Hogyan lett újból a Stuttgart a Bundesliga élcsapata?

Villámrajt a Stuttgart csapatától a Bundesliga 2023/24-es szezonjában, erre kevesen számítottak, de mi lehet a sikerek mögött és meddig tarthat? Kicsoda Serhou Guirassy és Angelo Stiller?

Politikai befolyás

A Stuttgart első sikerkorszaka az 1950-es évekre tehető, amikor országos bajnokok lettek, ennek köszönhető megragadtak a német ligában, de később, mivel a klub nem fejlődött olyan ütemben, ahogyan tervezték - sok volt a félprofi játékosuk, akik munka mellett dolgoztak - a riválisok elhaladtak mellettük. Az 1970-es évek kezdetén ellene voltak a szponzorációnak is, nem akarták, hogy a klubot befektetők segítsék, ez viszont anyagilag vetette vissza az egyesületet, aminek az eredményekre is hatása volt, majdnem kiestek a második ligába. Ekkor megválasztották a város prominens politikusát, Gerhard Mayer-Vorfelder. A CDU párt tagjaként az MV-ként emelgetett politikus felemelte a klubot. 

Olyan tehetségeket igazolt, mint a pár évvel később Európa-bajnoki csapat magját adó Karlheinz Förster, Hansi Müller és Bernd Förster. Látványos támadójátékuk kezdetben még nem hozott áttörő sikert, de 1984-ben bajnoki címet nyertek, olyan játékosokkal a soraikban, mint Guido Buchwald (világbajnok) és a feltörekvő Andreas Möller. A következő években már olyan csillagokat is tudtak igazolni, mint Jürgen Klinsmann. Az 1989-es UEFA-kupadöntőt elveszítették a Diego Maradona fémjelezte Napolival szemben, de egyértelmű, hogy az MV-korszakra sikerként emlékezhet a klub, aminek 2000-ben lett vége, miután a politikusból a Német labdarúgó-szövetség elnöke lett. 

Sztáredzők időszaka

Amikor Mayer-Vorfelder fejlebb tudott lépni, akkor már Ralf Rangnick volt a klub edzője, majd érkezett Felix Magath, akit Matthias Sammer és Giovanni Trapattoni követett, kiváló szakemberekből tehát nem volt hiány, végül 2007-ben Armin Veh irányításával lett újból bajnok a klub. Erre a csapatra talán már emlékeznek az olvasók, hiszen a Stuttgart sikereinek egyik sajátossága volt, hogy egy-egy addig átlagosnak nevezhető támadó épp abban a csapatban táltosodott meg és vezette végső győzelemre a klubot (1992: Fritz Walter, 2007: Cacau és Mario Gómez). 

Az volt az utolsó nagy sikere a Stuttgartnak, utána viszont több, mint egy évtized eltelt, mire ráeszméltek, hogy megint elhaladt mellettük a mezőny. Rossz igazolások, gyenge edzők és ingadozó forma miatt, nem voltak kiugró eredmények, majd 2019-ben érkezett a klubhoz Sven Mislintat - akit nem is olyan rég küldtek el az Ajaxtól, de korábban felemelte a Dortmundot -, vele pedig elkezdődött egy tudatos építkezés. Mislintat stílusa ugyan botrányos volt (temperamentumos sportigazgató), viszont a jelenlegi keret alapjait neki is köszönhetik, amivel megint a Bundesliga legjobbjai között vannak. 

Tudatos helyzetkialakítás

A Stuttgart az egyik legjobb xG-mutatóval rendelkezik a Bundesligában. Törekednek arra, hogy jó szögből és távolságból lőhessenek kapura, bizonytalan kimenetelű lövéseket nem igazán vállalnak. Mivel sokat birtokolják a labdát - ehhez képest kevés alkalommal adják el -, így lehetővé tehetik, hogy a megfelelő időben passzoljanak a támadókhoz, kihagyhatatlan helyzetbe hozva őket. Meccsenként körülbelül 550-szer passzolnak, mindezt 85-86%-os hatékonysággal, mely mutatókkal a top3-ban vannak a Bundesligában. A gárda baloldala aktívabb a támadójátékot tekintve. 

A támadások építésénél olykor megkerülik a 4-3-3-as rendszerben lévő három belső középpályást, rögtön Guirassy irányába ívelik a labdát, aki megtartja a támadóharmadban, míg a többiek felérnek. A Stuttgart szeretne szórakoztató csapat lenni, olyan, aki tényleg játszik a labdával, ennek érdekében pedig a mélyből való építkezést választják a kapus bevonásával. Ebben a rendszerben fontos szerep jut az egykori Bayern München kapusnak, Nübelnek. A labdával is megjátszható hálóőr sokszor a védelembe lép fel, amolyan söprögető szerepkörben. 

