Az Európai Unió és Olaszország viszonya nem volt felhőtlen az elmúlt években. Változott valami 2020-ra? Hogyan tovább, mik lehetnek az olaszok távlati céljai?
Váltakozó körülmények
A problémák Olaszország és az Európai Unió között nem újkeletűek, ugyanakkor a második világháború után még jól indult az olasz "nyitás" Európa felé. Ennek egyik letéteményese volt Alcide De Gasperi, aki a világháború után Olaszország miniszterelnöke volt és egyben az Európai Közösségek "atyja", mely az Európai Unió három pillére közül az első. Ő irányított a háború után újjáépítést az országban, de fontos célnak tekintette, hogy Olaszország elinduljon a modernizáció felé, és beilleszkedjen a nyugati országok közösségébe.
Ezen törekvése végül nem ért célba, az ország megosztottsága miatt. A széthúzó politikai erők és az instabil helyzet miatt sokadlagos tényező volt az európai "nyitás". Az Alcide De Gasperi által kijelölt útról letért az ország, nem játszottak meghatározó szerepet az EU életében, de azt sem lehet mondani, hogy teljesen elhatárolódtak volna tőlük, megmaradtak középhatalmi státuszban. A 90-es évektől Olaszországban megváltozott a helyzet, szinte két-három évente váltakoztak a kormányok, hol baloldali, hol jobboldali vezetők irányítottak.
A Berlusconi-érára nyugat-európai országokkal szemben bilaterális viszony jellemezte, míg a baloldali kormányok (például Romano Prodi) nyitottabb, "barátibb" EU-politikát folytattak. Ennek hatása, hogy a gyakori kormányváltások miatt egy hullámvasút alakult ki az Európai Unió és Olaszország között, nem lehetett tudni, hogy épp milyen "viszonyban" vannak. Romano Prodi utoljára 2008-ban volt miniszterelnök, míg Silvio Berlusconi 2011-ben, egy új korszak kezdődött Itáliában az elmúlt évtizedben.
A 2010-es években abból a szempontból lett stabilitás, hogy a kormányfők támogatni kezdték az Európai Egyesült Államok ötletét (elsősorban Matteo Renzi szorgalmazta). A kormánytagok között viszont nem minden esetben volt egyetértés. Emiatt is merült fel az elmúlt években, hogy "megromlott" az EU és Olaszország kapcsolata. Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes, több alkalommal is élesen kritizálta az Európai Uniót, egyik ügy a sok közül a migrációs kérdés, míg a másik kiemelkedő vitapont, az olasz költségvetés volt.
Utóbbi meghatározza az olasz külpolitika helyzetét is, hiszen az instabil költségvetés miatt, hiába a nyugati nagyhatalmak irányába való törekvések, még a középhatalmi státusza is ingadozik az olaszoknál ilyen szempontból. Az ország megosztott, hiszen a déli szegénység minden területre kihat, míg az északi jólétet az ország többi részében nem nézik jó szemmel. Észak és dél ellentéte már közel 200 éves múltra tekint vissza, amiket az ország újjáépítése sem tudta feloldani.
Gazdasági instabilitás
Olaszország duális fejlettségi szintje miatt alkalmatlan arra, hogy hosszabb távon stabil fejlődés álljon be, ami megosztja a társadalmat is. A déli régióban a szegénység és a munkanélküliség kilátástalan helyzetet szül, míg az északi területek adják a foglalkoztatottság jelentős hányadát. Aggasztó továbbá, hogy az államadósság az egekben, ami a GDP 130 százaléka, és a második legmagasabb arány volt az EU-ban.
Két évvel ezelőtt Matteo Salvininek komoly költségvetési vitája volt az EU-val, mivel olyan költségvetési-politikát választott az olasz kormány, amely ellentétes az uniós szabályokkal. Az Európai Unió ennek hatására visszadobta a tervezetet, korrekciót kért az olaszoktól, amire nem volt még példa az EU-ban. A költségvetési hiány folyamatosan növekszik, évek óta gyengül az olasz gazdaság, ráadásul a 2020-as válság Olaszországot sújtja leginkább, ami épp a gazdaságilag stabil északi régióból indult, amely a bevételek jelentős hányadát adja. Mi lesz ezek után?
Kell a segítség
Gazdasági szempontból Olaszország az elmúlt években a tapasztaltaknál is rosszabb helyzetbe kerülhet, most mindennél jobban szüksége van arra az Európai Unióra, amelyet a kormányból páran élesen kritizáltak. Az országban leállt az élet, szolgáltató szektor mellett az idegenforgalom is szünetel, ami szintén kiemelt bevételi forrás. Pénzt egyedül az Uniótól várhatnak, Giuseppe Conte miniszterelnök pedig nem tétlenkedett és több százmilliárd eurós összeget kért az ország megsegítésére.
A gazdasági recesszió és a kialakult helyzet miatt az olaszok magukra maradtak, és egyre erősebbek azok a hangok, miszerint, ha az Európai Unió nem segít, akkor elfordulnak a közösségtől. Giuseppe Conte élesen kritizálta az Európai Unió stratégiáját, szorgalmazta, hogy "történjen valami". Mindeközben az EU orvoscsoportot küldött az országba, de ennél jóval többre lenne szüksége a déli államnak. Arra, hogy Olaszország kérvényezi 2022. január elseje előtt a kilépést az Európai Unióból, jelen pillanatban 4.50-es szorzót kínálnak. Az olaszok elégedetlenek, de vajon meddig tart ez a helyzet?
