Kína - Dél-Korea: Öntötték a labdarúgásba a pénzt, de minek?

Van egy ország, amely óriási lelkesedéssel elkezdett stadionokat építeni, vezérüknek mániája a labdarúgás, világbajnok akar lenni és vb-t is szeretne rendezni. Kezdetben minden jól haladt, megtérülni látszott a befektetés, majd elkezdtek csődöt jelenteni a klubcsapataikat szponzoráló cégek, utána pedig összeomlott a nagy foci projektjük. Mi történt ezzel a nemzettel?

A kínai modell, amit több nemzet követett

Amikor egy országban több, mint 1 milliárd ember él, akkor egy vezető fejében megfordul, hogy a sportokban is nagyhatalom lehetnének, ha addig nem voltak, hiszen bőven van merítési lehetőség. Kína korábban nem számított nagyhatalomnak, de az elmúlt évtizedekben a sportot középponti szerepbe helyezték. Ez az olimpiai eredményeken rögtön érződött, hiszen a 2000-es évektől már az Egyesült Államok legnagyobb kihívói lettek az olimpiai éremtáblázaton. Labdarúgásban is komoly terveik voltak, hiszen világbajnokságot akarnak rendezni, majd nyerni is egyet, de ehhez szó szerint a nulláról kellett építkezni. 

Az ötlet az volt, hogy külföldről hoznak ismert játékosokat és edzőket, népszerűsítik a játékot a kínaiak között - a labdarúgásért nem igazán rajongtak az országban, nincsen olyan tradíciója, mint például Angliában -, majd ennek hatására a későbbiekben sikereket érhetnek el egy új generáció segítségével, akik már ebben a közegben szocializálódtak. Stadionokat építettek, rengeteg pénzt elszórtak egy kínai szuperligára, ahová jöttek a már kiégés szélén álló egykori topligás labdarúgók. A válogatott azonban továbbra sem jutott ki világbajnokságra, miközben látványosan fogyott a pénz. A mesterségesen felerősített kínai klubok csődbe jutottak, sztárokat és az edzőket nem tudták fizetni. 

Felhígított mezőny

A kínaiak által használt építkezést átvették különböző országok, kevés sikerrel. Az, hogy önmagában pénzt szivattyúznak egy sportágba, nem jelent automatikus sikert. Azonban, ahogy Észak-Macedónia, Albánia vagy Magyarország esetében is, úgy a kínaiaknál is sikert könyvelhetnek el a vezetők a következő években. Az Európa-bajnokság után, a világbajnokság mezőnyét is felhígítják, így már nem lesz olyan nehéz kijutni, mint mondjuk az 1980-as években. Ahogyan az Európa-bajnokság esetében is, ez is a minőség rovására mehet. Ez azonban segíthet Kínának elérni a céljait. 

Eddig ugyanis rendre lemaradtak a vb-ről, most viszont, mivel Ázsiából 8 országból juthat ki (+1 nemzet pótselejtezőn), így az esélyeik jelentősen megnövekednek, Kína tehát elérheti az egyik álmát, hogy stabil vb-résztvevők legyenek, mindezt jelentős fejlődés nélkül a játékerő terén. A labdarúgó tornák felhígítása ahhoz is vezet, hogy a minőség romlik, versenyek érdemi része már csak a negyeddöntőktől kezdődik. Lassan pedig minden ország elmondhatja majd magáról, hogy egy világesemény résztvevője, szervezők célja pedig ez, hogy kicsit mindenki magáénak érezze a tornát (na meg a másik a cél, a pénz).

Dél-Korea erőfitogtatásra készül?

Jelenleg az ázsiai zónában a második körnél tartanak a vb-selejtezők, itt négy csapat szerepel egy csoportban, ahonnét az első két helyezett jut tovább a harmadik körbe. Kína és Dél-Korea mellett Thaiföld és Szingapúr kapott még helyett a C csoportban, Kínának kötelező a továbbjutás Dél-Korea mellett. Kína mindössze egy 2-1-es győzelemmel kezdett Thaiföld ellen, fordítani kellett, mert hamar hátrányba kerültek. Ezzel ellentétben Dél-Korea simán győzött 5-0-ra, érezhetően komolyan veszik már a selejtező ezen részét is, hiszen az összes sztárjukat hazarendelték. Ebből kifolyólag a dél-koreai siker egyértelmű idegenben is, viszont egy nagyobb szorzó reményében kockáztatunk, kiütéses sikert várunk tőlük.