Gigászok csatája a Final Fourban

Első alkalommal rendezik meg a női Bajnokok Ligájának négyes döntőjét. Az eseménynek a budapesti Papp László Sportaréna ad otthont. Szombaton 15.00 órai kezdettel a Győri ETO – FCM találkozót követhetjük nyomon, míg 17.30-tól a Podgoricával fog farkasszemet nézni a Szkopje. Jegyek még kaphatók korlátozott számban, így még van lehetőség élőben megtekinteni az eseményt. A négy bajnok - magyar, dán, macedón és montenegrói - összecsapásai mindenképp kuriózumnak tekinthetők a kézilabdát kedvelők számára.

Görbicz Anita (balra) újra a magasba szeretné emelni a trófeát. (Fotó: Csonka Tamás / Flickr)

ETO – FCM 1,15 17,00 10,00

A BL-címvédő idén már bezsebelte a Magyar Kupát, döntős a bajnokságban és kiváló előjelekkel készülhet a dán bajnoki finálét játszó Jörgensenék ellen. Ez jól látszik a fogadóirodák oddsain is, hisz a kisalföldiek sikerére a legtöbb iroda 1,15-szörös pénzt fizet csak. A „házigazdák” végső győzelmére az Unibetnél (1,6) találjuk a legjobb ajánlatot, a bátrabbak még most megtehetik Lökéék címvédését. A zöld-fehér gárda az egyetlen veretlen csapat az idei kiírásban a legrangosabb európai kupasorozatban. A csoportmeccsek során az „A” jelű kvartettben a Hypot, a Thüringent és a Nagybányát verték oda-vissza Amorimék, míg a középdöntőben a Larviktól és Krimtől négy-négy pontot gyűjtöttek be, az elődöntős Podgoricával pedig kétszer remiztek. A sok kritika ellenére Bulatovic a kezdeti nehézségek ellenére biztos pontjává vált az együttesnek.

Line Jörgensen. Fotó: Wikipedia

Alacsony átlagéletkorú gárda

Az FCM idén a Viborggal harcol majd a dán aranyéremért, de addig is eltökélt célja a BL-döntőbe jutás. Helle Thomsen mester 20% esélyt ad arra, hogy bejutnak a fináléba a győriekkel szemben. A határozott védelem és jó kapusteljesítmény, illetve a kivédekezett támadást követő gyors indítás a csapat fő fegyvere. Az viszonylag alacsony átlagéletkorú gárda - a két Jörgensen személyében - komoly átlövőkkel büszkélkedhet, míg irányítóposzton a holland klasszis Groot szerepel. Mindenki egészséges, a középdöntőre visszatért Möller is, aki kitűnően tudja tehermentesíteni az előbb említett légióst. A belső posztokra a kispadon is kiváló játékosok ülnek, egyedüli gyengéje a dánoknak, hogy a kapuban és a két szélen nincs megfelelő cserejátékos, illetve Line Jörgensen - pihentetése esetén - pótlása is komoly problémát vet fel.

Hosszabb a győriek kispadja

Annak ellenére, hogy elvileg az ETO rendelkezik talán a legbővebb kerettel, a ténylegesen használható cserék száma csekély. Bár Martín mester rendre elismerően nyilatkozik a második sorról – elsősorban Hornyák Dóráról –, éles szituációban ritkán mer hozzájuk nyúlni. Ha az egyértelműen a posztján a világ legjobbjának tartott Lunde gyengébb teljesítményt nyújt, akkor sem szívesen hozza be Herr Orsit. Ugyanezt elmondhatjuk a Bulatovic-Soós páros kapcsolatáról is. Görbicz visszafogottabb produkciója esetén sem gyakran ül le a padra, maximum rövid időre jegeli a tréner. A balszél jelenthetne még gondot, de a már jól megszokott Korsós-Kovacsics kettős kiválóan oldja meg a rájuk kiszabott feladatokat.

