Az Atalanta még veszélyt jelenthet idén?

Az elmúlt évek során látható volt, ahogyan Gian Piero Gasperini irányításával fejlődött az Atalanta, majd a legfontosabb meccseiken összeomlott a gépezet, tavaly pedig szétesett a kettős terhelés alatt. A szezon elején azt lehetett gondolni, ennek a projektnek vége, de lehet épp ellenkezőleg alakul az Atalanta szezonja, mint amit jósoltak nekik?

Jót tett a kudarc

Az Atalanta a tavalyi szezon végét elengedte, teljesen összeomlott a csapat, aminek eredménye a 8. hely lett. Emiatt nem indulhatnak idén a nemzetközi kupákban, csak a bajnokságra koncentrálnak. A kudarc ellenére Gian Piero Gasperini maradt az edző, érzékeny veszteségek között csak Cristian Romero távozása említhető. Voltak érdekes igazolásaik a nyár folyamán, először azt lehetett gondolni, valami nagyon félrement a szakmai stábnál, hogy ilyen játékosokat hoztak. 

A rossz híreknek itt még nem volt vége, ugyanis formahanyatlással küzdő támadók gólképtelenek voltak, később pedig meg is sérült a két kolumbiai csatár, Duván Zapata és Luis Muriel. Berat Djimsiti két meccset bírt, ahogyan Davide Zappacosta is. Előbbire még hosszú ideig nem számíthat Gasperini. Támadósor elfogyott, 19 éves Höjlund maradt egyszem klasszikus csatárnak. 

Kevés volt a jó hír Bergamóban, de innen is talpra tudtak állni. Ez azért meglepő, mert szép fokozatosan fogytak el a csatáraik, gyakorlatilag támadóközéppályások avanzsáltak gólszerzőkké. Gasperini az elmúlt években a labdabirtoklásra és a támadófocira helyezte a hangsúlyt, Atalanta általában 55% környékén birtokolta a labdát a meccseiken, de a 60-70% közötti arány sem volt ritka. 

A három belső védős felállás szinte már hozzánőtt Gasperinihez, ahogyan a két robotoló középpályás és a szélső középpályás/védők is, akik egyszerre tudnak védekezni, támogatni a támadásokat és góllal befejezni. Sok helyzetet dolgozott ki a csapat, sok passzal operáltak, viszont ehhez tényleg olyan támadók kellettek, akikkel ezt a presszinget fent lehetett tartani. 

Változott a felfogás

Az elmúlt években fokozatosan morzsolódott le a kiemelkedő bergamói csatársor. Előbb Papu Gómez veszett össze Gasperinivel (és a vezetőséggel), ahol hamar bizonyítást nyert, hogy egy játékos nem lehet nagyobb a klubnál. Gasperini és a stáb maradt, Papu Gómez távozott (azóta is csak keresi a helyét...). Később Josip Ilicic hagyta el a csapatot mentálisan problémák miatt, míg a két kolumbiai támadó (Muriel és Zapata) sérülésekkel bajlódik. 

Labdabirtoklásra épülő támadófocit nehéz csinálni úgy, ha alig marad bevethető játékosod a támadásorban. Ahogyan említettük, Gasperini kényszerhelyzetbe került, de egy olyan alternatíva irányába nyúlt, amivel hosszabb távon is megoldást eszközölhet a csapat számára. Az Atalanta átállt kontrajátékra, ami azt jelenti, hogy 40-45%-ban van náluk a labda (10-20% esett a szokványos szintről), ami alapján ebben a mutatóban 16. helyen állnak a bajnokságban. 

Sikeres passzok tekintetében is hasonló a helyzet, mezőny végén kullognak. Elmúlt években kiemelkedőek voltak rövid passzok terén (rendre top5-ben végeztek), most ebben a mutatóban is mezőny végén vannak (17. hely). Középmezőnyben vannak a kaput eltaláló lövések szempontjából, viszont minden harmadik kaput eltaláló lövésükből gól lesz (meccsenkénti átlaguk 4.3, így borítékolható a gólszerzés). 

Amiben viszont óriási a javulás, az a védekezés. Eddig ez volt a gyenge pontja Gasperini csapatának, most ebben a legjobbak. Alig kaptak gólt, ez utóbbi talán változhat, hiszen az első számú kapus, Juan Musso is megsérült. Minden csapatrészből vannak komoly sérültjeik, de egyetlen dolog a malmukra hajthatja a vizet: nincsen kettős terhelés. Míg a riválisok a nemzetközi kupában szenvednek, addig az Atalanta csak a bajnokságra koncentrálhat. 

Az olasz Leicester

Az Atalanta helyzete nagyon hasonlít a Leicester bajnoki címet nyerő szezonjára. Riválisok kissé túlértékeltek és a nemzetközi kupára koncentrálnak (legalábbis próbálnak), Leicester szinte megegyező mutatókat hozott az Atalantával (labdabirtoklás, passzolási hatékonyság), jól sáfárkodtak a helyzeteikkel. Az Atalanta szezonja azért is lehet sikeres, mert nincsenek nehéz periódusaik a bajnoki naptár szempontjából. 

A kiemelt ellenfeleket jól elosztották, nincsen egymást követő 2-3 rangadó, amikor megtörhetnének, ráadásul mindig könnyebb meccsekkel készülnek fel egy-egy derbire. A szezon második részében pedig ez is sokat segíthet, ahogyan az is, hogy a keretből mindössze 4-5 játékos vehet részt a vb-n, közülük esetleg 2-3 a stabil kezdő. A csapat így kevésbé lesz fáradt tavasszal, ami nagy előnyt jelenthet. 

A bajnoki címükre 10.00-es szorzót kínálnak, ebben nincsen nagy érték, pedig látunk benne rációt. Az Inter Simone Inzaghival sokat gyengült, Napoli lehetséges, hogy megint csak 3-4 hónapig lesz veszélyes, Juventus teljesen kiírta magát ilyen játékkal a bajnoki címért folytatott küzdelemből. Maradt a Milan - Roma - Lazio, utóbbit megint el lehet felejteni, míg a Roma hiába kezdett viszonylag jól, épp az Atalanta ellen árazta be magát. 

Ennek kapcsán, számunkra ideális lenne egy top4-es helyezés is, amire ilyen mezőnyben bőven esély. A szorzót nem is nagyon értjük, reálisan ennek valahol 1.40 környékén kéne lennie, de az irodák valószínűleg a sok sérült miatt, továbbra sem hisznek az Atalantában. Ti mit gondoltok? Lehet esélyük idén egy újabb jó szereplésre?