Greta Gerwig Barbie-ja és Christopher Nolan Oppenheimer című filmje valósággal újjáélesztették a mozi élményt és nemzetközi kasszarekordokat döntögetnek. De honnan ered a két film egy napon emlegetése egyáltalán?
A jobb sarokban az Oppenheimer található, Christopher Nolan bombasztikus alkotása, és egyben a a legfrissebb kolosszális film a Nolan-alkotások sorában. A Florence Pugh, Emily Blunt, Robert Downey Jr. és a címszerepet alakító, kontemplatív Cillian Murphy főszereplésével az Oppenheimer egy igazi eposz, amely kétségtelenül kielégíti a hadtörténészek étvágyát.
A bal sarokban ott van a Barbie, a cukormázas álomvilág, Greta Gerwig rendezőnő radikálisan zseniális elméjéből. A filmet Margot Robbie és Ryan Gosling viszik a hátukon Barbie és Ken szerepében, és a Mattel ikonikus babájának régóta várt adaptációja elég sztorit tartalmaz és elég izgalmat ahhoz, hogy a történet végre kitörjön Barbielandből.
Ryan Gosling egyébként mindent beleadott Ken megformálásába. Gosling táncol, énekel, karaktereket hoz létre és sármos, tehát egy olyan figura akit az ég is a filmvászonra teremtett és napjainkban egyre ritkább olyan színészeket látni akik mindent is tudnak. Nagyon emlékeztet Gene Kellyre, a Singin in the rain sztárjára, és a maga a Barbie alkotói is tudják ezt, hiszen van is olyan jelenet a filmben ami hasonlóan volt színezve és díszletezve mint az 1952-es musical. Mielőtt valaki felháborodna hogy de Margot Robbie is van ekkora tehetség, nem is állítjuk hogy nem az, őt a Babylonban láthattuk mindent beleadni, itt viszont nem volt annyira dinamikus szerepe mint Goslingnak.
A barbenheimeri leszámolást megelőző tizenkét hónapban a teátrális csatát dokumentáló puszta mém termelés megérdemelné, hogy történészek és antropológusok tanulmányozzák. A Barbenheimer valahogyan egy ütőérre tapintott. Egy olyan korban, amikor a mozik alig képesek fenntartani magukat és a stúdiók elkerülhetetlenül a blockbusterek felé mozdulnak el, Nolan és Gerwig ésszerű kompromisszumnak tűnhetnek Hollywood eszkalációs megszállottsága és az indie filmek szerzői gondolkodásmódja között.
De miért vált a Barbenheimer ekkora kulturális jelenséggé? És mit mond ez a társadalmunkról és arról, hogy milyen értékeket képviselünk?
A marakodás mint marketing stratégia
A Barbenheimer-jelenség mögött meghúzódó mechanizmusok megértése egy kisebb lecke a hip-hop kúltúra rivalizációs tendenciáiról. Tupac vs. Biggie-től Drake vs. Meek Mill-ig a marakodás egy ősi hip-hop hagyomány. Bár ennek a hagyománynak az eredete erőszakos és gyakran halálos kimenetelű volt, a rivalizálás mára performanszá alakult át, egy mesterkélt reklámeseménnyé, amelynek célja a láthatóság növelése és a szabad sajtó és a nyilvánosság kihasználása.
Mások is hasonló taktikát alkalmaztak. Donald Trump egész elnökválasztási kampánya a viták gerjesztésére és az országos hírciklusok uralására épült. Johnny Depp gyakorlatilag az Amber Hearddel folytatott, nagyon is nyilvános pereskedésének lezárásakor adott ki egy zenei albumot.
Minden egyes inkarnációban az átfogó cél a tömeges fogyasztás ösztönzése, ahol a jegyeladások a választások éjszakáján leadott szavazatokkal vagy a sportmérkőzéseken szerzett pontokkal egyenértékűek. A Barbenheimer az általa lángra lobbantott internetes erdőtűzből szeretne hasznot húzni, azáltal, hogy növeli a filmek jegybevételét.
Sarkított politikai hangulat
A legérdekesebb ebben a párosításban az, hogy a Barbie és az Oppenheimer mennyire különböznek egymástól. Még az is komikus, hogy ezt a két filmet egyáltalán versenybe állítják. De ha közelebbről megnézzük, akkor a jelenkor érdekes diagnózisát fedezhetjük fel.
A Barbie-Oppenheimer kettősség a régi gárda és az új generáció torz de lényegretörő ábrázolása. Christopher Nolan határozottan a múlt bajnokaként reklámozta magát mindig is, hű maradt a fizikai filmre való forgatáshoz, kissé romantikusan fogalmazza eszméit és rengeteget foglalkozik az idővel mint fogalommal.
Greta Gerwig viszont szeszélyesebb és lázadóbb filmográfiával büszkélkedhet. Előszeretettel bontja le a karaktereket, a narratív cselekményszerkezeteket és a filmes formátumot, hogy feltárja a film mögött rejlő mélyebb üzenetet. Az összehasonlítások végtelenek: liberalizmus kontra konzervativizmus, posztmodernizmus kontra modernizmus, feminizmus vs. patriarchizmus stb.
A két film közötti erős ellentét a média és a társadalom 21. századi polarizáltságáról szól. És ezt a gondolatot hangsúlyozza a mémek hulláma is, amelyek a Barbenheimer-képeket használják, hogy kiemeljék az ellentétes hangulatokat vagy gondolatokat. A Barbenheimer és a kulturális eseményre adott mémes reakciók a bennünk lévő, egymással versengő fogalmakat képviselik a körülöttünk lévő polarizációra adott válaszként, különböző személyiségeink és érdeklődési köreink felosztásaként.
Van aki megnézte mindkét filmet és teljesen bevetette magát a Barbenheimer-őrületbe, van aki csupán egyiket preferálja és teljesen idegennek találja a másikat, de minket leginkább az érdekelne, hogy vajon mi lesz a következő Oscar-díj átadáson ami ezt az őrületet követi?
Szerinted kik nyerhetnek idén aranyszobrot? A cukormázas feministák vagy a robbantgató történelmi figurák?
Legjobb rendező
Legjobb film
Legjobb férfi főszereplő
Legjobb női főszereplő
- Margot Robbie (Barbie) 3.00
A cikkben közölt oddsok a Betfair fogadóirodától származnak és a következő időpontban voltak érvényesek: 2023 augusztus 17. 12:14 UTC.
