Big3: Közeledünk a végéhez

A Lakers - Nuggets kapcsán számomra az a legdurvább, mennyire nincsen kispadja a Denvernek. Tavaly ugye Bruce Brown jött 10-15 pontokkal a padról, de azért összességében összehoztak egy 20-25 pontot meccsenként.

Idézetet írta: HT Dátum Tegnap - 19:57:55Végül a Minnesotára egy szóra visszatérve: engem olyan szinten meggyőzött az eddigi teljesítményük, hogy máris megtettem a végső győzelmüket (ami még mindig 13-szoros szorzóval megy)

Nikola Jokic már most hozza a bajnoki formát, de ahogyan írtad, Murray ettől nagyon messze van.

Idézetet írta: HT Dátum Ma - 10:46:25Ha a Denver bajnok akar lenni, akkor egyértelműen Murray az a játékos, akinek össze kell szednie magát és javulnia kell. Már csak azért is, mert ennél már csak nehezebb jön.

És itt kötnék át egy fontos dologra: Míg a Denver Nuggets nyélen van, nem tudnak senkit felküldeni, nincsen, aki tehermentesítse Jokicékat, addig a Minnesotának ott van Naz Reid (legjobb 6. ember) és Nickeil Alexander-Walker, aki beszór meccsenként 3-4 triplát. Ők képesek 20-30 percet minőségi szinten játszani.

Jokic kevesebb dobást vállalt, míg Murray sokkal többet, de mindezt rossz TS-mutatóval. Az a 44%-os arány borzalmas, olyan rossz Murray dobásainak kiválasztása, hogy az valami elképesztő. Emellett pedig védekezésben nettó emberhátrány, jól írtad, gyenge láncszeme eddig a Denvernek.

Murray az, akinek itt most fejben rendet kell tenni, mert tavaly a bajnoki címhez az is kellett, hogy ő javuljon az alapszakaszhoz képest. A Denvernek a következő meccs hirtelen nagyon fontos lett, ha ott nem zárják le a párharcot, akkor a momentum LeBronékhoz kerül.

Boston és OKC most lesimázta, nem volt semmilyen Spo-varázslat, nem ültek a triplák (=vereség), OKC pedig kezdhet készülni a következő körre. Ez a Pelicans mindig olyan prospect csapat, mint a Philly volt, aztán majd egyszer szétszélednek.

Más, Cleveland... én inkább a Beverly Hills-i zsaru első részét néztem vissza, ha már nyáron jön az újabb. Hiába na, '80-as évek filmjei etalon.

Orlando - Cleveland
Nehéz szavakat találni erre a mérkőzésre. Mikor este filmnézés közben ránéztem a meccs eredményére, és láttam, hogy félidőben járnak, ahol is a Cavs vezet 60-49-re, akkor örömmel nyugtáztam magamban, hogy a 3. összecsapás csak egy kisiklás volt Mitchellék részéről, és újra a jó úton haladnak. Sőt, még az is átfutott az agyamon, hogy végre (hosszú idő után) megint eljutnak 100 pontig a rájátszásban. Tavaly ugyanis úgy estek ki a Knicks ellen, hogy az 5 mérkőzésből mindössze 1-szer sikerült 100 pont fölé menniük, és idén is úgy álltak eddig 3 meccs után, hogy ez a "csoda" még nem jött össze. Most viszont nem volt kérdés, pláne úgy, hogy a 2. negyedben 72%-kal dobott csapatszinten a Cavs.

Majd amikor a film egyik reklámszünetében újra ránéztem az állásra, akkor azt hittem, hogy rossz a kiírás, mert az eredmény szerint az Orlando vezetett 110-80-ra. De nem elírás volt. Ez egy 61-20-as fordítás volt kb. másfél negyed alatt. Úgy, hogy a 3. negyedet 37-10-re veszítette el a Cleveland. Ezek után az már teljesen lényegtelen, hogy végül nem csak a 100, de még a 90 pontot sem érték el.

Két egymás utáni év, két rájátszás, benne eddig 9 mérkőzés, és a dobott pontok átlaga még a 93 pontot sem éri el. Ez a mai felgyorsult kosárlabdában egyenlő a 0-val.