A Stuttgart két belső védője, Dan-Axel Zagadou és a csapatkapitány, Waldemar Anton progresszív hátvédek, ami azt jelenti, hogy képesek aktívan támogatni a támadásépítést, ha kell, cipelik a labdát, megverik egy az egyben az ellenfélből rájuk támadó játékosokat. Labdabiztosak, ami elengedhetetlen, mondhatni olyanok, mint Gerard Piqué volt fénykorában, aki képes volt kihozni a labdát a saját kapuja elől kritikus helyzetben, majd egy hosszú indítással támadásba dobni a csatárokat. Azonban nem Zagadou, Anton, Guirassy vagy Nübel a legfontosabb játékos Hoeness mester számára, hanem Angelo Stiller. 

A legfontosabb láncszem nem a gólzsák

Sosem hallottál róla nagy valószínűséggel, nem meglepő, hiszen a mindössze 22 éves játékos nem szupersztár, viszont Hoeness külön kérte a szerződtetését a Hoffenheimtől. A német edző már többször dolgozott együtt a fiatal tehetséggel, aki pontosan tudja, mit vár el tőle Hoeness: kapcsolat a védelem és a középpálya között. Stiller amint megkapja a labdát, már dobja is támadásba az övéit, ha kell, akkor kritikus helyzetekben segít hátul, esetleg addig cipeli a labdát, míg nem talál megfelelő társat, akihez tovább tudná passzolni. Stiller munkája azért elképesztő, mert a csapat összesített passzainak 13-14%-át ő teljesítette, mindezt 92%-os hatékonysággal. 

Elhelyezve ezt a mutatót (70 passz meccsenként, 90% feletti hatékonyság), Joshua Kimmich és Exequiel Palacios teljesít csak jobban nála a középpályások közül a Bundesligában, a topligákat tekintve pedig a BL-győztes Rodri vagy Frenkie de Jong hoz nála jobb számokat ilyen téren. A középpályán a többieknek más-más szerep jut, Enzo Millot amolyan mindenes, aki mindenhol feltűnik, besegít a támadásban, míg Chris Führich akkor van igazán elemében, ha a baloldalról befelé húzódva cselezhet, megverheti védőjét egy az egyben, esetleg kapura is lőhet. 

Ha pedig támadások, akkor minden Guirassynál összpontosul. Aki nem szimpla támadó, hanem egy örökmozgó, folyamatosan keresi az üres területeket, besegít a középpályásoknak, hihetetlen állóképessége van. Ezzel megkönnyíti a többiek dolgát is, hiszen nehéz az ellenfél védőinek fognia egy ilyen támadót, sokkal könnyebb emiatt megtalálni labdával a guineai csatárt. Serhou Guirassy karrierje nem indult könnyedén, hiszen sokan labdatemetőnek gondolták, rengeteg helyzetet hagyott ki, viszont azt elismerték, hogy rengeteget dolgozik, munkabírása minden csatárét felülmúlja. 

Valószínűleg ez volt az a képessége, ami miatt végül megmaradt a topligákban, hiszen korábban nem számított kiemelkedő gólszerzőnek. Azonban ez az év meghozta számára az áttörést, sokszor hivatkoznak rá egy statisztikai anomáliaként, hiszen olyan helyzeteket is gólra vált, amiket elvileg nem kéne. Az NBA-ben van egy elmélet a hot handről, miszerint vannak olyan játékosok, akiknek egy-egy találkozón bármilyen dobása beesik és pontosan ez történik a guineai támadóval, csak vele már hónapok óta, xG-mutatók alapján majdnem dupla annyi gólt szerzett, mint amiből a helyzeteire következtetni lehetett volna.

Unortodox elképzelések

A támadás mellett a védekezés is fontos elem, de nem olyan szinten, mint ahogyan egy német klubnál gondolnánk, ugyanis hasonlóan az Union Berlinhez, nem alkalmaz Hoeness presszinget. Ez már egy új elképzelés a német labdarúgásban, egyre többen kezdik átvenni, mondván teljesen felesleges az ellenfél térfelén letámadni, csak magukat fárasztják vele a játékosokat. Vissza kell vonulni a saját kapu elé, tömörülni, hiszen akkor nehéz átjutnia az ellenfélnek a védelmi vonalakon. Ez azt eredményezi, hogy ugyan a sokpasszos játékuk miatt sok labdát adnak el, viszont ők kapják a legkevesebb gólt az eladott labdák után vezetett kontrákból, mert gyorsan visszazárnak és nem kockáztatnak egy presszinggel. 

Miként alakulhat a Stuttgart szezonja?

Eddig megállíthatatlan volt a Stuttgart, viszont október végén beütött a baj: Serhou Guirassy combizma megsérült, heteket kell kihagynia, egyes információk szerint csak november végén, december elején térhet vissza. A pótlására kezdővé avanzsáló Deniz Undav ugyan rugdossa a gólokat, de a mezőnyben közel sem végez olyan hatékony munkát, mint Guirassy. A következő hetekben elválik, hogy Hoeness milyen megoldást talál erre a problémára, hiszen egy fontos láncszem esett ki a csapatból. Az biztos, hogy első Guirassy nélküli mérkőzésüket hazai pályán elveszítették.