A legrégebbi regionális derbi Kolumbiában, amelyben Cali városának két ikonikus csapata, az América de Cali és a Deportivo Cali küzd egymással. Olykor tényleg küzdelemről beszélhetünk, de vajon hogyan alakult annak a derbinek a sorsa, ahol az egyik klub vezetőit még az FBI is körözte?

Botránnyal kezdődött a Cali-derbi

A Deportivo Cali egy Európából visszatért gazdag diákcsoport által alapított egyesület volt Kolumbiában, a pénzt és a gazdagabb rétegeket kötötték a klubhoz. Ezzel szemben az América de Cali a szegénynegyed csapata volt, amolyan munkásosztályból verbuvált klub. Nem volt pénzük, ellenben lelkesek voltak, tehetséges játékosok alkották a keretet, ezért is bizakodtak az első városi derbi előtt, amelyre 1931-ben került sor az América de Cali - Deportivo Cali között. 

A találkozót a Deportivo nyerte, de nem erről maradt emlékezetes, hanem arról, hogy két gólt is elvettek az Américától, mire a szurkolók felháborodtak. Tüntetések voltak Caliban, a szövetség erre úgy döntött, hogy több mint egy évre felfüggesztik az América de Calit, akik inkább országos turnéra indultak, így elkerülvén a városi riválist. Talán ennek is köszönhető, hogy két évtizedig nyugalom volt, nem találkoztak egymással a felek. 

Az '50-es évektől felélénkült a labdarúgás, egyre nagyobb tömegeket vonzott, így az újbóli Cali városi derbi is elkerülhetetlen volt. A felek egymásnak feszültek, feszültség és látványos meccsek is voltak, mindkét oldalon akadt kiütéses siker, América volt a párharc agresszív csapata, míg a Deportivo provokálta őket. A '70-es évekre a kolumbiai város annyira megosztott volt, hogy a taxisok nem álltak meg, ha a rivális csapat szurkolói intették le őket. Az emberek nem voltak hajlandóak egymással beszélni, ha nem egyazon klubnak szurkoltak, egyre inkább fokozódott a feszült, ami annak is betudható, hogy az Américának egyáltalán ment a játék, ők voltak a lesajnált és sikertelen klub. 

A kolumbiai Heysel-tragédia

A tragikus Heysel-esethez hasonló történt meg 1982. november 17-én rendezett mérkőzésen, amely 3-3-ra végződött az América és a Deportivo között. A stadion felső szintjein balhézó fiatalok egy csoportja okozta a tragédiát, amelyben több, mint 20 ember meghalt és 100-an megsérültek. Az indikátora az volt az eseményeknek, hogy fentről ez a kisebb csoport szeméttel kezdte el dobálni az alattuk lévő, a stadionból már kifelé igyekvő szurkolókat, majd a szemét után vizelet következett, mire az emberek elkezdtek menekülni, egymást nyomták agyon, miközben csak egyetlen kijárat volt, amit a rendőrök lezártak. A '80-as évek egy tragédiával indult, de itt még nem ért véget Cali hányatatott sorsa.

Fehérgalléros bűnözők uralkodása

Ahogyan arról korábban az Atlético Nacional - Millonarios derbi kapcsán írtunk, Kolumbia a drogbárók játszótere volt, nem volt ez másként Caliban sem, csak ott egy fokkal szofisztikáltabban tették, mint Medellínben. Az Orejuela-testvérpár, Gilberto és Miguel a rettegett Cali-kartell vezérei voltak, uralták a várost, tisztára kellett mosni a bevételt, így ők is a labdarúgásban látták erre az egyik lehetőséget, ahogyan Pablo Escobar is. 

Gilberto 1979-ben megpróbálta felvárásolni a Deportivo Calit, de nem sikerült neki, ellenben Miguel megvette a városi rivális América de Calit. A Deportivót hivatalosan a mai napig nem tudták egyetlen drogbáróhoz sem kötni, de ha őszinték akarunk lenni, akkor ez az eredményeiken meg is látszott. Bajnoki címet nem nyertek a kartellek uralkodása alatt, mindenki által lesajnált csapat volt, miközben a Cali-kartell által támogatott América de Cali szárnyalt, végre tehetősek voltak, amire mindig is vágytak.

Az América de Cali 1979-ig nem számított sikeres csapatnak Kolumbiában, bajnoki címet nem tudtak nyerni, nemzeti kupát sem, de ekkor jött a Cali-kartell, illetve vezetőedzőnek Gabriel Ochoa Uribe, aki korábban a Millonariosszal is hat bajnoki címet szerzett. Temérdek pénz állt rendelkezésre, amit tisztára kellett mosni, ebben pedig partner volt a klub is, amely így erősödött, bajnoki címeket szereztek meg, olyan játékosokat tudtak igazolni, mint az argentin világbajnok, Ricardo Gareca, illetve Roberto Cabañas, aki később a Ligue 1-ban is megfordult, korának egyik legjobb dél-amerikai csatára volt. 

Ha nemzetközi szinten nézzük, akkor a Cali-kartell sokáig radar alatt mozgott, nem csináltak a Medellín-kartellhez fogható balhékat (vagy olyanokat, mint a mexikóiak), az Orejuela testvérekre úgy tekintettek, mintha úriemberek volnának, amolyan fehérgalléros bűnözők. Pablo Escobar halála megnyitotta az utat, hogy a labdarúgó klub sikeresebb legyen, de egyúttal felhívták magukra a figyelmet is, mivel az Egyesült Államok kormányának célkeresztjébe került a Cali-kartell, illetve maga a klub, az América de Cali is. 

Clinton-lista

Amikor 1995-ben az Egyesült Államok elnöke, Bill Clinton aláírta azt a törvényt, amely értelmében illegális volt minden olyan kolumbiai társasággal és magánszeméllyel üzletelni, akik szerepelnek egy majd 1000 főt tartalmazó listán, akik érintettek a drogkereskedelemben, onnantól befellegzett az América de Calinak. Az Orejuela-testvérpár mellett ugyanis maga a futballklub is szerepelt ezen az úgynevezett Clinton-listán. Nem fértek hozzá a külföldön tárolt pénzeikhez, nem tudtak igazolni, nem tudták a sztárjaikat fizetni, így kénytelen volt szinte mindentől megválni a vezetőség. 

Hanyatlás és felemelkedés

Míg az América de Cali előtt egy hosszú és gyötrelmes időszak állt, amíg a klub anyagi lehetőségei teljesen ellehetetlenültek, addig a Deportivo Cali felemelkedett. Kihasználva, hogy idézőjelesen kipucolták a drogkartelleket, ők újból Kolumbia egyik legjobbjai lettek, megint döntőt játszhattak a Libertadores-kupában, bajnoki címeket nyertek. Ez utóbbi igaz volt még az Américára is, de ezek már csak az egykori sztárcsapat végnapjai voltak, ugyanis 2011-ben kiestek a második vonalba. Végül öt évbe telt, mire visszakerültek, újra kellett szervezni a gárdát, de végül 2019-ben és 2020-ban bajnoki címet ünnepelhettek. A Deportivo pedig mindeközben folyamatosan az élmezőny tagja volt.