyer.
A versenyzők a 8 méter magas rajt-domb tetejéről indulnak el a 400 méter hosszú pályán, akár 60 km/h sebességgel. Gyors reakciók és robbanékony erő szükségesek a rajtkapukból való gyors elinduláshoz az élmezőny élén, és meglehetősen nagy kihívás a vezetést a célvonalig megtartani. A döntő gyakran izgalmas látványt nyújt, amit a nézők visszafogott lélegzettel néznek.
Olimpiai történelem
2003-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljes jogú olimpiai sportággá tette a BMX-et a 2008-as pekingi olimpiai játékokra. Annak ellenére, hogy a sportnak viszonylag rövid történelme van az olimpiai színtéren, már vannak kiemelkedő sportolók, akik emlékezetes nyomot hagytak a sportágban; a kétszeres olimpiai aranyérmes Mariana Pajón (KOL) és a tokiói 2020-as bajnok és 2021-es világbajnok Niek Kimmann (HOL) a favoritok közé tartoznak, hogy az éremdobogó tetején végezzenek a 2024-es párizsi olimpián.
Hegyikerékpár a 2024-es olimpián
A hegyikerékpár egy viszonylag új sportág, amely az 1970-es években alakult ki, amikor néhány kerékpáros szeretett volna letérni az útról és felfedezni új ösvényeket. A 1970-es években születtek az első hegyikerékpárok, amelyek ellenálltak a kerékpározás közbeni ütéseknek. A hegyikerékpár később önálló sportággá vált és továbbfejlődött. Az első informális versenyek az 1980-as években zajlottak, mielőtt az első hivatalos Világbajnokságokat a 1990-es években rendezték.
A szabályok rövid áttekintése
Két hegyikerékpár versenyszám létezik, egy nőknek és egy férfiaknak. A versenyzők ugyanazon a rajtvonaltól indulnak és többször körbejárnak egy kört hegyvidékszerű, durva terepen, amely próbára teszi technikai képességeiket, állóképességüket és kitartásukat.
A versenyek egy tömegrajttal kezdődnek és általában több kört tartalmaznak. A versenyzőknek 1 óra 20 perc és 1 óra 40 perc idejük van, hogy befejezzék az intenzív pályát, amely tele van kanyarokkal és fordulatokkal, és az esemény során több tíz kilométert kell leküzdeniük.
Olimpiai történelem
A hegyikerékpár 100 évvel a pályakerékpár és az országúti kerékpárverseny után debütált az 1996-os atlantai játékokon, egyéni versenyekkel férfiaknak és nőknek. Az olimpiai történetében a francia és svájci versenyzők rendszeresen az olimpiai dobogón végeztek ebben a versenyszámban, összesen 16 érmet szerezve az eddigi 42 éremből.
Mi is az a pályakerékpár?
A pályakerékpár versenyeket egy fa építésű, ovális pályán rendezik, amely általában, de nem mindig, egy velodromban található.
Ki, hol és mikor találta fel a pályakerékpárt?
A kerékpárokat először a 18. század közepén fejlesztették ki és azóta is népszerű közlekedési eszközöknek számítanak. Már az 1870-es években az angliai pályaversenyek is rendszeresen vonzottak nagy tömegeket. A versenyzők fa pályákon indultak, amelyek nagyon hasonlítottak a mai velodromokhoz. Ezek a pályák lehetővé tették hogy egész évben tarthassanak versenyeket, az esemény szervezőinek azonban még egy nagyobb előnyt is jelentettek: pénzt szedhettek a nézőktől.
A pályakerékpár szabályai
A szabálytok versenyről versenyre változhatnak, de általában az a fontos, hogy valaki elsőként érje el a célvonalat, gyűjtse össze a legtöbb pontot, vagy tekerje le a legtöbb kört a győzelem érdekében.
Pályakerékpár és az olimpiai játékok
1896 óta az összes olimpiai játékon rendeztek pályakerékpár versenyeket, kivéve a 1912-es stockholmi játékokat. 1924 és 1992 között általában a következő számok szerepeltek az olimpián: sprint, egy kilométeres időfutam, tandempáros és csapatüldözés. A tokiói 1964-es olimpiai játékokon bekerült az egyéni üldözés is, és a tandempárost az 1972-es müncheni játékok után törölték a programból.
1988 óta nők is részt vesznek a pályakerékpár versenyeken.
A legjobb pályakerékpárosok, akikre érdemes figyelni
Néhány kerékpáros versenyző esetében átfedés van a pályás és az úti versenyzők között, és az útversenyzők és a sprinter lányok néha a pályaversenyeken is sikeresek. Filippo Ganna, Harrie Lavreysen, Laura Kenny, Ethan Hayter, Mathilde Gros, Lotte Kopecky és Lea-Sophie Friedrich csak néhány név azok közül, akik a velodromban is ragyogóan teljesítenek.
A pályakerékpár versenyszabályai és formátuma a 2024-es párizsi játékokon
A sprint, a keirin és az üldözés versenyszámokat előfutamokban rendezik a 2024-es párizsi játékokon, amelyek a reményfutamokon, a negyeddöntőn és a középdöntőn keresztül a döntőhöz vezetnek. A Madison egy önálló versenyszám, ahol a csapatok pontokat szereznek a körökért és a sprintekért, míg az Omnium négy különálló versenyből áll, amelyek mindegyikére pontokat adnak.
