A magyar idő szerint hétfő esti és kedd hajnali programból két ügyességi döntőt választottunk, ahol akár komoly meglepetés is születhet. Még a világcsúcs sem elképzelhetetlen?
Férfi magasugrás: Az újabb megosztott aranyérem?
A tavalyi olimpia egyik legszebb története volt a férfi rúdugrás megosztott aranyérme. A katari Mutaz Essa Barshim megszerezte végre élete első olimpiai aranyérmét, illetve az olasz Gianmarco Tamberi is legnagyobb sikerét érte el. Mindketten bejutottak az idei vb-döntőbe is, hihetetlen sztori lenne, ha megint megosztanák az aranyat, de Tamberi formáját elnézve, erre most nincsen sok esély. A megosztásra viszont lehet, ugyanis Barshim mellett nagy favorit még az idei legjobb eredménnyel rendelkező Woo Sang-hyeok (ha nem számítjuk az orosz Ivanyuk 2.34-es teljesítményét).
A koreai versenyző mindössze 26 éves, feltörekvő tehetség, tavalyi olimpián végül 4. helyet szerzett. Az érem most szinte kötelező, de ehhez lesz egy-két szava még a többieknek is. A két amerikai, JuVaughn Harrison és Shelby McEwen erre az évre időzítették a csúcsformát, utóbbi harmadik a világranglistán, míg Harrison 23 évesen már két olimpiai döntőt tudhat maga mögött, hiszen Tokióban egyaránt szerepelt távol- és magasugrásban is a fináléban. Elképesztő tehetség, hihetetlen adottságokkal, de közel sem biztos, hogy ez elég lesz éremre. Mi inkább, ha amerikai érem, akkor McEwenre voksolnánk (2.15).
Női hármasugrás: Az Egyesült Államok meglepheti a mezőnyt?
A női hármasugrás nem olyan régi szám az atlétikában, hiszen olimpiát 1996-tól rendeznek, míg világbajnokságot 1993-tól. Eddig nem igazán volt egyeduralkodója a versenyszámnak, de az utóbbi években észrevehető volt egy tendencia, miszerint folyamatosan érkeznek a tehetségesebbnél tehetségesebb amerikai sportolók (elsősorban Közép- és Dél-Amerika): Yamilé Aldama, Yargelis Savigne, Caterine Ibargüen és a 2010-es évek második felében Yulimar Rojas. A venezuelai versenyző már 18-20 évesen sorra nyerte a kontinensen rendezett versenyeket (távolugrásban és magasugrásban, de 100 méteren is ott volt a legjobbak között).
20 éves lehetett, amikor megtalálta azt a versenyszámot, ahol kiteljesedhet. Rojas magas (192 centiméter), viszont robbanékony, hármasugrás során ki tudja használni a futási sebességét, illetve a hosszabb lábait az elnyújtott ugrásoknál. Ha jobban megnézzük, akkor óriási az előnye a csúcskísérletek kapcsán mondjuk korábbról Lebedevával vagy Ibargüennel szemben, akik bőven 190 centiméter alatti magassággal rendelkeztek. Yulimar Rojas végül egészen fiatalon a legendás kubai távolugró, Iván Pedroso tanítványa lett és a Barcelonához igazolt. Az eredmények pedig magukért beszélnek, hiszen első felnőtt vb-jét megnyerte, 20 évesen pedig olimpiai ezüstérmes volt.
Azóta eltelt hat év, Rojas pedig verhetetlen. Két világbajnoki címet zsebelt be, pluszban még egyet fedett pályáról is, illetve Tokióban világcsúccsal nyerte az olimpiát. A fedett pályás világcsúcsot is megdöntötte, mostanra egyértelmű, hogy ő lett a versenyszám valaha volt legjobbja, mindezt 26 éves korára elérte. Hova tovább? Valószínűleg nyerni fog egy újabb világbajnoki címet. Igaz, hogy szabadtéren idén messze elmaradt a tavalyi csúcsától, de nála sosem lehet tudni, mikor jön ki a lépés (rossz szóviccel élve), bármikor ugorhat egy rekordot. A győztes tehát adott, de ki lehet még érmes?
Mi a selejtezők alapján egy olyan versenyzőre tennénk, akitől nem feltétlenül várnak érmet az irodák. Az amerikai Keturah Orji 26 éves, tornászként kezdett, majd sprinter volt, utána lett távol- és hármasugró. Az egyetemi évek alatt szépen felépítették, stabil 14.40-14.70 közötti ugróvá vált. A tokiói olimpia évében már 14.92-őt tudott, de a csúcsforma talán túl korai periódusra volt időzítve, így Tokióban csak 14.59-ig jutott, ami azért egy döntős 7. helyet ért neki. Idén keveset versenyzett, de azt eléggé tudatosan, június közepére kezdte elkapni a fonalat.
Akkor már 14.70 feletti ugrással rendelkezett, amivel második helyen állt a világranglistán. Ez önmagában kevés lesz Rojas ellen, viszont a dobogó elérhető közelségben. A távolugró Maryna Bekh-Romanchuk lehet az egyik ellenfél, illetve Shanieka Ricketts, akinek nagyon ingadozó a formája. Ha Orji képes fejben összeszedetten versenyezni hazai közönség előtt, akkor bőven lehet érték abban, hogy dobogón végez.
Athing Mu pedig egy év leforgása alatt igazolta, korszakos tehetség, olimpiai és világbajnoki aranyra készült, 20 évesen megvan neki mindkettő. Testfelépítése miatt szerintem neki a 200 kiesik (plusz eljöhet Shericka Jackson uralkodása), de a 400-on tavalyi idejével ezüstérmes lett volna. 800 méteren csak Kratochvílová világcsúcsa maradt neki, mint cél. Az pedig külön öröm, hogy minimum 10-20 komoly tehetség van, akik 16-26 év között vannak, akadnak már kiforrott klasszisok is közöttük, szóval egy 5-6 évre ellátták a sportágat. Nem is tudom, mikor volt így egyben ennyi tehetséges versenyző a sportágban.
