Ferencváros - Olympiakos Piraeus: Dupla esély tipp

Sajnos elsősorban a szánalmas túlzások jutnak eszembe a „nemzet” csapatáról. A Ferencváros elvásárolta a nimbuszát és ezzel elveszítette identitását, amelynek a felszínét kapargatja Stankovic. Görög oldalon láthatóan mindenki teszi a dolgát és spanyol sztáredzőjük egyszerűen le fogja meccselni a szerbet, mert jobb és elhivatottabb játékosai vannak, és mert jobban ért a focihoz, mint riválisa.

Már az is egy hungarikum, hogy Európában bajnoki mérkőzést csak a magyar (?) bajnok halasztott. Az erőltetett tavaszi menetelésre mindenkinek van kétcsapatnyi játékosa. Amikor szájkaratézni kell Kubatov-módra akkor jönnek a tettek is: sosem hallott országokból, sosem hallott nevű játékosok érkeznek millárd forintos tételekben. Ha azonban ki kell állni a félelmetes DVTK, és az Olympiakos ellen egy héten belül, akkor összefossa mindenki a bokáját halasztani kell – nincs kétcsapatnyi minőségi játékosunk (beszarás!).

A közönségkedvenc Máté Csaba után (akinek az egyetlen bűne az volt, hogy magyar), jött Stankovic és vele, egy sokkal rosszabb, nehezen nézhető foci. Hol vannak már a nyári gólzáporok és kreativitás. Vissza lehet nézni az NB1-ben és az EKL-ben is élvezetes jó meccseket tolt az FTC, sokkal több magyar játékperccel. Ehhez képest ott tartunk, hogy az FTC a nagy ígéretek ellenére még mindig csak 2. a magyar bajnokságban, hiába a Paks mögött túl erős a szakmaiság.

Pireuszban nem történt semmi különös: elfogyott az utolsó 20 percre Győzike kedvenc csapata, és a beálló hazai minőségi cserék bedarálták azokat a légiósokat, akiket azért hoztak az Üllői útra, mert elvileg ők bírják az ilyen kiélezett meccseket. Hát nem bírták!

Stankovic szánalmasan hergeli a közönséget: 25.000 őrültre számít, aki belehajtja az övéit a továbbjutásba. Drága Dejan hivatalosan 23.700 (ennyi a befogadó képesség) és lesz egy szektornyi görög is. Mindegy kevés volt ez a pár hónap, hogy feltérképezze a mester a stadiont. A legbosszantóbb az egészben, hogy eredendően Fradi-szurkolóként, úgy érzem, hogy ellopták a „nemzet” csapatát és lederogálták gyütt/mentek olcsó brigádjává, és még el is akarják hitetni velem, hogy ez jó a magyar focinak, sőt csak ez a jó! Közben ömlik a sajtóból az „Év meccse!” nevezetű kampány, s valójában a „nemzet” csapatának meccsére a nemzet egyszerű pénzkereső polgárai nem tudnak bejutni, mert nem tudják kifizetni a jegyárat. Más kérdés, hogy ilyen összetételű és lelkületi Ferencvárosra valódi FTC-szurkoló nem is megy ki.

Ezerszer jobban csinálják a görögök! Hoztak a fontos meccsekre egy világsztár edzőt, aki nyert már nemzetközi kupát is (EL) tavaly épp Pesten. Mendilibar érkezésével napról-napra jobb lesz az Olympiakos, mert nagy szakmai igazság az, hogy egy jó edző egy nap alatt le tudja oktatni azt, hogy mit kell játszani a sikerhez. Mégis hogyan? Alaposan feltérképezi az erőforrásait – tudja, miből főzhet. Alaposan feltérképezi az ellenfél játékosait és személyre szabott meccstervet készít játékosai számára (láttunk ilyet magyar edzőtől is pl.: Dárda, vagy Bognár György). Azt gondolom, hogyha olyan kerettel rendelkezik egy edző, mint Mendilibar, akkor nincs félnivalója egy Ferencvárossal szemben. Tudta nagyon jól, hogy egy közepes európai tempófocit játszva kifullad majd a magyar bajnok, és képes lesz a hajrában behúzni az odavágót, mert minőségi bizonyítani akaró cserék ülnek a padon is.

A munka látványosan folytatódott a PAOK legyőzésekor (idegenbeli 1:4), így aztán önbizalommal telve jöhetett a csapat Budapestre. Nagy kérdés, hogy van-e meghosszabbított edző „kéz” a pályán? Dárdai emlékezetes bukaresti meccsén ott volt Dzsudzsák és Király Gábor. Itt pedig látható Fortounis szerepe – nemzetközi játékoskarrier, aki tizedik évét kezdte meg az Olympiakos-nál, és akire mindenben számíthat Medilibar. A Fradinak van ilyen kaliberű vezére? Ja, kérem az identitás elveszett, és Dajan-nak nincs is szüksége ilyen szerepkört betöltő játékosra a pályán, hiszen ő Dejan, aki 22.000 őrjöngő Fradistából 25.000-et csinál.

Csapatot lehet építeni és lehet venni. Identitást nem lehet venni. A top foci szakmai felkészültségen alapul, és nem a propagandán. Szájkaratéval nem lehet legyőzni tetteket. Egy hét rápihenéssel, ráalapozással nem lehet elérni azt, hogy ne fáradjanak el a játékosaid a 70. perc után, ha a vártnál magasabb a tempó. Ha nincsen legalább egy edzői agy (meghosszabbított kar a pályán), akkor nehezen tudsz belenyúlni a meccsbe, ha változtatásra van szükség. Ha eredendően nem is akarsz vezért a pályára, akkor nem is lesz, főleg, ha a „csapat” nagy szívében bízol – lsd Crvena Zvezda kudarca. Ha eredendően nincs leoktatott játéka a csapatnak 1-2 héten belül (lsd Máté Csaba ahol volt!), akkor nem is lesz. S ha nincs, akkor nem veheted elő a saját játékodat szorult helyzetben. Mindezek ellenére az mondom Hajrá Fradi .., de ki fogtok esni, mert pénzzel csak eddig lehet jutni.