Bayern München - Borussia Dortmund: A Der Klassiker története

A legnagyobb német rangadó, amely kissé mesterkélten jött létre, de mostanra egyértelműen a nagybetűs derbivé vált Németországban. A Bayern München és a Borussia Dortmund egymás életét keseríti, ha lehet azt mondani, akkor a 2010-es évek óta kiélezettebb a kettejük párharcra. 

Hasonlóság a franciákkal

Amikor arról írtunk, hogy a legnagyobb francia a derbi, a Le Classique szinte mesterségesen jött létre a PSG és az Olympique Marseille között, majdhogynem ugyanez érvényes a Der Klassikerre is. A Bayern München és a Borussia Dortmund ugyanis nem voltak ősi riválisok, sőt, még riválisok sem, első mérkőzésükre is egészen 1965-ig kellett várni. Ha azt vesszük, hogy az El Clásico vagy épp a Derby della Madonnina milyen múltra tekint vissza, akkor a németek rangadója hozzájuk képest egy fiatal párharc. Olyan, mintha az El Clásicók esetében csak az 1960-as években járnánk. 

Korai dortmundi hanyatlás

A Bundesliga 1963-ban indult útjára, a Bayern München 1965-ben csatlakozott, majd vált rövid idő alatt a legjobb csapattá. Kezdetben nem is feltétlenül Bayern München - Borussia Dortmund csatától volt hangos a német bajnokság, ugyanis a '70-es években egy másik Borussia, a Mönchengladbach volt a korszak legjobb csapata. Sokan ezért a Der Klassikerre a bajorok és a 'Gladbach közötti derbiként tekintettek.

A kezdeti dortmundi sikerek után, 1970-re már az alsóházban találta magát a csapat, 11-1-re kapott ki a Bayern Münchentől, nem sokkal később pedig kiestek a második vonalba. Akkor sem voltak jobb helyzetben, amikor visszakerültek, hiszen épp a Borussia Mönchengladbach gázolt át rajtuk, történelmi 12-0-s vereséget mérve rájuk. Az, hogy innen végül a Dortmund lett a Der Klassiker egyik csapata, az leginkább a fejlődésüknek volt köszönhető. 

Kialakul a Der Klassiker

Az első meccstől számítva, körülbelül 25-30 év kellett, hogy ténylegesen rangadóként beszéljenek a Bayern München - Borussia Dortmund mérkőzésekről. A '80-as években ugyanis már nem volt annyira gyenge a Dortmund, köszönhetően olyan fiatal tehetségeknek, mint Michael Zorc, Andreas Müller vagy Thomas Helmer. A Bayern München azonban ebben az időszakban is meghatározó volt a német bajnokságban (és a nemzetközi porondon is), köszönhetően olyan klasszisoknak, mint Karl-Heinz Rummenigge vagy Lothar Matthäus, akik a korszak legjobbjai közé tartoztak. BEK-döntőt játszottak és hat bajnoki címet szereztek. 

Ahogyan fentebb írtuk, a 90-es évekre lett ebből tényleges klasszikus, amikor a Dortmund is meghatározó csapattá vált Németországban, majd később nemzetközi szinten is. Ahhoz, hogy szintet lépjenek, kellett a Svájcból érkező német szakember, Ottmar Hitzfeld. Vele a Dortmund egy teljesen más nívót képviselt, egyetlen alkalommal sem végeztek negyediknél rosszabb helyen a bajnokságban, miközben két Bundesligát is nyertek. Mindkét oldalon legendás szakvezetők dolgoztak, hiszen a bajoroknál Rehhagelt (és a rövid ideig ténykedő Beckenbauert) az a Trappattoni váltotta 1996-ban, aki akkoriban a korszak egyik legjobb trénere volt. 

A német bajnokságban kétszeres címvédő Dortmundtól sikerült elvennie a bajnoki aranyat a bajoroknak, viszont a Bajnokok Ligájában a Dortmund lett a végső győztes. A döntő egy fricska volt, amellett, hogy a Bayern München finoman szólva sem kedvelte a BVB-t, még ráadásul Münchenben, az Olympiastadionban rendezték a finálét. El lehet képzelni, hogy ezek után mekkora volt a feszültség a klubok között, miután a Dortmund épp Münchenben ünnepelte történelme legnagyobb győzelmét. 

A sikerek csúcsán Hitzfeld váratlanul távozott, majd egy évvel később már teljesen máshol bukkant fel. Ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a 1997/98-as szezon fontos a rivalizálás szempontjából, mivel a BL-negyeddöntőben épp egymás ellen léptek pályára, ahol összességében - nagy meglepetésre - a Dortmund bizonyult jobbnak, 1-0-val jutottak tovább, Stéphane Chapuisat a 109. percben talált be. 

A Bayern München felemelkedése

A rivalizálás egyre nagyobb méreteket öltött, amelyre úgy reagált a bajor klub, amit már mostanában teljesen természetesnek veszünk: leigazolta a rivális edzőjét vagy épp játékosait. Ennek egyik első jele, amikor Hitzfeld a Bayern München edzője lett 1998-ban (még akkor is, ha nem is közvetlenül a BVB-ből került Münchenbe). A bajorok pillanatok alatt újból a csúcsra jutottak, BL-döntőket játszottak, bajnoki címeket nyertek. A derbik azonban feszültek voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Oliver Kahn legendás ámokfutása, amikor egy kung-fu rúgással próbált bosszút állni a korábbi sérelmein, amiért Chapuisat kiejtette a csapatát a BL-ből. 

