Usain Bolt utáni korszak új királyát keressük! (Frissítve 2.0!)

Megmondom őszintén, nem nagyon emlékszem olyan olimpiára az elmúlt évtizedekből, ahol valamilyen okból, de ne lett volna középpontban a férfi 100 méteres síkfutás. Idén azonban olyan érzésünk lehet, mintha senkit sem érdekelne igazából, ki nyeri a Bolt utáni időszak első olimpiai döntőjét. 

Meglepetés várható, mint 2003-ban?

A 2003-as párizsi világbajnokságon nem volt igazi esélyes, hiába indult világcsúcstartóként Tim Montgomery, illetve olyan versenyzők, mint Bernard Williams, Deji Aliu, Dwain Chambers és a fiatal Asafa Powell. Hiányzott azonban Maurice Greene, ez pedig minden felülírt, kissé kaotikus fináléban a szélső pályáról Kim Collins nyert (10.07-es idővel, amilyen gyenge eredményre 1983 óta nem volt példa). Gyakorlatilag ki lehet jelenteni, hogy 20 évente van ilyen, lehet a következő 2023-ban lesz, Budapesten?

Az biztos, hogy a mostani mezőny sem acélos. Christian Coleman 2022-ig eltiltott, míg Justin Gatlin megsérült (39 évesen). Akik indulhatnak Tokióban, közülük az André de Grasse - Akani Simbine - Trayvon Bromell - Johan Blake négyest érdemes megemlíteni, mint legismertebb sprinterek. Maradjunk annyiban, ők sem azok a versenyzők, akikre felkapja a fejét az ember, legalábbis egyelőre nem. A kérdés inkább az, melyikükből lehet a következő nagy sprinter? Egyáltalán közöttük kell keresni?

Valószínűleg az olimpia erre is megadja majd a választ. A tokiói pálya ugyanis gyors, viszont a rendkívüli meleg és a magas páratartalom nem segíti a versenyzők felkészülését és optimális erőkifejtését, legalábbis az olyan sportágakban nem, ahol hosszan kell jól teljesíteni. A sprintereknek szerencséjük, ez is a kezükre játszik, gyorsabb erőkifejtésnél még előny is lehet a nagy meleg – kevesebb melegítés, előbb elérik az „üzemi hőfokot” -, ellentétben a hosszabb távokon futókkal.

Bajban a világ legjobbja

A világ idei legjobb eredményével az amerikai, Trayvon Bromell rendelkezik. A 9.77-es egyéni legjobbját júniusban futotta, elvileg tükörsimán nyernie kellett volna a futamát, de jött a meglepetés. Bromell ugyanis 10.05-öt tudott, ráadásul egy rendkívül erőlködő futás után, ahol látszott, nem önmaga. Ezt mondta az amerikai sprinter is a futása után:

„Csak azt tudom mondani, hogy a formám nem tart ott, ahol lennie kéne.”

A helyzet az, hogy van egy információ, amiről nem tudom mennyire igaz, de a lényege: egy amerikai sprinter állítólag megsérült. A mozgások alapján nekem úgy tűnik, hogy Bromell az. Erre viszont nem vennék mérget, meg arra sem, hogy ez hiteles információ, valószínűleg az elődöntők során kapunk rá választ. Az biztos, hogy Bromell nincsen jó állapotban, érdekesség továbbá, hogy a head-to-head piacon a többi kiemelt versenyzőre kínálnak egymás elleni eseményt, kivétel ezek alól Bromell. Tudnak valamit, amit mi nem?

Fontos, hogy Bromell milyen állapotban van, ugyanis sokan biztos érmesként számoltak vele, főleg egy ilyen gyors pályán. A futása után, azonban egyből a kanadai Andre De Grasse került középpontba. Az előfutamok során a legjobb időt produkálta, mindezt egy kisebb közjáték után. Kétszer lőtték vissza a futamot, senki sem értette, miért nem zárták ki a Prescod-tot, de ezek nem zavarták meg a kanadai versenyzőt.

A kiugrások miatt óvatosabban kezdett, de a táv második felére olyan tempót vett fel, amivel képtelenség volt tartani a lépést. Megkockáztatom, hogy neki van a legnagyobb végsebessége a mezőnyből, ezzel pedig az érem szinte biztosnak tűnik (1.45). Azt is bizonyította, hogy nem kell jól elkapnia a rajtot, hiszen lassabb futásból is képes kihozni 9.90 környékét. Elérkeztünk ezzel egy kulcskérdéshez: milyen időeredmény szükséges a győzelemhez?

Gyors pálya, lassú futás?

Ahogyan említettem, ez egy gyors pálya, de lassú döntőre van kilátás? Könnyedén megeshet, ugyanis a versenyzők nem képesek olyan tempóra, mint amit a Bolt-érában megszokhattunk. Az, hogy az előfutamok során sorra dőltek meg az egyéni rekordok, arra utalhat, hogy sokan a határon futottak. Nem tartom reálisnak, hogy a versenyzők tömkelege 2-3 futás alkalmával, folyamatosan egyéni legjobb eredményei javítgassa.

