Olasz versenyen csak a hazaira!

Érdemes olykor az aktuális formát az ismertség elé helyezni. Jelen helyzetben megéri? 

Egy feltörekvő olasz 

Valószínűleg Andrea Vendrame nem sokat mond még a bringában járatosabb embereknek sem. A 26 éves olasz bringás már nem mondható fiatalnak - egy Evenepoelhoz hasonlítva -, ugyanakkor tehetséges versenyzőnek számított. 20-22 évesen sorra szerezte a dobogós helyeket a dombosabb egynaposokon, illetve a kisebb mezőnyhajrákban is jeleskedett. Akkor még nem a végsebessége volt a mérvadó, hanem a termetéből fakadó manőverezési képesség (168 centiméter mellé 60 kg párosul). 

A 2018-as esztendőben figyelhettek fel rá minimálisan, amikor a Giro d'Italia egyik szakaszán első tízben végzett a sprintben. Majd a következő évben jött a kisebb áttörés: kiemelt olasz kontinentális egynapos versenyeken ért el dobogós helyezéseket, nyert mezőnyhajrákat, majd a Giro d'Italia 19. szakaszán második lett Esteban Chaves mögött. Mindenki a kis kolumbiait ünnepelte, míg a közönség elkönyvelte úgy az Androni versenyzőjét, mint egy újabb olasz dombokat jobban bíró versenyzőt. 

Az AG2R látta meg benne a lehetőséget, ez azért is fontos, mert a csapatnál ekkor már elkezdődött a háttérben egy projekt: kivonulni az összetett menők "piacáról", majd a fókuszt az egynaposokra és a sprintekre helyezni. Miért kellett volna nekik egy olasz versenyző? Azért, mert Vendrame jó sprintben is! Az évet Ausztráliában kezdte, ahol egy emelkedős hajrában lett 6.,, majd a Trofeo Laigueglia versenyen 4. helyet szerzett. Utána jött a Hatta Dam sprintje, ahol egy meredeken ért el 6. helyet, majd jött a kényszerszünet. 

Ha lehet azt mondani, Vendrame jobb formában tért vissza, mint amire számítani lehetett. Ott volt a végső sprintben Milano - Torino versenyen, majd a 300 km-es Sanremón is, ami nem semmi teljesítmény. Utána jöttek a kisebb hajrák, mindig ott volt a legnagyobb sztárok mögött, mindezt úgy, hogy segítő volt. A milánói egynaposokon Oliver Naesen volt az AG2R kiemelt versenyzője, míg a többi sprintben Venturini vagy épp az aktuális francia versenyzője a csapatnak. 

Ebből a szempontból is eléggé dicséretes, amit Vendrame letett az asztalra. A Tirrenón megkapta a lehetőséget, csapata nincs versenyben az összetettért, Vendrame az egyetlen reményük, akinek minél több segítséget kell adni a hajrában. Az első sprintben úgy lett 6., hogy végig kiválóan manőverezett, hajrá utolsó 300 méterében még ki kellett kerülni a középen lassító Seliget is. Mindezek után megfontolandó, hogy a hatodik szakaszon a sprintben rá fogadjunk, ellenfele Carlos Barbero lesz. 

Carlos Barbero egykor nagy reményekkel induló sprinter volt - Oscar Freire utód -, aki bírta a dombosabb befutókat, kisebb emelkedőket is. Mi lehetett a gond? Barbero felett elszállt az idő, hiába 29 éves, folyamatosan lassul, nincsen meg a robbanékonysága, helyezkedési képességeiből is sokat veszített. A Movistarnál beáldozták a karrierjét Quintanáék esetleg sikereinek oltárán, amivel teljesen leépítették őt. A másik probléma, hogy Barbero pályafutása során mindössze 3  World Tour szakaszon ért el kiemelkedőt 6 év alatt! Dobogóra sosem állhatott, gyakorlatilag ki lehet jelenteni; eddig nem tudta megugrani a World Tour szintet. 

Sebesség és helyezkedés

Jelen helyzetben minden azon múlik, hogy Vendrame mennyire jól helyezkedik majd a hajrában, mennyire figyel majd, mert gyorsabb Barberónál, ha sprintre kerül sor. Természetesen megeshet, hogy Barbero épp most kapja el a fonalat, de fontos kiemelni, hogy Vendrame senkiért sem dolgozik, míg a Barberónak muszáj biztonságban tudni az NTT egyetlen top10-re eséllyel pályázó versenyzőjét, Louis Meintjest. A csapatnak két prioritása van a versenyre: Meintjes top10 és Campenaerts időfutam első hely. Az, hogy Barbero mire képes egy ilyen hajrában, nem feltétlen érdekli őket.