Elérkeztünk a Giro d'Italia második hetének utolsó napjaihoz, amikor újból előkerülnek az összetett menők, hiszen újra dombos és hegyes etapok következnek. A szombati szakaszra szinte mindenki vizionál, de vajon kik nyerhetnek?

Nem is olyan nehéz, vagy mégis?

Elsőre a 14. szakasz szintrajza olyan, mint egy közepes nehézségű egynapos verseny, de ha jobban megfigyeljük, elkezdjük vizsgálni az emelkedőket és lejtmeneteket, akkor rájöhetünk, hogy ez bizony eléggé nehéz és trükkös etap lehet több szempontból is. Egyfelől a szakasz mindössze 147 km, de a szintkülönbség 3167 méter, ami ilyen rövid távon megterhelő. Nem szabad megfeledkezni a Superga emelkedőről sem, amely akár a szakasz végeredményéről is dönthet. 

A supergai tragédia: A Torino - Juventus rivalizálás régebben eléggé komoly volt, hiszen két sikercsapatról beszélhettünk, akkoriban épp a Torino uralta az olasz ligát, sorozatban nyerték a bajnoki címeket. Egy gálameccsre voltak hivatalosak Lisszabonba, majd a találkozó után indultak vissza Torinóba. Az időjárási körülmények nem voltak ideálisak (szakadó eső és sűrű felhőzet), végül Torinóhoz közeledve megszakadt a rádiós kapcsolat a géppel és 31 utassal a fedélzetén a Superga-dombon álló bazilika hátsó támaszfalába csapódott. Senki sem élte túl a katasztrófát: 18 labdarúgó (korszak egyik, ha nem a legjobb játékosa, Valentino Mazzola és még 11 válogatott labdarúgó), a sztáredző (Egri-Erbstein Ernő), újságírók, klubvezetés tagjai és a repülőgép személyzete. A Torino mindössze egyszer tudott utána bajnoki címet nyerni, a klub később már meg sem közelített az Egri-Erbstein Ernő által irányított csapat sikereit. 

Az említett 3000 métert meghaladó szintkülönbségbe a Superga kétszeri megmászása (5 km és átlagban 8,6%, legmeredekebb része 14%), illetve a Colle della Maddalena emelkedője is belefért (3,5 km és átlagban 8,1%), mindezt kétszer teljesítve, hiszen egy "körpályáról" beszélünk. A Superga emelkedője a Milano - Torino versenyekről is ismerős lehet, hiszen korábban ezen az emelkedőn ért véget a verseny. A lejtmenetek technikásak, ráadásul az időjárás is nehezíti a helyzetet, hiszen folyamatosan 30 fok felett lesz a hőmérő higanyszála. Egész napra forróságot írtak, amely már eddig is megviselte a versenyzőket, sokan nem is feltétlenül bírják az ilyen körülményeket. 

Előtérben a szökevények

Mivel vasárnap durva hegyi etap lesz, ezért szinte borítékolható, hogy egy szökés haza fog érni. A kérdés mindössze annyi, hogy kik lesznek benne? A fogadóirodák és a szakértők Simon Yatestől várják a győzelmet, aki a sérülése után az elmúlt napokat látványosan elengedte, tényleg arra koncentrál, hogy még pár szakaszgyőzelmet behúzzon. Nekünk pedig annyi a kérdésünk, hogy milyen állapotban van?

Ezért is merész egy olyan versenyzőre tenni, aki gyakorlatilag minden szakaszon leszakadt. Valószínűbb, hogy inkább a harmadik hétre tartalékolja az erejét, mintsem ilyen forróságban kockáztatna. Lennard Kamnától is szökést várnak, kérdés, hogy a Boránál hogyan döntenek, hiszen még hárman is a top15-ben vannak. Mi titkon egy Valter Attila szökésben bízunk, pénteki etapon elvégezte a feladatát, majd leszakadt (csapattársa, Démare megnyerte az etapot), tartalékolt szombatra. 

A Jumbo-Visma innentől a szökésekben érintett, mennek is a versenyzőik becsülettel, agresszívak. Bouwman már szakaszt nyert egy kiváló csapatmunka után, Dumoulin egyelőre még nincsen jó állapotban, de Oomen és Foss is érdekelt lehet egy szombati szökésben. A Quick-Stepből pedig érdemes Mauri Vansevenantra figyelni, mert a belga kedveli az ilyen dombos etapokat. Az Etna nem az ő stílusa volt, de az ilyen szakasz már sokkal inkább. 

Magyar siker?

Visszatérünk Valter Attilához, akinek az esetében, ha reálisak akarunk lenni, akkor a szombati etap az, ahol esélye lehet egy jó helyezésre. A sprinter szakaszokon dolgoznia kell Démare miatt, ahol kissé dombosabb, de a francia sprinter kibírhatja, ott szintén. A három hegyi etap nem feltétlenül az ő stílusának fekszik, főleg azért nem, mert az Ineos közel sem biztos, hogy elenged egy szökést. 

Marad két dombosabb etap (szombati és a 19. szakasz). Mindkettő egy-egy hegyi etapot előz meg, de míg a 19. szakaszon ott van Kolovrat (10 km és 9%), majd utána egy hegyi befutó (és 3400 méter szintkülönbség), addig kicsit "könnyebb" a szakasz vége. Valter a pénteki etapon közel 8 percet kapott, miután elvégezte a feladatát, érezhetően tartalékolt. A Girót megelőzően több versenyen is jól ment, bírta a tempót a legjobbakkal, mostanra kellő hátrányt gyűjtött, hogy elengedjék egy szökéssel.