Világi pancserek lennének, ha ezt megint elszúrnák

A meccs, amelyre minden szurkoló emlékszik, hiszen napokig volt a világsajtóban is, ahogyan a Barcelona fordított a PSG ellen vert helyzetből. Ez újból nem jöhet össze!

La Remontada

A spanyol szó, mely a 2017-es márciusi fordításra utal, ahol hazai pályán 6-1-re nyert a Barcelona az odavágót követő 0-4 után. Annyi volt a differencia, hogy az akkori PSG közel sem volt ilyen erős, mint a mostani, ráadásul a 2017-es Barcelonában még ott volt a Neymar - Suárez - Messi támadósor (és még így is kellett két büntető, egy öngól a csodához). Most hazai pályán kaptak négyet, gyakorlatilag ennyit kéne rúgni Párizsban, hogy legyen esély. 

A jelenlegi Barcelonában viszont nincsen ennyi (sem). Azt is csodának gondolnám, ha 3 gólt elérnének. Hiába szerzik sorra a bajnoki győzelmeket, hiába állt össze a bajnokságban a játék, ez még kevés a nemzetközi porondra. Mbappé lazán lefutja a védelmet, ha kell átcselezi magát, és jönnek is a gólok. Ennyire egyszerű a PSG játéka, de rendkívül hatásos. 

Pochettino taktikája zseniális volt: Mbappé és Kean behúzódott Icardi mellé középre, így megteremtették a területet a széleken a felfutó hátvédeknek (Florenzi és Kurzawa), ezzel a helyzettel egyáltalán nem tud mit kezdeni a Barcelona. Messi és Dembélé védekezésben gyengék, nem léptek vissza, Busquets középen használhatatlan volt. A védelemben hiába voltak négyen hátul a katalánoknál, óriási lyukak keletkeztek. 

Ezt kihasználta a francia csapat, Pochettino taktikában abszolút felülmúlta holland kollágáját (dominanciája amúgy is egyértelmű az eddigi párharcuk során). Koeman viszont az elmúlt három meccsen váltott, aminek az eredmény: 3 győzelem 7-0-s gólkülönbség. A játékrendszer lényege, hogy három belső védő van középen, előttük egy szűrő, széleken univerzális játékosok, míg elől két labdabiztos támadó. 

Veszélyes helyzet

Azért nehéz kicsit Pochettino dolga, mert a Barcelona az elmúlt három meccset olyat mutatott, amit nagyon régóta nem: küzdött. Voltak olyan meccsek az elmúlt években, mikor egy-egy találkozóra felszívták magukat, de most három alkalommal mentek ki úgy a gyepre, hogy a végsőkig harcoltak. Az eredmény: megfordították a párharcot a Sevilla ellen a kupában, legyőzték őket a bajnokságban is (illetve az Osasunát). 

A veszély abból fakad még, hogy Koeman elkezdte beépíteni a fiatalokat, akik sikerre éhesek: Mingueza, Araújo, Dest, Moriba, Pedri (és Fati). Voltak, akik korábban is szerepet kaptak, de a legutóbbi három meccsen már a motiváció is látszott rajtuk. Ez azonban valószínűleg önmagában kevés a sikerhez, mert a másik oldalon most nem Unai Emery az edző. 

És most jön a csavar: valószínűsítem, hogy az új felállásban nagy szerepet játszott a PSG elleni visszavágó is. Nem akar megint a szélekről gólokat kapni Koeman, ezért döntött a három belső védő mellett. Látható, hogy a Sevilla támadótriója ellen működött az elképzelés, sok vesztenivalójuk nincsen a BL-ben sem, tisztes helytállás jobb, mint az újabb nagy zakó. A kulcs Messi labda nélküli mozgása lehet majd, illetve Dembélé sebessége és de Jong folyamatos mozgása. 

Hol a hiba? Ott, hogy a Barcelona játékosain látszik, túl vannak hajtva. Hiába a lelkesedés, ha a 60. percnél elfogy a lendület. Pedri az Osasuna ellen is elkészült az erejével, Busquets karcsú középre, ahogyan Umtiti is, márpedig Araújo és Piqué hiányában, valaki kell középre. Itt mutatkozik meg a csapat legnagyobb problémája: túl vannak hajtva a játékosok, szűk volt a rotáció és sok a sérüléssel bajlódó kulcsszereplő. 

Felvázoltam nektek egy kezdőt, ami kapcsán rögtön látszódik is a probléma mindkét oldalon: katalánoknál a középhátvéd és a védekező középpályás kiléte, míg a franciáknál a jobbhátvéd, aki valószínűleg a Kehrer/Dagba duóból kerül ki. Egyikőjük sem a legjobb döntés, de nincsen más lehetősége Pochettinónak. Ezen az oldalon sebezhető lehet, főleg akkor, ha azt vesszük, hogy Jordi Alba itt szokott a támadásokkal felzárkózni. 

Ha megfigyelitek, akkor a másik képen az 1990-es argentin válogatott kezdője van, okkal. A jelenlegi Barcelona nagyon hasonlít arra a csapatra. Akkor Maradonára volt felépítve minden, visszajött labdáért, irányított, megszabta a tempót, ahogyan most Messi. Ha kell befejezi a támadásokat, ha kell kiugratja a csatárt (itt Dembélé, ott Caniggia volt). Azonban van egy baja ennek a rendszernek: nem lehet vele 4-5 gólt szerezni, ahhoz óriási hiba kell az ellenféltől. 

Kiegyenlített meccs?

A helyzet az, hogy hiába a sok mozgás a Barca részéről, letámadás, ezt okosan kell csinálni a PSG ellen, mert gyorsan kaphatnak egy kontrát. Valószínűleg Koeman is felmérte, hogy nem realitás az, hogy ők idegenben négyet rúgnak, míg a PSG egyet sem. Azt is felmérték, hogy egy kupadöntő zsebben, bajnokságban nagy meglepetésre feljöttek 2. helyre, "lőtávolon" belül vannak, miért kell erőltetni a BL-t? Hiába az elmúlt meccsek lelkesedése, ott a fáradtság is a mérleg másik oldalán, ez pedig döntő tényező lehet. 

A visszavágó egy felkészülés is lehet a szezon későbbi részére, ha idegenben elhoznak egy döntetlent, esetleg szűken nyernek (1-0), akkor sem dőlnek kardjukba a szurkolók, mert ezt a párharcot már szinte mindenki elengedte. Felesleges egy újabb nagy zakót kockáztatni azzal, hogy kinyílnak. Az egykor Bilardo által alkalmazott felállás ugyanakkor megteremti a biztonságot a csapatrészek között, megadja a lehetőséget a támadásra is. 

Úgy fog tűnni, hogy a katalánok próbálkoznak, de megelégednek majd egy kevés gólos meccsel és talán egy iksszel. Pochettino viszont, amikor az európai kupákban megvan az optimális előny, akkor nem szokott felesleges kockáztatni, nem pörgeti túl a csapatát. Mindenki számára ideális lenne egy kevés gólos találkozó, illetve a Barcának egy "pontszerzés", valószínűleg a franciáknál sem lennének idegesek ezek miatt.