Los Angeles Lakers - Milwaukee Bucks: Giannis, LeBron és Lillard készül a szezonra

Idézetet írta: Pozzato Dátum Tegnap - 16:28:55Ez, amit védekezés címén hoz a Minnesota, ez nagyon finom. Jó nézni, ahogyan Devin Booker csak vergődik, nem találják a fonalat. A második meccs pedig bizonyította, hogy bár jó, ha van egy Anthony Edwards, aki szupersztár potenciál, de ha nincsen olyan napja, az sem nagy probléma, akkor elvesszük az ellenfél könnyű dobásait és bedeszkázzuk a gyűrűt. Ez a Minnesota – ha továbbjut -, akkor kőkemény ellenfele lesz a Denvernek.

Köszi az összefoglalókat. A Minnesotához fűznék csak annyit hozzá, hogy bár eddig is nagyon jónak tartottam őket, de igazából ma reggeltől érzem azt (látva, hogy már 3-0-ra mennek a Suns ellen, nem is akármilyen játékkal), hogy mennyire komolyan is kell venni őket. Nagyon sokat dicséretem idén az Oklahomát, ráadásul meg is nyerték a főcsoportot, de most már egyre jobban azt gondolom, hogy az igazi Nyugati "döntő" a Denver-Minnesota lesz. Hihetetlen, hogy mindketten 3-0-ra mennek egy olyan gárda ellen, akiket sokkal többre tartottunk annál, minthogy egy mérkőzésre legyenek a söpréstől.

És ami külön érdekes lesz majd az összecsapásukban, az az, hogy mire mennek majd egymással a két csapat magas emberei, akik eddig végig uralták a meccseiket. Gobert/Towns/Reid az egyik oldalon, Jokic/Gordon/Porter a másikon. Csak két adat:

1. Gobert és Towns a 3. meccsen 14, illetve 13 lepattanót szedtek le Nurkic mellett, aki mindössze 7-ig jutott.
2. Jokic, Gordon és Porter pedig 40 lepattanót szedett le a Lakers elleni a 3. meccsen (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a teljes Lakersnek volt 38).

És ha ehhez még hozzávesszük, hogy a 3-3 magas ember mellett mindkét oldalon van egy meccseket eldöntő sztár is (Edwards és Murray személyében), akkor fogadó legyen a talpán, aki megtippeli a párharc kimenetelét.

NBA-díjak

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ami pár hete kiszivárgott infó – miszerint Jokic kapja az MVP-címet -, nagyon is reális volt, még az összesített végeredmény is a papíron volt. Ezt arra alapozom, ahogyan most alakulnak a díjak, Curry kapta a clutch-díjat, Bobby Portis labdába sem rúgott legjobb hatodik ember díjnál, pont ahogyan előre jósolták. Elkeserítő, hogy a liga mégsem lépett, nyomás sem hatott rá a szurkolók részéről (komoly kampány volt a közösségi médiában Doncic és Shai MVP-címe mellett), ellenben igazak azok a feltételezések, miszerint Adam Silverék szeretnének egy saját Larry Bird vagy Michael Jordan-féle legendát a vezetésüknek. Ez pedig valószínűleg Nikola Jokic lesz, aki kiemelkedő játékos, de kissé szerencsétlenül alakul számára ez, hogy tudtán kívül ennyire nyomják majd őt.

Joel Embiid, a büdösparaszt

Szánalmas Joel Embiid, amit itt az elmúlt egy napban művelt. Az 50 pontos teljesítménye kiemelkedő, jó lett volna, ha itt befejezhetem a mondatot, de sajnos nem lehet... Joel Embiid hozta magát, igazából pályán sem kellett volna lennie, mert amit művelt az első félidőben, arra nehéz magyarázatot adni, bár ő próbált. Nincs mit szépíteni, szándékosan okozott sérülést, teljesen tudatosan... Embiid ilyen Pachulia-féle gerinctelen szarháziba ment át, de ennyinél nem állt meg, ugyanis jött a klasszikus nem is hibáztam és valójában ,,áldozat vagyok" megszólalás. Az ilyen emberek a legveszélyesebbek, akik nem hajlandóak elismerni a hibájukat, majd utána áldozatnak állítják be magukat, hogy de nekik mennyire rossz.