A Cavsnek most két útja van:
1. vagy összeszedik magukat, és nagy nehezen továbbjutnak a Keleti playoff leggyengébb csapata ellen (ezzel távolról sem az Orlandót akarom minősíteni, csak azt gondolom, hogy a másik 7 gárda jobb), és a következő fordulóban 4-0-val, vagy legjobb esetben 4-1-gyel kikapnak a Bostontól,
2. vagy már most elköszönnek a rájátszástól (szégyenszemre 0-2-ről kiesve).

Bármi is fog történni, valószínűleg a csapatnál is be fogják látni azt, amit talán Pozzato említett egy korábbi hozzászólásában, hogy ez a keret sajnos elérte a maximumát. Képes egy remek védekezésre, képes bejutni a rájátszásba, de ott soha nem fog tudni 1 körnél továbbmenni. A keret magja két éve (a legtöbben még régebb óta) együtt játszanak, úgyhogy most már nem beszélhetünk arról sem, hogy talán majd idővel még jobban összeszoknak. Lehet, hogy pont ez az idei pofon (akár az Orlandótól, akár a Bostontól jön majd) kell majd ahhoz, hogy elgondolkodjon a csapatvezetés azon, hogy Mitchellt most még nagyon jó áron el lehet cserélni. Mind a Knicks, mind a Heat tudna érte olyan értéket adni (játékos + draftcetli), amivel talán előrébb léphetnének. És nem azért beszélek Mitchellről, mert rá akarnám kenni a Cavs bukását (elvégre Allen mellett ő volt az, akivel szerintem egész évben meg lehettek elégedve a szurkolók), egyszerűen csak az a helyzet, hogy ez a keret nem tud többet. DM nálam még mindig a liga Top 10 játékosa között van (ráadásul mindössze 27 éves), úgyhogy vagy őt kell piacra dobni, vagy ha ragaszkodik hozzá a vezetőség, akkor viszont egy új csapatot kell köré építeni. Ez utóbbi viszont sokkal nehezebb feladat.

Lakers - Denver
Ahogy az várható volt (hiszen a mondás szerint is "egyszer minden sorozat megszakad"), hajnalban a Lakers megtörte a 11 mérkőzés óta tartó nyeretlenségi szériáját a Denver ellen, és 1-3-ra szépítettek.

Amit Davis és Jokic művel ebben a párharcban, arra nincsenek szavak. Hatalmas kalaplengetés mindkettejük előtt. Davis ezúttal egy 25 pont, 23 lepattanós meccset hozott, Jokic pedig a "szokásos" 33/14/14-gyel vétette észre magát. Jokicot ezúttal hanyagolni fogom, viszont Davis nekem az idei szezon Top3 meglepetése között van. Természetesen eddig is tudtam, hogy mire képes (sőt, a New Orleans-i időszakában szó szerint istenítettem őt, hiszen szinte egyedül vitte vállán évekig a csapatot), de aztán eljött LA-be, és az elmúlt évek rengeteg sérülése után is olyan teljesítményt nyújt, hogy még (a nem éppen szerénységéről híres) James is azt nyilatkozta tavaly, hogy ez már nem az ő csapata, hanem Davisé. Idén szerencsére elkerülték a komolyabb sérülései, úgyhogy az alapszakaszban 76 meccsen sikerült pályára lépnie (amire még egyszer sem volt nála példa, amióta az NBA-be került). Örülök, hogy bekerült az olimpiai csapatba, mert azon kevés játékosok közé tartozik, akiket tényleg a jelenleg tudásuk alapján válogattak be.

A Denverrel kapcsolatban pedig csak egy aprócska statisztikát írnék le a rájátszás eddigi 4 meccse után.
- Jokic 43/72 (60%-os dobásmutató), minden meccsen legalább 50%,
- Porter 34/64 (53%-os dobásmutató), minden meccsen legalább 50%
- Gordon 25/46 (54%-os dobásmutató)
- Murray 35/92 (38%-os dobásmutató), egyik meccsen sem érte el még a 40%-ot sem. Ráadásul az 5/24-es (21%-os) triplamutatója is elég beszédes.

Ha a Denver bajnok akar lenni, akkor egyértelműen Murray az a játékos, akinek össze kell szednie magát és javulnia kell. Már csak azért is, mert ennél már csak nehezebb jön. A következő fordulóban a Minnesotának még jobb a védekezése, mint a Lakersnek, és ha esetleg rajtuk is túljutnának, akkor a főcsoportdöntőben mind az OKC (Dorttal az élen), mind a DAL, vagy a LAC komolyabb védekezést fog mutatni a mostani Lakersnél.