Olaszországban nagy az öröm, hiszen kiejtették a szerb válogatottat, míg a franciák küzdelmes mérkőzésen nyertek a törökökkel szemben. Melyik nemzet tudja érvényesíteni akaratát a negyeddöntőben? A franciák papírforma alapján nyernek, esetleg az olaszokat elkapta a lendület?
1.95
Közel sem olyan jók
Ha a nyolcaddöntők után megnézzük az egyéni statisztikák legjobbjait, akkor a dobott pontokat leszámítva, szinte minden mutatóban találunk a legjobbak közt francia játékost. Heurtel jól szervezi a játékot, Gobert védekezésben segít, mint ahogyan Tarpey is. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a franciák annyira kiemelkedően szerepelnének, sokszor izzadságszagú sikereket aratnak, így volt ez a törökök ellen is.
Az utolsó negyed elején 8 pontos hátrányt kellett ledolgozniuk, ami sikerült is, de csak hosszabbításban tudtak nyerni. Rudy Gobert remekelt, de ehhez kellett a gyengébb török palánk alatti védekezés is. Evan Fournier egyetlen meccset leszámítva, gyenge az Európa-bajnokság során. Tőle nagy javulás kéne, mert a Heurtel - Gobert duó kevés lesz a lelkes olaszok ellen.
Az olaszok olyannyira felpörögtek, hogy Giacomo Pozzecco (olasz szövetségi kapitány) a szerbek elleni győzelem után a folyosón odarohant, és Giannis Antetokounmpo nyakába ugrott. Humoros volt, hiszen egy korábbi (és leendő?) rivális sztárja Giannis. Ez a jelenet azonban jól mutatta, mennyire átélik a tornát az olaszok, elhiszik, hogy bárkit megverhetnek, így volt ez Szerbia ellen is.
Azt hiszem, most már ki lehet jelenteni: szerb kosárlabda erősen túlértékelt. Megosztó lehet az állítás, de 20 éve nem nyert semmilyen releváns trófeát a csapat. Több esetben még az olimpiára sem sikerült kvalifikálni, most pedig meglepetésre kiestek egy jóval gyengébb olasz csapat ellenében. Nem lehet arra fogni, hogy nem volt erős a keret, hiszen Nikola Jokic a világ egyik legjobbja, ráadásul a segítők sem szimpla perememberek a klubjaikban.
Jokic viszont magára maradt, de olyan szinten, amivel maximum egy Doncic tudna csak mit kezdenie. Jokic viszont nem Doncic, nem olyan játékos, aki egymaga meccseket és tornákat nyer, ha az ellenfél jól játszik. Az ellenfél pedig jól játszik, ami köszönhető annak is, hogy ez erős alapokra épülő olasz keret. Ez azonban még önmagában kevés lenne, kellett egy jó edző.
Nem is csapat, hanem család
Ha magunktól nem tudnánk, akkor a Halálos iramban filmsorozat, illetve az Orbán-kormány emlékeztet rá, hogy a család a legfontosabb. Csak akkor győzhetsz, ha a családra számíthatsz, szinte már olasz válogatott is tekinthető egy nagy családnak. Pozzecco a "főnök", aki korábban Ettore Messinának volt a segítője az Olimpia Milanónál - innen ismeri a milánói kerettagokat -, míg Spissu és Polonara volt a játékosa a Dinamo Sassarinál.
A keret jelentős részével tehát már dolgozott is együtt, ez meglátszik a kezdőötös összeállításán is, hiszen az aktív rotációból hatan Pozzecco-tanítványok. Ez a gárda pedig küzd egymásért, nincsenek kiemelt sztárok - mind a szerbeknél -, tényleg csapatként haladnak előre. A 38 ráemelt triplájuk mellett, elképesztő, hogy a mezőnyből 46%-kal dobtak 67 kísérlet után, ez egy NBA-meccsen is 48 percet alatt 110-120 pontos teljesítmény lett volna.
A franciák elővehetik a legjobb védekezésüket, mert szükség lesz rá. Az olaszok ugyanis egyre jobban játszanak, megérezték a vér szagát, ezen az ágon simán elődöntőzhetnek most már, ahol a szlovénok ellen még bármi előfordulhat. Mi szorosabb meccset várunk a franciák ellen, közel sem volt annyira meggyőző Collet csapata, hogy kiüsse az olaszokat.
Hozzászólások 1
HT
Nagyon tetszett ez az összefoglaló, főleg azért, mert nagyon jól meg volt fogalmazva benne, amit én is gondolok, és ami miatt – a szorzóktól függetlenül – esélyesebbnek tartom az olaszokat. A fórumon egy-két napja úgy fogalmaztam velük kapcsolatban, hogy ők azok, akik bárkit képesek megverni és akik bárkitől képesek kikapni. Nincs igazi sztárjuk, de ahogy a fenti írásban is benne volt, nagyon jó csapatot alkotnak. A franciák ezzel szemben inkább "nevekben" erősebbek (legalábbis eddig), és én is azt látom, hogy kicsit nyögvenyelős győzelmekkel haladnak előre. Arról persze nem szabad megfeledkezni, hogy ha esetleg egyszerre kapja el a fonalat a Gobert - Fournier - Huertel trió, akkor nem lesz kérdéses a párharc kimenetele, de valahogy ugyanazt érzem most, mint a litván-spanyol mérkőzés előtt, ahol bár nagyon egyformák voltak az esélyek, mégis az egyik csapat sokkal jobb szorzót kapott, mint a másik (ugyanígy 1,5-öt és 2,7-et adtak rájuk). És így is lett, győztek az "esélytelenebbnek vélt" spanyolok. Most az olaszoknál érzem azt, hogy ebben a 2,7-es oddsban is van keresni való.