Félreértelmezték Jose Mourinho érkezését

Több, mint 10 éve nem nyert semmilyen releváns trófeát az AS Roma (2008: Olasz Kupa), legutóbb 20 éve voltak bajnokok, pedig olyan edzőik voltak ezen időszak alatt, mint Claudio Ranieri, Luis Enrique, Zdenek Zeman, Rudi Garcia, Paulo Fonseca vagy épp Eusebio Di Francesco. A portugál zseni hozza el magával az új sikerkorszakot?

Kedvező feltételek

Vizsgáljuk meg először a körülményeket, amik a Romától függetlenek, mégis nagy hatással lehetnek arra, hogy labdába rúghatnak-e az elkövetkező 2-3 évben:

• Juventus: Itt edzői szempontból a rómaiakra nézve kedvezőtlen változás történt, mivel visszatérhet a stabilitás Allegri személyében, ráadásul több olasz Eb-győztes is a keretben, Ronaldo valószínűleg utolsó nagy szezonjára készül Olaszországban. 
• Inter: Véleményem szerint, gyengült a címvédő, Inzaghival közel sem lesz olyan stabil a csapat, ráadásul a kettős terhelés felőrölheti a legnagyobb sztárját elvesztő csapatot. Nem találtak megfelelő utódot Lukaku pótlására, ez sokba kerülhet. 
• Milan: Kissé kapkodva fogtak bele a csapat megerősítésébe a BL-re, lehet ez lesz a vesztük, ha csak a bajnokság lenne, akkor biztos a dobogós helyük, így viszont kérdéses, hogy a rutinos, de sérülékeny támadók meddig fogják bírni. 
• Atalanta: A védelmet megerősítették, ha a játékosok egészségesek maradnak és kibírják a Bajnokok Ligája okozta terhelést, akkor a legnagyobb fenyegetést jelenthetik a Juventus számára. 
• Lazio: Elkezdődik az Inzaghi nélküli korszak és egyben Sarri időszaka, aki esetében nagyjából tudjuk, hogy mire számíthatunk. Azt is, hogy ennek a keretnek idő kell, míg megtanulják a Sarri-féle taktikát.
• Napoli: Ez a keret még mindig eléggé ütős - három Eb-győztessel megspékelve -, de erősen kérdéses, mire lesznek képesek Spalletti mesterrel. A védelem rendben van, középpályán lehetnek gondok, de elvileg versenyben kéne lenniük a BL-t érő helyekért. 

Az jól látható, hogy a Juventus és az Atalanta azok a csapatok, akik reálisan pályázhatnak a dobogós helyekre, de mögöttük nagy lehet a tolongás. Ebbe az ötösbe került a Mourinho-féle Roma, ahol egyelőre szerintem már a dobogó alsó fokának is örülnének, de képesek rá?

Időt kell adni

José Mourinho esetében egy dolgot biztosan megtanulhattunk az elmúlt két évtizedben: szinte mindig a második szezonja ütős az adott csapatnál. Ennyi idő kell, míg adaptálni tudja az elképzeléseit, de olykor erre már nem jut elég idő, illetve közel sem biztos, hogy amire képes volt Mourinho 10 éve, azt most is megoldja. A portugál mester ugyanakkor visszatért Olaszországba, amit imád, nehezen hagyta el Milánót is. 

Az első év az építkezésről szólhat, annál is inkább, mert az Európa-bajnokságon remeklő Leonardo Spinazzolára nem számíthat Mourinho, védelmet szinte teljesen a nulláról kell összerakni. Érkezett a kapuba a rutinos Rui Patricio, aki a pályán Mourinho meghosszabbított karja lehet. Florenzi Milánóba igazolt - érzékeny veszteség lehet, mert a Spinazzola - Florenzi duó a széleken ütős lehetett volna -, távozott a védelem közepéről Juan Jesus, aki folyamatosan sérülésekkel bajlódott. 

