Megvan a 2013-as World Series győztese?

Joggal tehetjük fel ezt a kérdést. Melyik csapatról van szó? Detroit, Atlanta, St. Louis vagy Texas? Egyikről sem. A Los Angeles Dodgers az, amelyiknek már most jogosan járna a trófea. 

Ugye merész dolog odaadni egy csapatnak a bajnoki címet, amikor még 34 meccs van hátra a 162 meccses alapszakaszból, és ráadásul három párharcot is meg kellene nyernie, hogy felérjen a csúcsra. Egy rájátszás mindig tartogathat meglepetést, lehet egy mélypont a Dodgersnél, de van akkora mentális ereje, hogy felálljon belőle, mint a BlackHawks tette az idei NHL-rájátszásban.

(Forrás: Wikipedia)

Érdemes néhány gondolat erejéig visszamenni a szezon elejére, és onnan indítani a magyarázatot. A bajnokság előtt joggal tartották a harmadik legesélyesebb csapatnak a Dodgerst. A csapatnak jól sikerült a felkészülés a szezonra. Főleg dobófronton erősített: Ricky Nolasco Miamiból, Zack Greinke a Milwaukeeból érkezett. Greinke nagy erősítést jelentett. Milwaukeeban az volt az ismérve, hogy szinte verhetetlen volt vele a csapat hazai pályán. Egyik legjobb szezonját játssza idén, 12-3 a győzelmi mutatója 2.94-es ERA mellett. Az abszolút újonc, kubai származású Yasiel Puig nagy kérdőjel volt. Vajon tudja-e hozni azokat a mutatókat, mielyeket az alacsonyabban jegyzett ligákban hozott? Tudja. Tavaly év közben érkezett három játékos, Adrian Gonzalez, Hanley Ramirez és Carl Crawford, akik alapembereivé váltak a csapatnak.

Egyszerre minden jóra fordult

A csapat szezonja jól indult: 11 meccsből 7-et megnyert. Ezután kicsit érthetetlen módon visszaesett, s ekkor még csak április közepén jártunk. Ha a történések mélyére nézünk, láthatjuk, hogy a fő ok a sorozatos sérüléseknek tulajdonítható. A játékosok ekkor kezdték el keresni az elveszett fonalat, ami sokáig tartott. Ekkoriban nagyon távolinak tűnt a rájátszás, több mint 10 game-mel volt lemaradva a csoportot vezető Arizona mögött. Ha végignézzük a játékosok sérültlistás időszakait, elmondhatjuk, hogy júniusra tudott összeállni a legerősebb csapat és így már érthető az, hogy miért ekkor indult meg a csapat felfelé. A fordulatot június 22-től számolhatjuk. Ekkor, mint a népmesékben, egyszerre minden jóra fordult és elkezdett szárnyalni a csapat. Sokat segített ebben a felemelkedésben, hogy három, leszállóágban lévő csapat ellen vívta a soron következő 11 meccsét. Úgy tűnik innentől kezdve nincs, aki megállítsa a Dodgers. A napjainkig lejátszott 56 meccsből csak tíz meccset bukott el. A vereségek felét olyan csapatoktól szenvedte el, melyek biztosan nem lesznek résztvevői a rájátszásnak (Colorado ellen 3, Philadelphia ellen 2 bukott meccs). Hasonlóra 1941-ben a Yankees és 1942-ben a Cardinals volt képes. Ugye nem meglepő, hogy ebben a két évben ez a két csapat nyerte a World Seriest?

A Los Angeles Dodgers jelenleg 10,5 game-mel van az Arizona előtt, és nem lassít. Két táblázattal szeretném szemléltetni a formajavulást.

A kezdő dobók teljesítményei az All-Star gála után és előtt.

Ez a táblázat megmutatja, hogy az ellenfelek milyen teljesítményt nyújtottak (első adat a Dodgersé, a kötőjel utáni az ellenfeleké).

 
Még egy beszédes adat: júliusban és augusztusban 11 meccsen nem szereztek pontot ellenük és 13 meccsen csak egy pontra voltak képesek az ellenfeleik.

