Európai topligák és az Euroliga sajátosságai, avagy hogyan fogadjunk európai kosárlabdára? (1. rész)

Az európai kosárlabda folyamatosan változott az elmúlt évtizedekben, de vajon az elmúlt években milyen tendencia volt megfigyelhető a topligákban? Egyáltalán melyek a kiemelt nemzeti bajnokságok? A legnagyobb hagyományokkal rendelkező nemzetközi kupasorozatban, az Euroligában mire érdemes figyelni? Számos megválaszolatlan kérdés, melyeket próbálunk tisztába tenni cikksorozatunkban.

Melyek az európai kosárlabda topligák?

A nemzeti bajnokságokat tekintve, körvonalazódik egy kép, hogy melyek Európa legerősebbjei: Spanyolország, Olaszország, Törökország, Franciaország, Németország, Görögország, de van öt kakukktojás. Az Adria-liga, VTB Liga, Lengyelország, Izrael és Litvánia. Kezdjük a hagyományos egy nemzetre összpontosító bajnokságokkal. A litván erőssége váltakozó volt az elmúlt évtizedekben, talán most éli aranykorát a pontvadászat. Ez annak köszönhető, hogy a litván klubok már nem vesznek részt a BBL (A Baltikum országait összesítő liga) és a VTB küzdelmeiben, regionális ligákban már több éve nem indulnak, csak a nemzeti bajnokságra és a nemzetközi kupákra koncentrálnak. 

A Zalgiris Kaunas az Euroligában, míg a Rytas és a Lietkabelis az EuroCup és a Bajnokok Ligája küzdelmeiben ért el sikereket. Hasonló volt a felemelkedése bár gyengébb év után az izraeli bajnokságnak is, ahol a Maccabi Tel Aviv és a Hapoel Tel Aviv jól szerepeltek a legmagasabb szinteken, míg a Hapoel Jerusalem BL-döntős volt! Az eredmények alapján az izraeli pontvadászatot már az elithez kéne sorolni. Más a helyzet azonban a lengyelekkel. Abszolút leépült az első osztály, míg régebben volt Euroligában szereplő csapatuk is, most már örülnek a harmadik számú kupasorozatnak is.

A VTB elveszítette presztízsét

A regionális ligákkal folytatjuk, amik közül a 2009-ben életre hívott VTB sokáig kiemelkedett, többször Európa legerősebb bajnokságaként tekintettek rájuk. Az orosz-ukrán háború viszont mindent megváltoztatott, Vlagyimir Putyin megtámadta Ukrajnát, aminek egyik következménye volt, hogy az orosz klubok nem vehettek részt a nemzetközi tornákon. Hiába voltak sztárcsapataik, pillanatok alatt leépült az orosz sportélet. Ennek egyik hatása, hogy a korábbi kiemelkedő ligából kiléptek a lengyel és észt csapatok, hiába maradtak az egykori szovjet utódállamok (Kazahsztán vagy Fehéroroszország) az orosz gárdák mellett, senkit sem érdekel már a VTB. 

Adria-liga: Egyoldalú pontvadászat

Ahogyan a VTB az egykori szovjet utódállamokat tömörítette (és Lengyelországot), addig az Adria-liga mostanra már csak az egykori Jugoszlávia területén szereplő országokra korlátozódik. A sorozat egykor grandiózus kezdeményezés volt, még magyar, cseh és izraeli csapatok is indultak - Maccabi Tel Aviv meg is szerezte a végső győzelmet 2012-ben -, viszont mostanra a VTB-vel együtt ők is sokat vesztettek értékükből. Ettől függetlenül még egy működő bajnokságról beszélünk, viszont annyira kimagaslik a két szerb szupercsapat (Partizan és Crvena Zvezda), hogy képtelenség őket legyőzni. 

Az Euroliga átírta az erőviszonyokat

Egészen 2015-ig, különböző formátumokban létezett az Euroliga, hasonlóan mostoha volt a sorsa, mint a labdarúgásban BEK/BL-kombinációnak. Az Euroliga hol egyenes kieséses alapon működött, hol pedig csoportkörök majd rájátszás elven, ezt váltotta le egy tízéves szerződés értelmében az alapszakasz és rájátszás kombináció. Kezdetben 16 csapatról állapodtak meg a felet - köztük sok állandó résztvevővel -, majd ezt a számot fokozatosan növelték. 