Ezért is lesz fontos az elődöntő, ahol sokan nem lesznek képesek majd újból arra a futásra, amire szombaton, így a helyezés mindennél többet érhet majd. Ahogyan a női 100 méteren, úgy a férfiaknál is érdemes figyelni azt, hogy ki mennyit hagy benne a futásában. Ezen fog múlni, kik lesznek azok, akik az éremért harcolhatnak majd. Az elődöntők beosztását elfigyelve, illetve az aktuális formákat, kemény harc lehet De Grasse mögött az első futamban.

Johan Blake, Fred Kerley, Jimmy Vicaut és Gift Leotlela lehetnek az ellenfelek az elődöntőben. Blake pocsékul futott elsőre, testtartása is borzalmas volt, rajtja sem sikerült. Mindezt úgy, hogy 9.95-öt futott alig pár hete Atlantában, ahol rendkívül jól kapta el a rajtot. Készült róla egy kiváló elemzés, viszont a szombati előfutamából, illetve a július eleji futásából is kitűnik valami: Blake nem tud jelenleg 9.90-nél jobb időt. Nincs meg hozzá a sebessége, ahhoz, hogy jó eredménye legyen, rendkívül erős rajt kell.

Emiatt gondolom azt, ha Blake nem kapja el úgy a rajtot, ahogyan Atlantában, akkor nem fog döntőt futni. Ebben az esetben Kerley simán döntős lehet, Leotlela pedig izgulhat, hogy idővel döntőbe kerüljön. A második elődöntő a leggyengébb véleményem szerint. Hiába van ott Bromell, ha tényleg nincsen 100%-os állapotban, akkor Adegoke simán döntőt futhat, illetve jöhet egy meglepetés (Ogunode, Tortu vagy Browning).

A harmadik előfutam az, ahol én a leggyorsabb tempót várom, idővel akár hárman is továbbjuthatnak. Simbine, Baker és Jakobs jó formában. Akani Simbine kapcsán érdemes kiemelni, hogy Rióban is szépen építette fel a futását, folyamatosan javult, döntőre érte el a csúcspontot. Számomra az volt mérvadó vele kapcsolatban, hogy a Gyulai Memorial versenyen, Afrika-rekordot futott (9.84). 

Az a pálya nem éppen a gyorsaságáról híres, Simbine mégis jót futott, elfigyelve az akkori és a mostani mozgását, sok különbség nem volt közte. Emiatt gondolom azt, hogy Simbine bejuthat a döntőbe, ott pedig újból képes lehet egy ilyen gyors pályán egy 9.90 körüli időre. Elfigyelve a riválisokat, azt gondolom, realitás lehet az érem vele kapcsolatban (2.15).

Az olasz Jacobs csúcsformában idén, mind 60 méteren fedett pályán, mind 100 méteren, döntögeti a rekordokat, nem mernék ellene fogadni. Kirobbanó erő ő is, ahogyan a nigériai Adekoge is (dobogón végez: 11.00). Azt mondom, hogy az elődöntő alapján lehet utóbbi érmében az érték, mert könnyedén benne van, hogy a döntőben meglepi a mezőnyt. 

Elődöntő elébe

Az elődöntők után frissítjük a cikket, az eddig látottak alapján a De Grasse - Simbine - Adekoge - Jakobs - Baker ötös a legerősebb, természetesen változhat ez 24 óra leforgása alatt, de valószínűleg közülük kerülhetnek ki az érmesek. 

Frissítés: Az elődöntők még nem zajlottak le, de a második elődöntő kapcsán az Adekoge vs. Bromell csata érdekes lehet, bőven van érték a nigériai jobb teljesítményében. 

Frisstés 2.0: Az első futamban úgy alakult minden, ahogyan vártuk, Blake rosszul rajtolt, jött Kerley és De Grasse. Megmondom őszintén, az amerikait éreztem erősebbnek. A második elődöntőben Adekoge hozta a tippünket, de ami meglepetés, hogy Hughes nagyon jó időt ment. Bromell számára nüanszokon múlott a második hely. Az biztos: nincsen 100%-os állapotban, de jól rajtolt, ebben volt az ereje, mivel a végére fogyott el. A harmadik elődöntő őrültre sikeredett. Erre nem számítottam, Su hatalmasat futott, rendkívül erős volt a harmadik futam. A kínai első 60 métere borzalmasan erős volt, mindezt két olyan sprinter ellen, mint Baker és Jakobs. Jelen pillanatban azt mondom, hogy Jakobs, Baker, Kerley és Su a favorit a döntőben, de a legtöbbet szerintem a két amerikai tartalékolt. Minden azon múlik, ki hogyan kapja el a rajtot, sebesség szempontjából jelen helyzetben Bakerre voksolnék aranyérem szempontjából, de ne felejtsük el: Jakobs az egyik legjobb 60 méterig a világon, ha képes jól rajtolni, akkor lehet olasz érem szinte kötelező.