A támadósorban is történtek változások, mivel Edin Dzeko már az Inter játékosa, helyére Tammy Abraham érkezett. Neki is idő kell, míg megszokja az olasz légkört. Nagyon úgy tűnik, hogy Mourinho kezdetben nem is tőle várja majd a gólokat, hanem az üzbég Eldor Shomurodovtól, aki tavaly a Genoánál a szezon második felére lendült bele. Megkockáztatom, hogy utoljára a Porto előtti időszakban dolgozott ennyire gyenge kerettel Mourinho, de innen szép nyerni. 

Ahogyan a képen láthatjátok, ez lehet majd a taktikai felállás, amit megszokhattunk az angliai években is (Manchester United és Tottenham), magyarul semmi újat nem gondolt ki Mourinho, hanem adaptálni akarja az eddigieket, hátha Olaszországban bevállik. Azt kell, hogy mondjam, ez óriási felelőtlenség, mert még a keret mélysége sincs meg hogy érdemi változtatásokat tudjon végrehajtani, így viszont kétséges, hogy egyáltalán az első négyben ott lehetnek-e? 

Nézzük azért a pozitívumokat is, hiszen a belső védők (Mancini és Ibanez) jól ismerik egymást, összeszokott gépezet az övék. Rui Patricio egy rendkívül rutinos kapus, szűk keresztmetszetet a brazil ligából érkező Vina jelentheti. Neki annyi lesz a feladata, hogy megszilárdítsa a helyét a kezdőben, de valószínűleg Spinazzola vissza fogja venni tőle, ha felépül a sérüléséből. 

A középpályán Cristante, Pellegrini, Veretout és Diawara folyamatosan rotálhatja egymást, lehetséges, hogy a portugál majd itt is beveti olykor Zaniolót. Javier Pastore is ott van a keretben, de az argentin játékos még nem is találkozott Mourinhóval, a vezetőség mindenképp eladná őt. Elől pedig három olyan támadó van, akik közül egyik sem kiemelkedő, most kéne bizonyítaniuk, hogy megállják a helyüket a legjobbak között. 

Lesz munkája a portugálnak

Fontos kiemelni, hogy a Fonseca edzősködése idején, rendre három belső védővel játszott a Roma, most innen kéne visszaszoktatni a játékosokat a Mourinho által megszokott felállásra. Ezzel elmehet jó pár hét/hónap, aztán, mire megszokják, akkor térhet vissza Spinazzola, akit szintén adaptálni kell a rendszerbe. A nagyobb gond, hogy az elmúlt években nem a védekezés volt az erőssége a klubnak, hanem a támadás, de Dzeko távozásával, illetve Mourinho érkezésével ez visszaeshet. 

Ha nincsenek gólok, védelem csak most kezdi megismerni a portugál rendszerét, akkor mi a garancia arra, hogy Mourinho sikerrel fog járni Rómában? Semmi. Nehéz dió, ahogyan az is, hogyan fogja felépíteni a támadásait a csapat? Mourinho egyik kedvelt húzása, hogy felíveli az elől lévő csatárhoz, erre most is vannak megfelelő jelöltek (Shomurodov és Abraham, akik egyaránt 190 centiméteres magassággal rendelkeznek), de mi lesz a középpályával?

Fonseca dolgozott már hasonló módszerekkel, így ebből a szempontból előnyben van Mourinho, ellenben lehet egy kardinális kérdés amivel meg kell küzdenie: presszing vagy visszahúzódó védekezés? Londonban utóbbit preferálta, és nekem az a véleményem, hogy a Roma kerete nem alkalmas a presszingre, így az ellenfelek majd nyugodtan építhetik a támadásaikat.

A portugál védelmi falakban gondolkodik, ezzel próbálja meg elkerülni az ellenfelek részéről érkező lerohanást. Ez is idő, amíg a játékosokat megtanulják a megfelelő helyezkedést és a szinkronban végzett mozgást. A végére maradt a támadások véghezvitele ami kapcsán kisebb problémába ütközhet Mourinho: az addig rendben, hogy felívelik a célember irányába, de mi lesz a gyors kontrákkal? A portugál mester ugyanis a gyors támadásépítésekben hisz. 