Voltak olyan klubok, amik licenszvásárlással biztosították 10 évre a tagságukat a sorozatban, míg voltak olyan, akik a nemzeti bajnokságokban elért jó eredményeikkel kvalifikálták magukat. Ez szűnt meg a 2019/20-as szezontól, szabadkártyát osztottak, illetve az EuroCup-ban jól szereplő csapatokat hívták meg az állandó résztvevőkön kívül. Mit eredményezett az Euroliga átalakítása? 

Az olyan bajnokságok, mint a lengyel végleg lemorzsolódtak, míg topligák és annak sztárcsapatainak fölénye állandosult. Ezt az Euroliga bevételeiből, illetve a szponzorokból (akik az Euroliga-szereplés miatt érkeznek) tudták megvalósítani, de nagy különbség van két Euroligában érdekelt csapat költségvetése között is, hát még egy sztárcsapat és egy szimpla spanyol vagy francia kiscsapat között! 

Mekkora költségvetésből dolgoznak a klubok?

Ez azért fontos, ugyanis meghatározza az erőviszonyokat a különböző bajnokságokban. A nagyobb költségvetés, nagyobb mozgásteret ad, jobb játékosokat lehet igazolni, akikkel egy klub több sorozatoban is megállja majd a helyét. Korábban voltak olyan előjelek, miszerint az Euroliga átalakítása majd a sztárcsapatok eredményeit visszaveti a nemzeti ligákban, de épp az ellenkezője történt, sokkal nagyobb lett a dominanciájuk, köszönhetően a megnövekedett büdzsének. 

Eszement költekezés: Akadtak olyan klubok az elmúlt években, mint a Barcelona, ahol óriási büdzsét kreáltak, ennek köszönhetően pedig az NBA-ből csábítottak vissza sztárokat, aminek a klub gazdasági helyzete látta kárát, hiszen a bevételek és a sikerek nem álltak arányban a költekezés mértékével. Emiatt a katalán klub elnöke az eszement költekezést leállította 2023 nyarán; 40-50 millió euró közötti összegről, 30 millióra vágta vissza a csapat büdzséjét.

Míg egy kisebb francia csapat évi 4-5 millió euróból gazdálkodik, addig egy Monaco, amely az ország sztárcsapata lett, most már 20-25 millió euró közötti keretből. Ezért történhet meg az, hogy a hercegségbeli klub akár 10-12 olyan játékossal is rendelkezhet, akik bármelyik francia riválishoz beférhetnek a kezdőötösbe. A különbségek tehát jelentősek a klubok között, ritka az olyan eset, amikor ezeket le lehet dolgozni, mivel egyre kevesebb az új befektető. 

• A francia liga (LNB Pro A) csapatainak költségvetése a 2022/23-as szezonban.
• Az izraeli bajnokságban a 2023/24-es szezonban a Maccabi Tel Aviv (Euroliga) költségvetése 22.3 millió euró, második legerősebb klub, Hapoel Jerusalem 11 millió euróból gazdálkodik, míg a Hapoel Tel Aviv 6 millióból.
• Érdemes egy pillantást vetni az olasz bajnokság 2021/22-es adataira, amit csak két évvel később tettek közé!
• Azt pedig a litván Zalgiris Kaunas folyamatosan emelkedő büdzséjén lehet megfigyelni, mennyire kifizetődő az Euroligában indulni egy kisebb ország tagjaként, mint egy topligában kiscsapatnak lenni, ugyanis a Zalgiris 14 millió eurót költhet egy évben, míg egy olasz középcsapat csak 4-5 milliót. 

A Monaco esete eléggé ritka, de ott olyan anyagi háttér keletkezett az orosz befektetők miatt, amivel pár év alatt az elitben találták magukat. Önmagában viszont a pénz nem elég, minőségi keret és stáb kell a sikerekhez. Az Euroliga csapatok tehát minden nemzeti bajnokságban kiemelkednek a mezőnyből - minden tekintetben -, ez a fölény pedig tovább fog növekedni az elkövetkező években. 

Ahogyan említettük, a Barcelona például olyan NBA-játékosokat tudott átcsábítani Európába, akik karrierjében még bőven voltak évek a tengerentúlon, de miután Európában is megkapták szinte ugyanazt a fizetést, mint az NBA-ben, ezért többek között Nikola Mirotic, Juancho Hernángomez vagy Jabari Parker is Európában kötött ki. Az Euroligában érdekelt csapatok fizetései pedig egyre inkább versenyképesek, olykor még az NBA-csapatok által adható összeget is felülmúlják. 

