Mi történt az Anadolu Efesszel?

A címvédő egyre komolyabb bajba kerülhet, ha minden így folytatódik. Hasonló felütéssel kezdtük az előző Efes cikkünket, most sincs ez másképp. Mi történt velük?

Győzelem utáni hanyatlás

Sokak szerint a győzelem megszerzése a legnehezebb, de amikor tehetséges játékosaid vannak és jó edződ, akkor ez csak "részletkérdés". Sokkal nehezebb a csúcson maradni, ehhez kell az igazi mentális erő, ugyanis a siker után elkényelmesednek a játékosok. Nehéz motivációt meríteni, főleg akkor, ha az adott keret vagy játékos nem újul meg. Pontosan ez történik most Törökországban. 

A Fenerbahce után hamar széteshet az Anadolu is. Ahogyan említettem, a kereten szinte semmit sem változtattak, érkező nem is volt, csak a Sertac Sanli-botrány. Ergin Ataman együttese nehézkesen kezdte a szezont, az Euroligában sorra kapták a pofonokat, a bajnokságban pedig alig nyertek pár ponttal Pinar ellenében. A győzelmet nem kell megmagyarázni, de amikor az elmúlt években 10-20 ponttal nyerte ezeket a meccseket az Efes, akkor ez a jelenlegi siker eléggé karcsúnak számít. 

A duplafordulóban előbb az ASVEL, majd az Olimpia Milano az ellenfelük. Előbbi ellen jól kezdtek, majd a meccs végére elfogytak. A sérüléssel bajlódó Shane Larkin végül pályára tudott lépni, de Miciccsel karöltve 12 labdát adtak el! Ez rendkívül sok, hiába dobtak összességében jól, 19 eladott labda csapatszinten nem fér bele. A játékosok kisebb hányada sérüléssel játszott, nem tudom, mennyire fogják bírni a terhelést Milánóban. 

Az olaszok magabiztosan szerzik a győzelmeiket, azt gondolom, hogy Ettore Messina csapata idén érhet be. Míg az Anadolu Efes a leépülés útjára lépett, addig a Milano sikerrel vette a Maccabi - Baskoni - CSKA triót az első három körben. Ezek nem egyszerű ellenfelek, de nagy gondjuk nem volt egyik találkozón sem (esetleg az oroszok ellen az első negyedben). Ahhoz, hogy a Milano megnyerje idén az Euroligát, az ilyen meccseket hozniuk kell.