Penarol - Nacional: A világ egyik legnagyobb rangadója, amiről szinte alig beszélnek

Amikor a FourFourTwo 2000-es évek végén összeállította a valaha volt legnagyobb rangadókat, akkor a Penarol - Nacional a 4. helyen végzett. Miért ez a világ egyik legnagyobb derbije és miért nincs mégsem középpontban?

Dél-Amerika legrégebbi rangadója

Uruguay történetének két legnagyobb klubja a Nacional és a Penarol, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a 121 megrendezett első osztályú bajnokságból 100-at nyertek (83%), Penarolnak 51, míg a Nacional 49 bajnoki címe van. A montevideói klubok nyolc év eltéréssel alakultak, a Penarol az ország legidősebb csapata, akiket 1891-ben brit vasúttársaság dolgozói alapítottak, innen is a szín (sárga és fekete), mely a vasútra asszociál.

A Nacional szurkolói már önmagában a Penarol alapításának idejét is megkérdőjelezik, hiszen úgy tartják, hogy hivatalosan övék Uruguay legrégebbi csapata. Ők voltak ugyanis a helyiek, míg a Penarol jobbára britek kezében volt. A Nacionalra úgy tekintenek, mint a nacionalizmus jelképére (erre utalnak a csapat színei is), erős helyi gyökerekkel rendelkeznek, míg a Penarol a külföldiek, vagyis ahogy akkor hívták, bevándorlók csapata. 

Estadio Centenario: Az 1930-as uruguayi világbajnokságra készült a montevideói stadion, mely 80 ezer fő befogadására alkalmas. Meghatározó volt a dél-amerikai labdarúgás fejlődése szempontjából, hiszen az évtizedek alatt több fontos eseménynek is otthonául szolgált, majd 2021-ben egy felújításon esett át, mielőtt a Libertadores-kupadöntőt megrendezték volna benne. A Penarol és a Nacional rangadók otthona, ahol tízezrek tombolnak végig egy-egy derbit. Hivatalosan azonban egyik gárda számára sem tekinthető hazai pályának, mindössze ez a legnagyobb nézősereg befogadására alkalmas stadion az országban. Ezért 50-50 arányban osztják meg a jegyeket a két szurkolócsoport között, így sosincs igazán hazai pálya egyik gárdának sem. 

Az első mérkőzésre viszonylag hamar, már 1900-ban sor került, amikor a Penarol 2-0-ra nyert. A rivalizálás kezdetét vette, a szegények kontra gazdagok mérkőzése volt ez, de idővel a különböző társadalmi csoportok keveredtek, így végül ilyen jellegű megkülönböztetés nem volt a csapatok között. Az 1900-as évek elején elkezdődött az uruguayi nemzeti bajnokság is, rögtön a két csapat rivalizálásával, első bajnoki címet a Penarol nyerte, de már a harmadik szezonban a Nacional diadalmaskodott. 

Az évszázad elején még néhány klubnak volt esélye megszorongatni a két sztárcsapatot, de idővel már olyan mértékűvé vált a dominanciájuk, hogy elvétve akadt olyan szezon, amikor rajtuk kívül másnak is esélye volt a bajnoki címre. Az ország gyakorlatilag két részre szakad, ugyanis a lakosság 80%-a szurkol valamelyik gárdának (a Penarolnak 45%, míg a Nacionalnak 35%). 

A megosztott világbajnoki keret

Az 1920-as évekre Uruguay lett a világ egyik legjobb válogatottja. Két olimpiai aranyat nyertek, majd 1930-ban az első világbajnokságon hazai pályán ők emelhették magasba a trófeát, miközben a válogatott jobbára a Penarol és a Nacional játékosaira épült. Ekkor azonban még a csapatkapitány, José Nasazzi nem az ország két legjobb klubjának valamelyikében játszott, azonban a következő évtizedekre olyan mértékben összpontosult a labdarúgás a fővárosra, hogy az 1950-es világbajnoki csapat összes tajga Montevideóból származott.

