F1 - Kanadai Nagydíj

Elöljáróban egy rövid pályaismertetés. A kanadai verseny Montreal városában kerül megrendezésre. A 4631 méter hosszú kört a pilóták 78-szor fogják teljesíteni. Maga a pálya sok izgalmat tartogat.  Elég csak a pálya karakterisztikáját megfigyelni: gyors egyenesek és lassú kanyarok váltogatják egymást. Ez a konzervatív – ám mégis élvezetes – vonalvezetés a versenypálya eredetének köszönhető. Ez ugyanis egy vegyes pálya, már ami az út használatát jelenti. Egyik része egy mesterséges, csak versenyzésre használt szakasz, míg a másik fele egy közúti forgalom által is használt, mindennapos igénybevételnek kitett aszfaltfelület. És akkor itt kanyarodnék vissza a bevezetőben leírtakhoz: hogy miért is tartogathat számunkra annyi izgalmat a pálya? Ennek több oka is van.

Egyrészt érdekes dolgokat produkálhat a burkolat. Ugyanis amit már korábban említettem, a váltakozó aszfaltminőség nagyon megterhelheti a gumikat, 1 körön belül olyan változások lehetnek a gumikopás terén, melyek nem hogy utcai körülmények között, de semelyik más versenysorozatban nem elképzelhetőek.

Másodrészt gondok okozhat – ha már a gumiknál tartottunk – a hatalmas fékerő, melyet a gumiknak bírniuk kell. Részletes pályabemutatót most nem tartanék, de sokat mondó adat, hogy a hajtűkanyar előtt 130 méteren kell 230 km/h-t lassulniuk 3 másodperc alatt, és mindezt úgy, hogy 1100 kilógrammos terhelést kell kibírniuk a gumiknak.

És akkor ha ez nem lenne elég, még külön hab a tortán a Pirelli gumiválasztása. Ezen a hétvégén is  - a Monacói Nagydíjhoz hasonlóan – a szuperlány és lágy keverékek állnak majd a csapatok rendelkezésére. Monte-Carloban túl nagy megterhelést nem kaptak az abroncsok, rendre lassú, kis terheléses kanyarokban kellett használni őket, de itt azért már megláthatjuk majd, hogy ténylegesen mennyit is bírnak ezek a szuperlágy keverékek.

Ezek alapján elmondható, hogy annak a csapatnak lesz esélye a győzelemre, amelyik leghamarabb meg tud birkózni a gumik helyes használatával és kezelésével., 1-1 hamar elkoptatott szett nagy pozícióvesztést eredményezhet.

És akkor a harmadik különlegessége a pályának a magas rázókövek. Itt Kanadában igen nagy magasságot hagytak, ami a kocsiknak nem tesz jót, könnyen megdobja azokat, és a beállításokban is képes zavarokat okozni. Mondjuk ezek még orvosolhatóak. De ott a másik része is, hogy egy-egy jól megdobott autó könnyen a falban köthet ki, amely be nem látható következményekkel jár az adott csapatnak. Láthattuk a címvédő német, Sebastian Vettel balesetét is: a célegyenesre rávezető sikán bejáratánál megcsúszott, ráhajtott a rázókőre, amely úgy megdobta, hogy már nem tudott korrigálni, és az autója jobb elejével elég szépen elkapta a falat.

A szabadedzések a szokott módon zajlottak, néhány balesetet kivéve. A fal közelsége miatt néhányszor piros zászlóval kellett megszakítani az edzéseket, melyek időnként keresztül húzták a csapatok programját. Általánosságban elmondható, hogy mindegyik csapat hasonló edzésprogramot hajtott végre, egyedül az út volt más: a Mercedesek az első szabadedzésen mentek rá a kocsi időmérős beállításaira, és nézték meg, hogy mit tudnak 1 körön, majd délután folytattak egy verseny szimulációt, míg a Red Bullok és Ferrarik pont fordított sorrendben tesztelték a rendelkezésre álló technikát.

További részletekkel, és tippekkel a 3. szabadedzés után jelentkezek.