A videóból jól látható, hogy erre a Tottenham kerete tökéletesen alkalmas volt, mégsem tudott mindig sikert elérni, mi lesz a jóval lassabb és körülményesebb Romával? Carles Pérez és Stephan El Shaarawy a gyorsabb támadók, viszont őket fegyelmezettségbéli hiányosságuk miatt, nem lehet a pályán tartani. A defenzív játék kárára pedig nem szokott két ilyen támadót a pályára küldeni a Special One. 

Na jó, de miért volt fontos a Romának, hogy megszerezze Mourinhót?

Az biztos, hogy taktikai szempontból óriási javulásra nem lehet számítani kezdetben, egyértelmű, hogy a portugál megrekedt egy szinten. Mi szükség van akkor rá, ha ugyanezt valószínűleg Fonseca is megoldotta volna? A pénz és az ismertség. Jelenleg a Farkasok egy szintelen és szagtalan csapat - elnézést a szurkolóktól, de így van -, akik hiába lennének versenyben a dobogóért, senki sem kapná fel rá a fejét ezekre a hírekre. 

Mourinho leigazolása megágyazhat egy sor későbbi üzleti döntésnek, ráadásul rendkívül jó marketingfogás, amivel befektetőket lehet a klubhoz csábítani. Az emberek ugyanis odafigyelnek, ha Mourinho egy ilyen "kiscsapathoz" szerződik. Amikor bejelentették a leigazolását, robbant az internet, nyáron is azzal foglalkozott a sajtó, mit kezd ezzel a kerettel a portugál szakember? 

Mi változott az elmúlt időszakban? Több, mint 300 ezer követővel nőtt a klub, illetve Mourinho Instagram felülete egyaránt, de a Twitter követők száma is fokozatosan növekszik. Mourinho számára gyakorlatilag irreleváns, hogy mekkora összeget kap a klubtól, ugyanis a saját szponzorai révén, közel annyi pénzt tehetett zsebre, mint amennyit a Roma kap a Qatar Airwaystől! Nem véletlen az sem, hogy Mourinho a szokottnál is többet posztolt a római mindennapjairól. 

A Roma pénzügyi szempontból komoly bajban van, hiszen a vezetőség saját zsebből finanszírozott 150 millió eurót, hogy képesek legyenek a klubot a víz felett tartani. Bevételek alig akadnak, így amikor kiderül, hogy egy "brandet" tudnak igazolni Mourinho személyében, akkor muszáj volt lépni. A New Balance-szal való együttműködés értelmében, már meg is érkezett az első közös projekt új meze is, így beindult az üzleti helyreigazítás Rómában. 

Konklúzió

Úgy vélem, hogy minkét fél számára tökéletes pillanatban jött az egyesség. Azt már egy ideje lehetett tudni, hogy a portugál visszavágyik Olaszországba, de így egy olyan klubnál kezdheti elölről, ahol nincsenek óriási elvárások. Az alapokat ugyanis Mourinho már hozta, mivel a nehéz anyagi helyzetben lévő klubra felhívta a figyelmet, jönnek a szponzorok, átigazolási piacra is hatással van a mester érkezése, ahogyan a klub közösségi médiás felületeire is. 

José Mourinho érkezése egyértelműen game changer pillanat, de nem abból a szempontból, ahogyan mi gondoljuk (bajnoki cím, kupák stb.), hanem pénzügyileg. A Roma vezetősége a járvány közepén az anyagi stabilitást helyezte középpontba, amivel megteremthetik a klub jövőjét. Ez valószínűleg sikerülni fog, ráadásul már annak is örülnének, ha top4-ben végezhetnének a szezon végén. 

Nincs nyomás a portugál szakemberen, ha okosan keveri a paklit, akkor még egy kupagyőzelem is összejöhet: megnyerheti a most debütáló Konferencia Ligát. Ezzel az első szakvezető lenne, aki mind a három kupasorozatot megnyerte. A csapata a Tottenhammel karöltve a legerősebb a sorozatban, Mourinhóval simán eljuthatnak a legjobb négyig, ha komolyan veszik a sorozatot.