Troelsen okozhat fejtörést

A dánoktól leginkább - a már említett Mölleren kívül - az igen kellemetlen stílusban játszó Troelsen okozhat komoly fejtörést a kisalföldieknek. A váratlan átlövései és betörései – főleg Lökével szemben – még Lundének is nehézségeket okozhat. A támadásban kevésbé, azonban a védekezésben pótolhatatlan Spellerberg szükség esetén elől is biztos kézzel értékesítheti a bejátszásokat.

Katarina Bulatovic (labdával) klasszisára
szombaton is szükség lesz.
Fotó: muzsy/Shutterstock.com

Posztról-posztra

A széleken nehezen tudok különbséget tenni, hisz Orbán és Bognár-Bódi felváltva nyújt szinte minden mérkőzésen kiváló produkciót, addig a túloldalon játszó Östergaard Jensen jelenleg Európa egyik legjobbja a posztján. A balszélen Szepesi hiányában a fiatal Korsós és az irányító Kovacsics igyekezett jól teljesíteni, míg a Woller-Rasmussen kettősre sem lehetett idén panasz. Kapusposzton győri dominanciát érzek – Lunde a világ legjobbja, míg Englert  a harmadik helyen tanyázik, Woltering mögött – a cserelehetőséget is figyelembe véve. Az Amorim vs. Stine Jörgensen párharcot egyértelműen a brazil nyerné meg, hiszen nem csak támadásban pótolhatatlan, de a védelem egyik oszlopa is. A Troelsen vs. Hornyák Dóra/Ágnes csatában alapvetően előbbire tennék, de nagy kérdés, hogy a szőke átlövő milyen napot fog kifogni. Beállóban Heidi a number one, védekezésben persze inkább kérném Spellerberget, de a norvég annyira brutális mindkét kézzel, hogy senkire sem cserélném el. Jobbátlövőben minden összevetve inkább a montenegrói Bulatovicot tenném be az álomcsapatomba, mert hármasvédőt is tud játszani a hórihorgas légiós. Line Jörgensen az egyik legjobb kettes védő a mezőnyben, ezen kívül életveszélyes bombáit még Lunde sem igen kedveli, de jobbára csere nélkül kell az egész meccset végigjátszania, amit a második félidőben már érezni lehet. Végül maradt az irányító pozíció: Görbicz vs. Groot. Csapatjátékban a magyar játékmesternek nincs párja a világon, gólt érő passzai csodaszámba mennek. Védekezésben és átlövésben azonban a hollandra tennék, ugyanis „Nycke” az FCM védelmének másik oszlopa.

Szoros meccs várható

Természetesen szoros mérkőzésre számítok, hiszen egy esetleges szombati győzelem ellenére már tartalékolni kell a vasárnapi döntőre, így Martín mester szerintem forgatni fogja a második félidőben a csapatot. A bet365-nél +8-as hendikeppel téve a vendégsikert, 1,28-szorosát kaphatjuk a feltett forintjainknak.

Vardar – Podgorica 2,75 9,00 1,85

Indira Kastratovic szkopjei mester a szélrózsa minden irányából érkező játékosokból (főként klasszisokból) próbált csapatot faragni a nyáron. Szemmel láthatóan sikerült is, hiszen az újgazdag macedón gárda bejutott a négyes döntőbe. Ehhez a sztárokon kívül egy hatalmas adag szerencse és a játékvezetők segítsége is kellett. Ha a csoportmeccsek során Norvégiában legyőzte volna Lekicséket a Larvik, akkor minden bizonnyal Mörkék elődöntőznének a Podgoricával. Hat forduló után, főleg a 2011-ben BL-győztes skalpjának begyűjtése után joggal várhattuk el, hogy a Vardar különösebb gond nélkül jut be a legjobb négybe. Ez olyannyira nem így történt, hogy a jelentős bírói hátszél (idegenben és otthon is) nélkül a kvartett 3. helyét tudták volna csak megszerezni. Azonban ha eddig eljutottak, akkor már finálét szeretnének játszani.