El Clasico de la Fuga: Amikor 1949. október 9-én zsúfolásig megtelt a Centenario, sokan a legendás La Máquina becenévvel illetett Penarol miatt mentek ki, amely akkoriban a világ egyik legjobb csapata volt. A borús időjárási körülmények között, szemerkélő esőben, nagy fölényben játszott a Penarol, szinte folyamatosan a Nacional térfelén zajlott a mérkőzés. A 38. percben az egy évvel későbbi vb-finálét is eldöntő páros, Schiaffino és Ghiggia összjátékából vezetést szerzett a Penarol, majd nem sokkal később büntetőhöz jutottak. Akkora volt a felháborodás a Nacional részéről, hogy egy játékost azonnal kiállított közülük a bíró, de a kedélyek nem csillapodtak, egy újabb Nacional játékost azért küldtek le a gyepről, mert sárral arcon dobta a bírót. A félidő nem várt fordulatot hozott, ugyanis a Nacional játékosai kimásztak az öltöző ablakán és elhagyták a stadiont. Később arra fogták a döntésüket, hogy ilyen bíráskodás mellett, ők nem akartak játszani. A Nacional azonban félhetett attól is, hogy történelmi vereségbe fut bele kilenc emberrel a pályán, főleg úgy, hogy a másik oldalon világsztárok játszottak. 

Az 1960-as években útjára indult a Copa Libertadores is, amely Dél-Amerika legrangosabb kupasorozata. Az első kiírást a Penarol nyerte, majd két évtized alatt a két gárda összességében hét elsőséget gyűjtött be (Penarol négyet, míg a Nacional hármat), uralták a kontinenst. A Libertadores-kupa valaha volt három legeredményesebb játékosa egyaránt korábban a Penarol labdarúgója volt: Albert Spencer (54 gól), Fernando Morena (37 gól) és Pedro Rocha (36 gól). Az ötödik legeredményesebb pedig egy Nacional labdarúgó, Julio Morales (30 góllal). Ez azért is nagy szó, mert a kontinensen akkoriban olyan labdarúgók játszottak, mint Pelé vagy Garrincha. 

Kiállítások és agresszió a Penarol - Nacional derbiken

Jól látható, hogy sosem volt baráti a viszony a két klub között, még olyan se, mint a Der Klassiker esetében, amikor a bajorok pénzzel segítették a riválist, hogy ne menjenek csődbe. Ez a két gárda zsigerből gyűlöli egymást. Előfordult olyan mérkőzés az 1990-es években, amikor a Penarol összes játékosát kiállították, míg a Nacional kezdőjéből kilenc embert küldött le a bíró, végül 0-0-val abszolválták a találkozót. A szezonokat megelőzően is szokott barátságos meccseket játszani egymással a két gárda, amely leginkább egymás aprításáról szól. 

Előkerülnek a fegyverek

Míg korábban a pályára korlátozódott az agresszió, addig a 2000-es években már az utcákon is megjelent az atrocitás, a szurkolói csoportok egymást támadták meg, de előfordult az úgynevezett csapdázás is, mikor egy-egy csoport kipécézett magának egy magányos sétáló rajongót, aki az ellenfélnek szurkol, majd megtámadták őt. Az egyik ilyen eset 2009-ben majdnem tragédiával végződött, amikor a Nacional szurkolóját, Hugo Munozt hat lövés érte, egyik a mellkasán, alig élte túl a támadást, melyet egy Penarol szurkoló követett el. 

Az elmúlt tíz évben több alkalommal is összecsaptak a szurkolótáborok és a rendőrök is, most már nem a játék az elsődleges, hanem a feszültség levezetése. Régen még a klasszis labdarúgóké volt a főszerep, mostanra azonban a félelem került középpontba. Amikor 2016-ban a Penarol szurkolói a klub 125. születésnapját ünnepelték Montevideo utcáin, akkor a Nacional drukkerek szurkolói tüzet nyitottak, egy személy meghalt, többen megsérültek. 

A legutóbbi tragédia 2019-ben történt, mikor a Nacional 1-0-ra legyőzte a Penarolt, ezt eléggé nehezen viselték a sárga-feketék szurkolói, miközben 500 Nacional szurkoló az utcán ünnepelte a sikert, valaki tüzet nyitott rájuk a Penarol szurkolói közül, egy ember az életét veszítette, ahogyan a három évvel azelőtti támadásban, úgy itt is többen megsérültek.