Benfica - Sporting: A Clássico dos Clássicos története, Lisszabon első számú derbije

Lisszabon két csapata, mely sosem szívlelte egymást, pedig nem létezhetne az egyik a másik nélkül. Portugáliában a gyűlölet talán e között a két klub között a legnagyobb, előfordult halálos áldozat is egy-egy mérkőzésen, illetve játékosokat fenyegettek meg, sőt, olyan történetek is voltak, miszerint Portugália valaha volt egyik legjobb játékosát épp a Benfica rabolta el csak azért, hogy hozzájuk igazoljon. Vajon ezekből a sztorikból mennyi igaz?

Benfica - Sporting, avagy szegények kontra gazdagok

Ha megnézzük a különböző országok derbijeit, akkor láthatjuk, hogy általában van minimum egy, de inkább több olyan párosítás, ahol egy gazdag csapat és egy szegényebb, amolyan nép gárdája méri össze erejét. Nincs ez másként a Benfica és a Sporting esetében sem. A Sporting megalakulását az arisztokrata Alvalade-család finanszírozta, akik a portugál elit támogatását élvezték, ráadásul még a királyi családdal is jóban voltak. 

A Sporting stadionját is az Alvaladék építették, ellentétben a Benfica pályájával. A Benficát ugyanis nyolc olyan labdarúgó alapította, akik kiváltak a Sportingból, mert elegük lett az ottani körülményekből. Míg a Sporting a gazdagok és tehetősek csapata volt, addig a Benfica a szegényeké, amolyan népklub, akik ráadásul a stadionjukat is közadakozásból húzták fel, mondhatni kalákában. Voltak, akik ingyenes munkaerőt biztosítottak, voltak, akik a téglát hozták. 

Pár méterre lévő stadionok: A derbi onnan kapta a nevét, hogy a klub két stadionját (Estádio José Alvalade és Estádio da Luz) alig pár kilométer választja el egymástól, Lisszabon legforgalmasabb sugárútján találhatóak. 

A Benfica mindig kapcsolódott a szegényebb munkásosztályhoz, talán nem véletlen, hogy ők a legtöbb szurkolóval rendelkező csapat Portugáliában. Több millió rajongójuk van szerte az országban, gyakorlatilag minden régióban. Egy 2001-es kutatás szerint, továbbra is Lisszabon elit negyede szurkol a Sportingnak, míg a peremen élők a Benficának, nem volt változott semmi a hosszú évtizedek alatt.

Kezdeti viták

A két klub ellenségeskedése 1907-re tehető, amikor kezdetét vették a rangadók. Az első mérkőzést szakadó esőben rendezték, a Sporting ugyan 2-1-re nyert, de már itt is botrányok árnyékolták be a találkozót, ugyanis a Sporting játékosai a zuhogó esőben nem voltak hajlandóak játszani - főleg, miután a Benfica kiegyenlített ellenük -, de végül a bíró kérlelésére visszatértek és nyertek. Az első évtizedek a Sporting fölényét hozták, sokkal korszerűbb eszközökkel és körülmények között tudtak készülni, jobb játékosokat tudtak megszerezni. 

Az Eusébio-ügy

Egészen az 1960-as évekig a Sporting volt a dominánsabb, majd feltűnt az utánpótlásukban egy kiváló játékos, akivel végleg eldönthették volna a vitát. Eusébio volt korszaka egyik legjobbja, rendkívül gólerős, gyors és erőteljes támadóról beszélünk. Aztán jött az a bizonyos azóta is sokat emlegetett eset, amikor a Sporting szimpatizánsok szerint, Eusébiót elrabolták a Benfica munkatársai (fasiszta beavatkozásra mutogattak), aztán egy szállodában tartották fogva, miközben aláirattak vele egy szerződést. 

"Eusebio mindent megtett ahhoz, hogy a Sportinghoz jöjjön" - magyarázza Diogo Pombo, az Expresso újságírója, aki a Sporting szimpatizánsa volt. 

A találgatást évtizedekkel később maga Eusébio zárta le, aki elmondta, hogy míg a Benfica fiatal kora ellenére rögtön profi szerződést ajánlott, addig a Sporting kevésbé bízott a képességeiben, próbajátékra hívták, illetve csak később akarták, hogy profinak álljon, addig pedig a tartalékok között számítottak volna rá. A 17 éves Eusébio végül a Benficát választotta, de miért volt ez ennyire fontos?

A következő 14 szezonból 11 alkalommal a Benfica nyerte a bajnoki címet, Eusébio 301 bajnoki mérkőzésen 317 gólt szerzett, BEK-győzelemre vezette a Benficát, a korszak egyik legjobb csapatává váltak a kontinensen. Ezalatt az idő alatt a Guttmann Béla által is irányított együttes megfordította a bajnoki versenyfutást, annak a 11 sikernek köszönhetően húzott el a Benfica, máig ők Portugália legeredményesebb klubja. 

Pitiáner bosszú

Az, hogy az Eusébio-ügy milyen nyomott hagyott a Sportingban, arról mindent elmond, hogy majd 30 évet készültek a bosszúra. Várták a megfelelő alkalmat, miközben a Benfica anyagilag kicsit megtört az 1990-es évek elején, rögtön lecsaptak és több kiváló játékosukat is leigazolták (pl.: Paulo Sousát). Azt gondolták, hogy ettől megtörik a Benfica, de ez nem történt meg, olyannyira, hogy végül ők lettek a bajnokok a szezon végén, anyagilag pedig épp ennek köszönhetően rendezték a soraikat. 

Joao Pinto és a faxkészülék: A Benfica egyik legnagyobb csillaga, Joao Pinto is ott akarta hagyni a süllyedő hajót 1993 nyarán, de amikor kérte, hogy mentesítsék szerződése alól és vásárolják ki őt a Sporting vezetői, mert náluk akar játszani, akkor valaki a Benfica alkalmazottai közül kihúzta a faxgépet, így Pinto üzenete sosem ért célt. A dolog pikantériája, hogy abban az évben az ő góljaival ütötték ki 6-3-ra a Sportingot, majd évekkel később mégis az ősi riválishoz szerződött, velük is bajnok lett. 

A Benfica szurkolóit örömmel töltötte el a bajnoki cím, de nem felejtették el az olyan játékosokat, mint Paulo Sousa (Videoton korábbi edzője), akik kaptak hideget-meleget:

„Voltak nehéz idők” – meséli Sousa - „Néhány rajongó üldözött, és elég nehéz helyzeteken mentem keresztül."

Ha nehezen is, de végül a Sporting sikerrel járt, hiszen még arra is hajlandóak voltak, hogy szövetkezzenek Portugália másik nagy csapatával, a Portóval, csakhogy ne a Benfica nyerjen bajnoki címeket. Bármire képesek voltak ezek a klubok, a szurkolóik pedig fanatikusak, nem annyira, mint mondjuk a görög vagy szerb ultrák, de a lisszaboni derbin is történtek halálos kimenetelű tragédiák. Az egyik ilyet egy Benfica szurkoló által eldobott petárda okozta, ami egy Sporting drukker életét oltotta ki az 1996-os Portugál Kupa döntőjében.