Lekic és Radicevic együtt hagyta el az ETO-t a Vardar kedvéért. Fotó: Csonka88

Nem állt melléjük a szerencse

A Podgorica a legjobb 16 között az FCM mögött végzett a „B” jelű négyesben. Egy pillanatig sem lehetett kérdés, hogy a Fradi-FCM-Podgorica trióval egy halálcsoportot hozott össze Fortuna. Bár sokáig reménykedhettünk a magyar ezüstérmes továbbjutásában, végül a két másik együttes jutott tovább – teljesen megérdemelten. A középdöntőben sem állt Neaguék mellé a szerencse, ugyanis egy újabb halálcsoportba kerültek, ahol veretlenül – két remivel a Győr ellen – jutottak tovább a második helyen. A csoportrangadó visszavágójának mindmáig – rossz értelemben - emlékezetes pillanata, hogy Knezevic magáról megfeledkezve fejelte le a magyarok irányítóját. Az EHF ennél az esetnél elfelejtette alkalmazni a drákói szigort és csupán két meccsre meszelte el a „podgoricai mészárost”. Ennek megfelelően szombaton biztosan nem fog pályára lépni az irányító, emiatt fájhat is a feje Adzic mesternek.

Egyenlő erők harca?

A fogadóirodák is szoros összecsapásra számítanak, hiszen mindkét gárda győzelme esetén a pénzünk közel dupláját kapjuk vissza. Knezevic távollétében persze marad még így is elég klasszis a montenegrói alakulatban, ebben az évben ugyanis már Neagu vált a csapat eszévé. A román klasszis osztja a lapokat, még Knezevic pályán tartózkodásai esetén is. Dalby jött, látott és beilleszkedett. Védekezésben kevésbé, támadásban viszont alapemberré vált. Woltering világklasszisa a garancia a kevés gólra, s a remeklésének (is) köszönhető, hogy idén ők kapták a legkevesebb találatot eddig ebben a szezonban. A két villámléptű szélső, Mehmedovic és Petrovic stabil teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A jobbszélső jelenleg Európa legjobbjai közé tartozik, érhetetlen okból mégsem kapott esélyt, hogy bekerüljön a szezon All-Star csapatába. Természetesen meg kell említenem még Cvijicet, aki a védekezésben alapember, illetve a gárda első számú beállója. Képzettségének és igen tetemes súlyának köszönhetően gyakorlatilag tarthatatlan. A padon még találunk nagy neveket, így a „vendégek” merítési lehetősége sem tekinthető csekélynek: Zderic, Vukcevic, Byzdra, Nikitina, Gjorgjevska, Lazovic, Jezic...

Amandine Leynaud (középen). Fotó: Wikipedia

Klasszis kapusokkal rendelkeznek

Nyáron gyakorlatilag minden szabad klasszist leigazolt a Szkopje. Győrből a Lekic-Radicevic kettős érkezett, akik ebben a szezonban leginkább vitték a Vardar szekerét. Nagy igazolásnak bizonyult még Pineau és Khmyrova. Világklasszis átlövő nélkül jobbára a három előbb említett – eredetileg – irányítóval szokott kezdetni Kastratovic. Jobbátlövőként az orosz szokott még igen eredményes lenni, akinek életveszélyes betörései vannak, és képes átlőni a falat. Beállóban Fernandez, Dokic és Lojpur áll a mester rendelkezésére, közülük is leginkább a spanyol szokott a legtöbb időt a pályán tölteni. Balszélen a francia Dembele egyenletesen jó produkcióval szokott előállni, míg mellette Zebic is bőven kap lehetőséget. A kapuban is szintén két klasszist láthatunk majd Suslina és Leynaud személyében.

Ha kihúzza a montenegrói kirakatcsapat a macedónok méregfogát (Lekicset), akkor Knezevic hiányában is valószínűleg ők jutnak majd be a fináléba.