Miközben Európa meghatározó csapata lett a Bayern München - újfent -, addig a Dortmundot csak az tartotta a víz felett, hogy Matthias Sammert nevezték ki edzőnek, akivel bajnok lett a BVB, illetve UEFA-kupadöntős. Ez azonban nem segített, ugyanis a pénzügyi problémák már jelentősek voltak Dortmundban, majdnem csődbe ment a klub, még a Bayern Münchentől kapott kölcsön is kellett, hogy ne menjenek tönkre. El kellett adniuk a legendás stadionjukat, a pályán pedig rögtön megmutatkozott a gyengélkedésük, középcsapat szintjére estek vissza. 

Újfent csúcson a Dortmund

Míg a Bayern Münchennél Louis van Gaal volt az edző, akivel masszív alapokat raktak le a bajorok, ami több, mint egy évtizedig meghatározta a sikereiket, addig a Dortmund szakmai stábja sem tétlenkedett, kinevezte edzőnek Jürgen Kloppot. A gárda ezzel visszakerült a térképre, két bajnoki címet szereztek, Klopp pedig olyan csapatot épített, amivel a Német Kupa döntőjében 5-2-re győzték le a Bayern Münchent. 

Miközben a bajnokságban sorra aratta a sikereket a BVB, a nemzetközi kupaporondon is meghatározó tényező lett. Végül létrejött a Dortmund - Bayern München derbik legrangosabb összecsapása, a Bajnokok Ligája döntője. A Bayern München egy évvel korábban elveszített egy BL-döntőt, eközben a világon az El Clásico mellett ez volt a legnépszerűbb rangadó, hiszen a korszak két kiemelkedő csapata játszott egymás ellen. 

A 2012/13-as Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakasza végén, mindenki El Clásicót várt, de a két német csapat kiejtette őket, innen is a kifejezés: German Clásico. A mérkőzés történelmi volt, több szempontból is, hiszen az első német házidöntőt a BL-ben a bajorok nyerték, alig egy héttel később pedig első német csapatként tripláztak a kupa és a bajnoki cím megnyerésével. Mai szemmel vizsgálva, tulajdonképpen ez jelentette a Dortmund aranykorszakának csúcspontját és egyben a végét is. 

Néhány játékosuk épp a bajoroknál kötött ki (Lewandowski, Götze, Hummels), de összességében a klub már nem omlott úgy össze, ahogyan a 2000-es években, tartották rendre a második és harmadik helyet a bajnokságban, köszönhetően olyan játékosoknak, mint Aubameyang, Dembélé vagy Reus (és Thomas Tuchelnek). A bajorok eközben megszilárdították első helyüket, dominálták a Bundesligát, azóta nyertek újabb BL-döntőt, Németország legjobb csapata az övék. 

Vissza a jelenbe

Valószínűleg épp a Bayern München idei gyengébb teljesítményének - vagy a Dortmund fejlődésének - köszönhetően, de újból szoros a német bajnokság. A BVB-nek már nem kell a nemzetközi kupára koncentrálnia, Edin Terzic számára maradt a bajnokság, ahol egy olyan szituációba kerülhetnek, ami számukra nagyon kedvező. Vezetik a bajnokságot egyetlen ponttal, a sorsolásuk sem bonyolult, viszont a bajoroknak ott a BL-terhelés. 

Tuchel visszatért

Ahogyan anno Hitzfeld, úgy végül Thomas Tuchel is a Dortmund után - néhány csapatot érintve - a Bayern Münchennél kötött ki. Tőle is hasonló teljesítményt várnak, mint anno honfitársától, tehát, hogy BL-győzelemre és bajnoki címre vezeti a bajorokat. Sok a hasonlóság a két helyzet között és talán még ide sorolható Tuchel és a Chelsea párhuzam is. Pár évvel ezelőtt a szezon közben érkezett Londonba a német szakvezető, majd BL-t nyert a csapattal. 

Hitzfeld egy olyan csapathoz érkezett anno, ahol az alapok adottak voltak (erre Tuchel is kitért, hogy Nagelsmann-féle taktikára kell építeni), csak személyi változás kellett a stábban, mint ahogyan most is, hiszen Nagelsmann vezetése alatt kissé megrekedtek a bajorok. A frissítés jól jöhet Tuchel személyében, viszont ez még nem biztos, hogy a hétvégi derbin is érzékelhető lesz. A Dortmund a rangadó mellett már önmagában Tuchelnek is megmutatná, hogy mennyire jók, kettőzött erővel küzdhetnek. 

A vendégek számára jó hír, hogy több sérüléssel bajlódó játékosuk is visszatérhet, így az első számú kapus Köbel, középpályás Brandt, illetve a támadósorba Moukoko is. A bajoroknál a szokásos sérülteken kívül (Neuer és Hernández), nincsen új, úgy tűnik, hogy megúszták sérülés nélkül a válogatott szünetet, mindössze Eric Maxim Choupo-Moting játéka kérdéses. Tuchel kapcsán egyet tudunk biztosra: először a védekezést szokta összerántani, így tett Londonban is, így kevés gólt várunk a szombati Der Klassikeren, az over/under piacon a 3,5-es határ kedvezőnek tűnik.