Euroliga csapatainak fölénye

A pénzügyi fölény mennyire mutatkozik meg eredményekben? Ezzel kapcsolatban a spanyol, olasz, francia, német, török és görög ligákat néztük át, kik nyerték az elmúlt hat szezonban a bajnoki címeket:

• Spanyolország: 5 szezon, 5 Euroligában érdekelt csapat általi bajnoki cím
• Olaszország: 5 szezon, 3 Euroligában érdekelt csapat általi bajnoki cím (1 EuroCup-résztvevő, 1 BL-résztvevő nyert még olasz ligát)
• Törökország: 5 szezon, 5 Euroligában érdekelt csapat általi bajnoki cím
• Franciaország: 5 szezon, 3 Euroligában érdekelt csapat általi bajnoki cím (1 EuroCup-résztvevő, 1 kakukktojás)
• Németország: 5 szezon, 4 Euroligában érdekelt csapat általi bajnoki cím (1 EuroCup-résztvevő)
• Görögország: 5 szezon, 5 Euroligában érdekelt csapat általi bajnoki cím 

Ebből jól látható, hogy 30 szezon vizsgálata után, mindössze 5 esetben fordult elő, hogy ne Euroliga-résztvevő nyerje az adott bajnokságot. Az 5 esetből 3 alkalommal a második számú nemzetközi kupasorozat, az EuroCup-indulója nyerte meg az adott nemzeti pontvadászatot, mindössze egyetlen kakukktojás volt csak, a Le Mans sikere, de a bajnoki címüket megelőző években ők is aktívan szerepeltek a nemzetközi kupában.

A nemlétező kettős terhelés: A tézis, miszerint a kettős terhelés gyengíti egy-egy sztárcsapat erejét a nemzeti ligában, nem érvényes a kosárlabdában. Akadnak olykor nehéz meccseik, vereségeik, de annyival erősebb kerettel rendelkeznek, mint a középcsapatok, hogy meg sem érzik azt, hogy hetente két alkalommal játszanak. Számukra a bajnoki találkozók felkészülésként szolgálnak a nemzetközi kupára.

Nemzeti bajnokságok long term fogadásai

Az esetek több, mint 80%-ban az európai kosárlabda topligákban olyan csapat nyeri az adott nemzeti ligát, aki az Euroligában szerepel (83%), míg az EuroCup és BL-indulókkal kiegészülve, ez a szám 96%-ra duzzad, tehát, mikor hosszabb távú fogadásra adjuk a fejünket mondjuk a spanyol bajnoki cím kapcsán, akkor érdemes ezeket megfontolni. Németországban például két Euroliga-résztvevő van, de a törököknél is, könnyű kitalálni, melyikük lesz a bajnok. 

Turk Telekom-eset: Ha Törökország, akkor Fenerbahce, Anadolu Efes vagy korábban Galatasaray, esetleg Pinar. Ebbe a négyesbe rondított bele a Turk Telekom, egy alig 30 éve létező klub, akik az elmúlt 10 év során már másodjára nyertek alapszakaszt, végül a bajnoki cím nem jött össze, viszont újfent meglepték a mezőnyt, miközben az EuroCup sorozatban is döntőztek. Mi a jutalma a csapatnak? Az edzőjük már az Anadolu Efesnél dolgozik, költségvetés miatt a legjobbjaikat is nehezen tudják megtartani, emiatt visszaesés várható. Hiába akad néha egy-egy kiugró eredmény, ezek a gárdák pénz hiányában nem tudnak megragadni a legjobbak mellett. 

Az jól látható, hogy még a labdarúgásnál is jobban számít a pénz és a biztos anyagi háttér kosárlabdában, amivel sikereket lehet venni hosszabb távon. Nem véletlen, hogy egy topligában az Euroliga-résztvevőket leszámítva, minden más csapat esetleges bajnoki címére 10.00 vagy 20.00 feletti oddson fogadhatunk, ennyire nincsen esélyük megszorongatni a legjobbakat, ennek pedig az európai kupasorozatok kialakítása is az oka. Amikor már rég lecsengett az Euroliga vagy az EuroCup, egy nemzeti bajnokság rájátszása csak akkor kezdődik, így egy sztárcsapat megteheti akár azt is, hogy tartalékol a playoffra, hiszen csak néhány mérkőzésen kell kiemelkedően játszaniuk. 

A második rész tartalmából:  A nemzeti bajnokságok alapszakaszait fogjuk elemezni, statisztikai mutatók révén próbálunk rávilágítani tendenciákra, melyek a hosszú évek alatt sem változtak.