Térjünk ki egy kicsit a lehetséges ellenfelekre. A Dodgersnek a rájátszásban a National League-ből két csapaton kell túljutnia, hogy a World Seriesbe jusson. Érdemes bővebben kifejteni a lehetséges ellenfelek idei teljesítményét.

Dan Uggla a legjelentősebb sérült

Az egyik jelölt az NL East csoportot 13 game-mel vezető Atlanta Braves. A csapat az egész eddigi szezonban egyenletes teljesítményt nyújtott. Kisebb negatív kilengései voltak, de négy meccsnél többet zsinórban nem bukott egyszer sem. Támadásnál átlagosan teljesít (16. a ligában 0.252 ütésátlaggal, 566-439-os pontaránnyal), mégis előre repíti a 151 homerun, amit ütöttek a játékosok. Kezdő dobóik közül Julio Teherán (10-6, 2.96 ERA) és Mike Minor (12-5, 3.06 ERA) teljesítményét lehet jónak minősíteni, míg Kris Medlen (10-11, 3.75 ERA) és Tim Hudson (8-7, 3.97 ERA) átlagosan teljesített eddig. A bullpenjük jól teljesít, 2.38 az ERA-juk. Dan Uggla a legjelentősebb sérültjük, de az idei szezonban nem megy neki, így nem jelentene erősítést a visszatérte.

Szokásos forgatókönyv St. Louisban

Az NL Central csoport végeredménye még lutri. Három csapat is pályázik az első helyre a Pittsburgh Pirates, a St Louis Cardinals és a Cincinnati Reds. Ami nagyon valószínű, hogy ebből a csoportból kerül ki a két Wild Card-meccset játszó csapat. 

A Pittsburgh Pirates a szezon egyik pozitív meglepetése (jelenleg vezetik a csoportjukat), a szezon előtt még a rájátszás közelébe se várták őket. Jól kezdték a szezont. Áprilisban 15 meccset nyertek a 27-ből, májusban és júniusban még rá tudtak tenni egy lapáttal és 36 győzelem mellett csak 18 vereségük volt, ebben az időszakban 2 meccsnél többet nem buktak egymás után. Július óta szép lassan esnek vissza és az utóbbi időben már komoly gondjaik vannak, a rájátszásbeli helyük nincs még veszélyben. A csapat támadásnál átlagosan teljesít (23. a ligában 0.245 ütésátlaggal, 503-446-os pontaránnyal), a dobóiknak köszönhetik nagyrészt az előkelő helyüket a csoportban.  Kezdő dobóik közül  Francisco Liriano (14-5, 2.53 ERA), Jeff Locke (9-4, 3.01 ERA)  és A. J. Burnett (6-8, 3.09 ERA) teljesítményét jónak lehet minősíteni. A bullpenjük jól teljesít 2.80 az ERA-juk. Egy sor dobójuk van sérültlistán, Wandy Rodriguez visszatérte fontos lenne a csapat számára.
A St. Louis Cardinals enyhe túlzással a szokásos forgatókönyv szerint teljesíti a szezont. Jó-jó a csapat, de a végén mindig necces, hogy odaér-e a rájátszásra. Hasonlóan jól kezdte a szezont, mint a Pittsburgh Pirates, májusban begyújtotta a rakétákat és 20-7-es győzelmi mutatót hoztott össze. Azóta 40 meccset nyert a 75 meccsből. Idén a legnagyobb kilengéskor hét meccset bukott zsinórban. Támadásban az egyik legjobb csapat a ligában (3. a ligában 0.272 ütésátlaggal, 623-475-os pontaránnyal), ennek a fényében mégis furának tűnik, hogy nem vezeti toronymagasan a csoportját. Az oka ennek, hogy nagyon rapszódikus, egyik meccsen szerezne 10+ pontot a másikon meg 1-2-őt vagy ennyit sem. Kezdő dobói közül Adam Wainright (15-7, 2.58 ERA), Shelby Miller (11-8, 2.98 ERA) és Lance Lynn (13-7, 3.97 ERA) teljesítményét jónak lehet minősíteni. A bullpenjük átlagosat nyújt, idén 3.61 az ERA-juk. Egy sor dobója van sérültlistán, de a legfontosabb a shortstop Rafael Furcal visszatérése lenne.