Embiid ugyanis fogta és azt mondta, hogy azért fogta meg Robinson lábát (tegyük hozzá, tudták a meccs előtt a felek, hogy sérült a lába), mert nem akarta, hogy ő maga sérüljön meg azzal, hogy Robinson ráesik. Ordas nagy kamu, tudja ezt ő is, ezért megfejelte a következővel: Bell-parézist diagnosztizáltak nála, ami arcbénulás. Embiid tehát kijátszotta, hogy neki jaj most mennyire rossz, sajnálják, miközben szánt szándékkal okozott sérülést. Hányingerem van az ilyen féreg patkányoktól, mint amilyen ez is. Bízom benne, hogy Thibs összerak majd egy kőkemény védekezést, aztán többet nem látjuk ezt a bohócot a PO-ban. Az lenne a minimum amúgy, ha a liga az idei PO-ra eltiltaná, de értelemszerűen, mivel Embiid egy ilyen kivételezett játékos (tavalyi MVP-díj, fújások), ezért még meg is dicsérik.

A New York-i baráti kör

Emlékszünk még, mikor a 2010-es évek második felében a Villanova Wildcats két NCAA-t nyert (2016 és 2018)? Az egy nagyon jól összerakott csapat volt, egy olyan korosztállyal, akik a periméterjátékot tekintve rendkívül tehetségesek voltak így együtt. A csapat tagjai: Jalen Brunson, Donte DiVicenzo, Josh Hart és Mikal Bridges. Tavaly nyáron az előbbi három összeállt, hogy az NBA-ben is megpróbáljanak maradandót alkotni, Bridges is lassan csatlakozik hozzájuk? Nem véletlen az, hogy a szezon második felében ennyire jól működött együtt a Knicks triója periméteren – miután Hart is kezdő lett -, hiszen éveket játszottak együtt az egyetemen (ott is emlékeim szerint ilyen 100+ meccset).


Miami Heat lemásolta a Bostont

Amennyire nem tetszett a Boston Celtics játéka az első meccsen, ugyanúgy nem rajongtam a Miami Heat triplázós műsoráért, de Spoelstra megértette: csak így győzhető le a Boston. Kétségtelen, hogy nagy taktikus Coach Spo, de ez az irány, amit képviselnek egyre többen a ligában, nagyon nem tetszik, viszont pozitívum, hogy a védekezés végre sok párharcban előkerült a rájátszásban, ezt hiányoltuk az alapszakaszban. Azzal azonban még jó védekezés esetén sem lehet mit kezdeni, ha az ellenfél 40+ triplából 50% felett dob, mert ott kevés az esély, hogy megállítsák őket.

Orlando és a forduló medzsikje

Ez mégis mi volt? Az a csapat, amely első két meccsen épkézláb támadást nem tudott összerakni, most fogta és 121 pontot szórt, emellett 38 pontos zakót kiosztva az eddig abszolút domináló Clevelandnek. Hiába tetszik a Cavs, mint felépített franchise, ez egyszerűen nem fér bele. Az Orlando játékosai újoncok PO-t tekintve, míg a Cavs idén már szeretne legalább a konferenciában döntőt játszani, erre olyan verést kaptak, amire nehéz magyarázatot találni. A Cleveland szurkolóinak amúgy rossz hír, hogy a Cavs első három meccsen nem volt jó offenzív játékban, ha ebben nem fejlődnek, akkor ez a párharc elhúzódhat, mert az Orlando magára talált. 

Doncic és a védekezés

Emlékszünk rá, mindenki által ekézve volt Luka Doncic védekezése, teljes joggal. A nem éppen Rodman-i fizikummal pályára lépő Doncic a defenzív játékban spórolt, maradjon erő a támadásra, illetve nem is volt meg hozzá a testalkata, hogy a pálya mindkét felén hatékony legyen. Shane Tusup viszont azt mondta egy videóban, ha Doncic lejárna kicsit a kondiba, akkor bivaly játékos válhatna belőle. Ez igaz is, mert az esze megvan a védekezéshez, olvassa a passzsávokat, tudja, ki melyik oldalra cselez, mikor akar dobni, csak az a bizonyos akarat hiányzott. Tavaly nyáron Doncic lement a terembe, jött a gyúrás, lépcsőzős videók, továbbra sem egy LeBron James-féle atletikus alkat, viszont a befektetett munka megtérült, posztján ott volt a legjobb védők között, tényleg sokat fejlődött defenzív oldalon.



Ez végül az alábbi mutatóban látszott a legjobban a Clippers elleni második meccsen. Koncentrálhatunk a sok kihagyott dobására, de meg kell említenünk azt is, hogy bárki, akivel szemben védekezett, pocsékul dobott és a végén már váltottak róla és kerültek a Doncic elleni dobásokat. Nem elírás, mindössze 5 pontot dobtak róla a találkozón...  Lehetséges, hogy végre kezdi megérteni a szlovén, hogy nem elég meccsenként 35-40 pontot dobni, meg kiosztani 10-15 gólpasszt, hanem defenzív oldalon is kell az extra?


