Az offenzív foci dominálhat Torinóban

Szorosabbá válhat a versenyfutás az olasz bajnokság élcsapatai között. Ehhez egy Atalanta győzelem kéne, de vajon képesek rá?

Gólokban nincs hiány

Az idei szezon egyik kellemes meglepetése volt az Atalanta. Már az elmúlt években is megmutatták oroszlánkörmeiket, például tavaly az Olasz Kupa negyeddöntőjében 3-0-ra verték a Juventust, míg a bajnokság két döntetlent értek el a bajnokkal szemben. A bergamói csapat támad, küzd, látványosan játszik, rengeteg gólt szereznek, nem izzadságszagú győzelmeket aratnak, hanem tényleg kiszolgálják a nagyérdeműt. Gian Piero Gasperini valószínűsíthetően az olasz bajnokság egyik, ha nem a legjobb edzője.

Taktikai szempontból felkészült, jól működik a két felállás, amit variálni szokott (3-4-2-1 és a 3-4-1-2). A csatárnégyes (Ilicic, Gómez, Zapata és Muriel) 48 gólt szerzett idén, de még a szélsőhátvédnek is van 9 találata. A csapat ereje abban rejlik, hogy kiszámíthatatlanok, Gómez szabadkezet kapott elől, Muriel és Zapata kiválóan mozog az üres területekbe, gyorsak és agresszívak. Ilicic a spontaneitást preferálja, váratlan helyzetekből képes gólt szerezni. 

A három védő kevésnek tűnhet, hiába a széleken még a két plusz hátvéd, ők elsősorban a támadásokat segítik (Gosens 9 gól és 6 gólpassz, Hateboer 4 gólpassz). A gyakorlatban mégis működik a rendszer, ugyanis intelligens és magas munkabírású középpályásai vannak Gasperininek. Marten de Roon és Remo Freuler mind a védekezésből kiveszi a részét, mind a támadásból. Gasperini rendszere működik, kényszerszünet óta folyamatosan dolgozzák le a hátrányukat, sorra nyerik a meccseket. 

Mégis lehetnek gondok?

Mire elég ez a Juventus ellen? A Juventus a kényszerszünet óta hét mérkőzést játszott. A négy győzelem zsinórban impozáns, azonban két komolyabb ellenfelük volt mindössze, ellenük alábbi eredményeket produkálták: Milan (0:0 és 2:4) és Napoli (0:1). Jól látható, hogy nem ment a szekér, ráadásul az Atalanta a legjobb formában lévő olasz klub. Mi a nagyobb gond a torinói szuperklub részéről? A nyilatkozatok. A klub korábbi igazgatója, Luciano Moggi eléggé magabiztos volt a Milan elleni vereség után: 

"Hallottam a sok kritikát, majd elolvastam az újságokat, s azt mondtam: »Mutassátok a tabellát!«. Már azt hittem, hogy beelőztek, de láttam, hogy elsők vagyunk, vagyis talán valaki tévedett az értékelésében. Ha a Juventus az első, az azt jelenti, hogy megtették, amit tenniük kell. Sajnos előfordulnak rossz meccsek."

A csapat edzője, Maurizio Sarri sem tulajdonít neki nagyobb szerepet,:

„Úgy gondolom, hogy világszintű futballt mutatott a csapat 60 percig. Teljesen irányítottuk a meccset, aztán következett az áramszünet. Nincs értelme sokat gondolkodni ezen, mivel három nap múlva ismét meccsünk van.”

A Juventus tényleg kontrollálta a találkozót 60 percig, majd jött egy öt perces "szünet", kaptak három gólt. Ez sok, főleg egy ilyen szintű csapattól, még akkor is, ha de Ligt és Dybala eltiltás miatt nem játszhatott. Azért az látszik, hogy a komolyabb ellenfelekkel szemben idén volt probléma, többször is kaptak három gólt: Napoli (4:3), Milan (2:4), Lazio ellen kétszer is 1:3 volt a végeredmény. Mi beérnénk két vendég góllal is, amire meg is van az esély. Kockázatos tipp, de ekkora szorzón megérheti!

Az Atalantának is voltak bőven hullámvölgyei (Zágrábban például négy gólt kaptak), de rúgtak ők már több alkalommal is minimum két gólt idegenben, függetlenül attól, ki volt az ellenfél. Az X2 sem rossz megoldás (1.72), de az Atalanta nem olyan csapat, amely ráülne az 1-0-ra, akkor inkább játszanak egy hatgólos döntetlent. A Juventusnak stabilistást adhat az eltiltottak visszatérése, ugyanakkor olyan, mintha nem is foglalkoznának a felmerülő problémákkal. Nehéz időszak elé néznek (Milan után most az Atalanta, majd a Lazio következik), sok múlhat ezeken a meccseken számukra, akár még a bajnokság is szorosabb lehet, ha nem figyelnek.