A Libertadores-kupa idei döntőjében brazil - argentin párharc lesz. Óriási csata várható, két kiváló edző méri össze erejét.
2.20
Flamengo - River Plate
Emlékszünk még a 2010-es évek elejére, mikor a River Plate kiesett az első osztályból? A Boca Juniors kárörvendő volt, de a többi nagy csapat már kevésbé, mert rájöttek, ez bárkivel megtörténhet. Ezért is alakították át az argentin bajnokság rendszerét, hogy óvják a nagyobb csapatok, úgy szervezték, hogy lehetőleg minél több legyen a rangadó, ami bevételt generál, mert óriási bajban volt a szövetség. Az pedig gyakorlatilag előfeltétele volt a sikeres átalakításnak, hogy a River Plate gyorsan visszajusson és győzelmeket érjen el.
A pénzügyi stabilitás hamar visszaállt a klubnál, amit edzői válságok követtek, de a vezetőség végül követve az elmúlt évtizedekben megszokott metódust, egykori játékosát nevezte ki a csapat élére. Marcelo Gallardo azonban más, mint a többi argentin edző a korosztályából. Szereti maximálisan kontrollálni az eseményeket, ő irányítja az utánpótlást, más elveket vall, mint kollégai. Képes egy fontos mérkőzés előtt egy teljesen új rendszerben pályára küldeni az övéit, amivel teljesen összezavarja a riválist.
Nem fél változtatni, lehetőséget ad olyan játékosoknak, akikről mások már rég lemondtak, kiváló motivátor és ami ennél is fontosabb, olyan taktikai repertoárja van, amivel jelenleg nagyon kevesen rendelkeznek a világon. Egyértelműen a kontinens legjobb edzője, aki harmadik Libertadores-kupáját nyerheti öt év alatt. Kezdenek rá felfigyelni az európai klubok is, szóba került a Barcelonánál is, de egyelőre Gallardo még marad hazájában (visszautasította például a nemzeti csapat irányítását is, mert a River Plate elsőbbséget élvez).
A River Plate kapcsán teljesen felesleges kiindulni abból, hogyan teljesít a bajnokságban. A vezetőség elmondta, számukra már évek óta a Libertadores-kupa élvez prioritást, rendszerint beáldozzák a bajnoki szereplést, gyakorta fordult elő, hogy Gallardo leadott egy bajnokit és cseréket küldött pályára egy fontos kupameccs előtt. Összeszokott és jól szervezett csapata van, amely az elmúlt 4 évben mindössze két párharcot veszített az egyenes kiesés szakaszban.
Ez mind szép és jó, de akkor mi az, ami nem kedvezhet neki? Az, hogy közben a szövetség megváltoztatta a döntő lebonyolítását és már csak egy helyszínen rendezik meg a találkozót, nincsen visszavágó. Gallardo igazi ereje abban rejlik, hogy sok párharcot vesztett helyzetből tudott visszahozni. Most egy mérkőzésen kell a legjobbját hoznia, ami nem lesz egyszerű, mert a Flamengo is nagyon erős. A brazil klub vezetősége nem viccelt, mikor nyáron megerősítették a keretet.
Filipe Luís, Pablo Mari, Rafinha, Giorgian De Arrascaeta vagy épp a Romától érkező Gerson. A kapuban Diego Alves, védelemben Rodrigo Caio (akit a riválistól nyúltak le), elől pedig Gabriel Barbosa és Bruno Henrique. Tehetséges és tapasztalt játékosok, akiket nyártól Jorge Jesus irányít, aki anno 2014-ben döntőt játszhatott az Európa Ligában a Benficával. Cserepadról Diego vagy Vitinho szállhat be, szóval ez a Flamengo okkal Brazília legerősebb csapata.
A védelem magabiztos és erős, de ez igaz a River Plate hátsó alakzatára is. Valószínűleg ez lesz Gallardo legnehezebb fináléja, ahol kiderül, mit tud kihozni a jelenlegi keretből. Lássuk be, közel sem rendelkezik olyan játékosállománnyal az argentin klub, mint a brazil. Ugyanakkor kiválóan ötvözi az argentin edző a fiatalos lendületet az idősebb játékosok rutinjával. A döntőben a Flamengo a favorit, teljes joggal, viszont a Gallardo együttesei úgy nyerték az eddigi döntőiket is, hogy nem ők számítottak az esélyesnek.
Teljesen felesleges taktikai felállásokról beszélgetni, mert valószínűleg erre a mérkőzésre külön készült a River Plate edzője, ahogyan a tavalyi Boca Juniors elleni döntőre is, amikor egy olyan hadrendben küldte pályára az övéit, amit addig sohasem használt, csak edzésen gyakorolták a játékosok. Érdemes még valamit megemlíteni: Jorge Jesus csapatai elsősorban hazai pályán erősek, idegenben sokszor akadozik a gépezet. A döntő pedig Peruban lesz (a chilei helyzet miatt utolsó pillanatban változtattak), Gallardóról pedig bizonyította az évek alatt, hogy bárhol képes mérkőzést nyerni.