Kyrie Irving, akit csak most szeretnek meg?

Jót tett neki, hogy elkezdett a kosárlabdával foglalkozni az idióta interjúk után. Lássuk be, amiket csinált ott a top éveiben, azok alapján jogosan nem kedvelték őt. Meglehet, hogy a Ramadán tett neki jót ("Ramadan Kyrie", az is előfordulhat, hogy Dallasban nagyobb a chill, mindenesetre Kyrie Irving a szezon végén majdnem megcsinálta az 50-40-90-et, ehhez jött a 25,6 pontos átlag, de a fun fact nem ez, hanem: sosem volt rajta az MVP-szavazás listáján. Ha megnézzük, akkor hiába hozott több szezonban is jó átlagokat és játékot, volt topcsapatokban, valamiért egyetlen árva szavazatot sem tudott begyűjteni. Lehet az új Kyrie-t már jobban szeretik majd a döntnökök?


Teljes szezonra vetítve, sosem volt még ilyen hatékony összességében Irving, megelem a kalapom, mert tényleg azt gondoltam, hogy vele nettó bukás lesz ez a projekt. Kevesebbet van középpontban, több a catch and shoot dobás, második opció, gyengébb a usage, de ez mind a minőségi játékot hozta el számára. Kevesebb labdát szór el, dinamikusabb vele a csapat, ha megnézzük az idei mutatóit (25.6 pont, 5-5 lepattanó és gólpassz, 1.8 eladott labda, 49-41-90, TS: 60%, NetRtG: 6+), akkor ez egy MVP top5-ös szezon lenne ilyen hatékonysággal, de az is lehet, szavazatot sem kap.

Siakam vs Görög János

Ez a párharc kis túlzással addig tart, amíg Jánosunk vissza nem tér. Pascal Siakam ugyanis kiemelkedő (két meccs, 36 és 37 pont), foghatatlan kategória, Bucks védői csak nézik, mit kezdjenek vele. Az alapszakaszban azért volt jobb a Milwaukee, mert volt János, aki limitálta Siakamot, aki védekezésben is elfogyott ellene. Most garázdálkodhat a kameruni, de amint visszatér a görög, onnantól fordulhat a párharc, kivétel akkor, ha Haliburtonék rá nem jönnek, hogy akár meg is nyerhetik a sorozatot!

Ant és a Farkasok

Ez, amit védekezés címén hoz a Minnesota, ez nagyon finom. Jó nézni, ahogyan Devin Booker csak vergődik, nem találják a fonalat. A második meccs pedig bizonyította, hogy bár jó, ha van egy Anthony Edwards, aki szupersztár potenciál, de ha nincsen olyan napja, az sem nagy probléma, akkor elvesszük az ellenfél könnyű dobásait és bedeszkázzuk a gyűrűt. Ez a Minnesota – ha továbbjut -, akkor kőkemény ellenfele lesz a Denvernek.


Edwards nem dobott jól, de amit védekezésben hozott, az nem volt semmi, szerencsére neki sem büdös a munka, ha kellett, akkor végig követte a labdás játékost, mint anno Dellavedova, aki agyára ment az ellenfeleknek. Látszik a félelem a Phoenix játékosaiban, ezen felül pedig a tanácstalanság is, hogy most mit csináljak, itt egy olyan csapat, amely a '90-es évek védekezését hozta vissza, mi pedig csak triplákat akarunk hozni, de ezek a rohadtak még azt sem hagyják, hogy a labdával átlépjük a félpályát...

Elképesztő, ahogyan működik a Minnynél a zárás utáni leválás, bárki képes fogni az új embert, mert fizikálisan olyan paraméterekkel rendelkezik. Érdemes megnézni, alig hagynak nekik területet, folyamatos a kontakt, de pont annyi ütés, ami még ilyen szinten belefér. Már sokszor félpálya előtt felveszik a labdás embert, aki csak vergődik. Ami miatt pedig kiemelkedő ez a Minnesota: az akarat. Egy elveszített labda után nem mutogatnak vagy faultot reklamálnak, mindenki azonnal megy vissza védekezni, nagyon gyorsan visszazárnak. Nem adnak könnyű kosarat az ellenfélnek. Messze még a párharc vége, simán lehet ebből egy hét meccs is, de az biztos, hogy ez a Wolves nagyon szimpatikusan játszik.