Szezon előtt esélyes volt a Cincinnatti 

A Cincinnatti Reds az egyik esélyesnek számított a szezon előtt. Nem sűrűn kerül be a rájátszásba. 2010, 1995, 1990, 1979 a teljesség igénye nélkül azok az évek, amikor “túlórázhatott” a bajnokságban. Idén is még sokat kell küzdenie ezért. Olyan, mintha másolnák egymást a St. Louis-szal. Áprilisban egy jó kezdés után májusban ők is begyújtották a rakétákat és 19-8-as győzelmi mutatót hoztak össze. Azóta 39 meccset nyertek a 74 meccsükből. Idén kétszer buktak öt meccset egymás után. Támadásban a középmezőny végéhez lehetne őket sorolni (19. a ligában 0.248 ütésátlaggal, 556-468-os pontaránnyal), a jó eredményük a türelmüknek köszönheői, hetedikek a ligában a bázisra jutás mutatóban.  Szoros meccseken általában ők jönnek ki győztesen. Kezdő dobóik közül  Mat Latos (13-4, 2.93 ERA) és Mike Leake (11-5, 3.12 ERA) teljesítményét jónak lehet minősíteni. A bullpenjük átlagosat nyújt idén 3.53 az ERA-juk. Johnny Cueto sérülésből történő visszatérése nagy segítség lenne a csapatnak az alapszakasz vége felé.

Az American League-ből jövő csapatok közül eggyel találkozhat majd a LA Dodgers a World Seriesben. Itt jóval bővebb a variációs lehetőség, a WildCard-helyekre hat csapat is pályázik. Az AL Central csoport első helyét már oda is adhatjuk a Detroit Tigersnek, a Cleveland Indiansban nincs annyi erő, hogy odaérjen a csoport élére. Az AL West csoportban az első helyre a magára találó Texas Rangers a fő esélyes a visszaeső Oakland Athletics ellenében.  Az AL East csoport a legnyitottabb a ligában. A Boston RedSox, a Tampa Bay Rays, a Baltimore Oriols és a NY Yankees küzd a rájátszásért. A Boston és a Tampa Bay jelentős lépéselőnyre tett szert 4,5 game, illetve 6 game az előny a Baltimoreral, illetve a NY Yankees-szel szemben.

Nagydöntőbe jut a Texas Rangers?

Meglátásom szerint a 2010-ben és 2011-ben is a World Seriesbe jutó és ott elbukó Texas Rangers lehet idén a másik résztvevője a nagy döntőnek. Ebben a csapatban megvan minden, ami egy jó rájátszás eredményhez szükséges. Az AL East csoport csapataiból nagyon sok energiát kivesz a kiélezett harc, így ők el fognak fáradni a rájátszásra. A Detroit az örök esélyes csapat, jó néhányszor megnyerték a World Seriest, de sokszorosát bukták el. A siker sorozatuk a 20. század első felére tehető.

Visszakanyarodva a Dodgershez. Tegyük fel a végső kérdést: Lehet négy hónapig csúcsformában játszani? Meglátásom szerint lehet. Egy sérültektől mentes Dodgers képes rá. A felén már túl van, viszont azt a hibát nem szabad majd elkövetnie, hogy az alapszakasz utolsó 1-2 hetében leereszt, mert az könnyen nagy pofára esést eredményezhet a rájátszásban, ahogy a Phillies járt 2011-ben. Összefoglalva a szituációt. A Dodgers szárnyal, a rájátszásban lehetséges ellenfeleik vagy visszaesőben vannak (Pittsburgh, Boston... ) vagy folyamatos jó teljesítmény mellett stagnálnak (Detroit, Atlanta….). Ami minden felemerülő rájátszásbeli ellenfélről elmondható, hogy hiányzik a csapatokból valami, vagy egy jobb dobó teljesítmény vagy egy jobb támadásnál nyújtott teljesítmény. A Dodgers dobói és az ütőjátékosaik a legjobb formában vannak, a csapat a liga összes csapata előtt van összteljesítményben? A válasz csak egy szó lehet: igen.túlórázhatott